Milyen egyházi iskolákat szeretnénk?

Az iskolakezdést megelőzően felmerül a kérdés, hová írassuk be gyermekeinket. Keresztény (pályakezdő) pedagógus azon gondolkodik, hol álljon munkába: állami vagy egyházi fenntartású iskolában? A következőkben lássunk néhány gondolatot, melyek olyanokban merültek fel, akik az iskolák és egyházközségeink közeledésén fáradoznak.

Amikor az egyházközség akarja az iskolát

Mély benyomást tett rám a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium. „Óriási áldozattal hozta azt létre saját erejéből a helyi gyülekezet” – mondja Köteles Zoltán békési KÉSZ-elnök, főállású gimnáziumi tanár és óraadó hitoktató. A földesúr ugyan átadta egy birtokrészének jövedelmét, de az oroszlánrészt lakossági gyűjtésből fedezték. Így épült fel 1844–1845-ben a „Kollégium”, melynek mai épületét szintén főleg református egyháztagok felajánlásaiból hozták létre, közmunka segítségével (1888–1889). Téglát és cserepet a város biztosított. Az intézmény meghívására én is megtarthattam egy hittanórát a Fülöp-szigeteki misszióról. Meggyőződhettem arról, milyen hálával gondolnak alapítóikra. Másnap megcsodálhattam a város hatalmas református templomát is. Ez a Kárpát-medence harmadik, Magyarországnak pedig második legnagyobb református temploma. Orgonája a második legnagyobb hazai református templomban.

Mind az impozáns iskola, mind a hatalmas templom annak az óriási erőnek, annak a hegyeket mozgató református hitnek a bizonyítéka, amely annak idején nagyrészt önerőből létre tudta hozni őket. Ma azonban az iskola sikere ellenére kevés békési református jár templomba. „Sokszor elgondolkodtató a háromezer fős templomban száz-százhúsz főt számlálni vasárnaponként, de Istennek hála azt tapasztaljuk, hogy egyre többen vagyunk az alkalmakon” – tájékoztat Molnár Máté, a templom vezető lelkésze. „Az iskola (ovisok nélkül) hetente hatszáznegyven diákot visz be a templomba. Az igaz, hogy nem vasárnap. De azért ez is érték!” – teszi hozzá Sipos Tamás Norbert, az iskola főigazgatója.

Amikor egyházi fenntartásba kerül az iskola

Egy helyi katolikus iskolában, a Gál Ferenc Egyetem Technikum, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium intézményben is bemutathattam Fülöp-szigeteki missziónkat. Nagyon jó benyomást tett rám a tantestület, mely nagy erőfeszítéssel ápolja a sokszor hátrányos helyzetű tanulók jövőjét. Az 1902-től működő szakképző intézmény 2020-tól a Gál Ferenc Egyetem bázisiskolájaként működik, a Szeged-Csanádi Egyházmegye irányítása alatt. Ezt az iskolát csak néhány évvel ezelőtt vették át a katolikusok. Egyházi jellege tehát teljesen más helyzetből táplálkozik, mint a saját közössége által 180 évvel ezelőtt felépített református intézmény. Ma is vannak tanárok, akiket az egyház ugyan átvett a korábban állami intézményből, mégsem tudnak teljesen azonosulni az új iskolafenntartóval. „Ebből az iskolából sem sokan gyarapítják a békési templomlátogatók számát. Az viszont igaz, hogy tizennyolc diák és négy tanár volt idén Mátraverebély–Szentkúton egy országos zarándoklaton. A Veni Sancte, karácsony, húsvét és Te Deum alkalmával az iskola diákjai a templomban vesznek részt szentmisén” – erősíti meg Köteles Zoltán, aki itt is tanít katolikus hittant. Van tehát remény, hogy a hittanórák, a katolikus jelleg legalább néhány tanulónak segít, különösen a hátrányos helyzetűeknek.

Miért veszünk át iskolákat?

Békés és az ott meglátogatott két iskola gondolkodásra késztetett. Sok KÉSZ-csoportot látogattam meg háromévente esedékes hazalátogatásomkor. Feltűnt, hogy mindenütt fő beszédtéma a keresztény iskolák és az egyházközségek kapcsolata volt. Segítik-e a manapság oly elterjedt egyházi iskolák a hitet, a vallásgyakorlást? Bár egyre több az egyházi iskola, mégis tény, hogy egyre kevesebben járnak templomba, és egyre kevesebben választják főfoglalkozásnak az egyházi munkát. Hiszen megszűnt a győri szeminárium és az egri szeminárium hatalmas épületében is – ez egyházmegyei honlap tanúsága szerint – már csak két kispap maradt. Pedig ezek a kommunista kort is átvészelték. Míg a katolikus egyház jelenleg az állam után a legnagyobb iskolafenntartó, a papok száma erősen csökken. Ugyan nő a Magyar Katolikus Egyház iskoláit illetően, de minden más szempontból zsugorodik. Nem vezet-e ez tragikus meghasonláshoz? „Túl sok iskolát vesz át az egyház” – vélik sokan. Egyesek úgy látják, hogy sok kis falusi iskola megszűnne, ha nem az egyház lenne a fenntartó. Szerintük az „egyházasítás” jobb anyagi fedezetet biztosít. Persze kérdés, hogy ez mindig így marad-e? A másik kérdés pedig, hogy mi, mint egyházi közösség, bírjuk-e az iskoláink számának ilyen gyarapodását? Kételkedő hangok mind az iskolák, mind a keresztény közösségek felhígulásának veszélyét emlegetik.

Iskoláink és templomaink

Ha csak az iskolához kötődik a diák hite és vallásgyakorlása, akkor annak az iskola elvégzésével vége. Viszont az egyházközség, a templom elkísérheti őt egy életen át. Ebből fakad az elvárás, hogy a keresztény iskola támogassa az egyházközséget, azon keresztül pedig a helyiek világnézeti fejlődését és vallásgyakorlását. Sok katolikus iskola hivatkozik arra, hogy ők szabadon hagyják a vasárnapot arra, hogy templomba menjen a diák. De nem érzik-e úgy a diákok és a szülők, hogy a hétköznapi iskolai misével le van tudva a vasárnapi misehallgatás kötelessége? Még az értelemszerűen hétköznap zajló hittanórák is jelenthetik azt egyesek számára, hogy ezzel kipipálták hitbeli és az egyházzal szembeni kötelezettségeiket. Ezért vannak, akik visszasírják a régi „templomi hittant”, amikor nemcsak a szentmise, hanem maga a hittantanulás is a templomba vonzotta a tanulókat. A templom légköre kivételes jelleget adott minden hittanórának, míg az iskolában tantárgy lett.

De milyen? Világnézeti erő, vagy csak a gyerekek komfortérzetének megerősítésére való? Egy hitoktató panaszolta el, hogy az iskolában jelenlévő másik felekezet hitoktatója csak ötösöket ad. Nála gyengébbek a jegyek, mert a gyerekek teljesítményét értékeli és világnézetét próbálja erősíteni. Másrészt az is igaz, hogy az iskolán keresztül sokkal több diákhoz jut el Krisztus örömhíre, mint egy templomi hittanon. Alternatívaként vannak, akik egy harmadik forrásra, az iskolán és a plébánián is kívül álló lelkiségi mozgalmakra tesznek. Szerintük a Schönstatt, a Szentjánosbogár és hasonlók világnézeti és emberi támaszt adnának a fiataloknak.

Iskoláink és fenntartóik

Sokak szerint öt tényező harmonikus együttműködése ad hiteles keresztény iskolát. Ezek a következők: a fenntartó vezető, a fenntartó közösség, a tanárok, a diákok és a szülők. Velük kapcsolatosan hallottam javaslatokat. Az iskolafenntartót képviselő egyházi személyeket alaposabban fel kellene készíteni. „Jelenleg nincs pedagógiai gyakorlat a szemináriumban, legfeljebb elméleti pedagógia” – mondja Debreczeni Katalin, a KÉSZ keszthelyi csoportjának vezetője, aki kánonjogászként és hitoktatóként közelről ismeri a magyar papképzést. A fenntartó közösség ne csupán a jogilag megbízott csoportra korlátozódjon, hanem kapcsolják be a környező vidékek népét is, ahonnan a diákok érkeznek. A tanárok és a diákok számára ne csak az iskola rangsorban elfoglalt helye számítson, hanem legyen központi feladat hitünk továbbadása és a jó erkölcsök megerősítése. A szülők joga, hogy kezdeményezzenek, de egészségesen, ne egy-egy szűk szülői csoport legyen a mérvadó. Ilyen együttműködésre kell törekedni mind a közösségekből kifejlődött, mind az általuk átvett iskolákban. „Fontos lenne kellő bölcsességgel előretekinteni, továbbá párbeszédet folytatni, hogy mi okozhatja az egyházi intézmények sokasodása mellett a gyülekezetek zsugorodását. Aki erre választ tud adni, az egyúttal meg is fogja menteni a keresztyénséget országunkban…” Így foglalják össze a tanulságokat Molnár Máté vezető lelkész megfontolt szavai.