Nehogy
Vasi Ferenc Zoltán■2014.06.
Nehogy
Pici pillangóról álmodok,
mely fürgébb minden hóesésnél
és nem pusztává fagyott virág
az a hegyorom, ahova száll.
Az ébredésben tej-íz napsütés lesz
és mézzé fényesíti a rétet a nyár.
Zsondulj, lebbenj! Kedvünk röppen.
Kacaghatunk, ha szeretlek/szeretsz,
nehogy a tavaszt eltiporják
fanyar szelek az időben.
Mert a tenger…
Mert a tenger ugyanolyan,
amilyen a gyógyulás –
ott erősít, hol gyenge vagy,
mély csöndű imádkozás,
és ha a víz partra kivet
aranyhalként nagy álmot,
ne dobd vissza, mert segíthet
önmagadra találnod!
Vasi Ferenc Zoltán
A rovat további írásai
Jézus újságot olvas
Új volt minden a világban, mert gyerek voltam. A fazék fényesre súrolva állt a tűzhelyen, a sámlira fellépve pirosában magamat láttam tükröződni. Borulni kezdett a sámli. Elestem. Felálltam. Körbejártam a lakásban, amit nemrég rám zártak a felnőttek, hogy elfussanak a dolguk után.
Karácsony
Karácsony jön megint, s emlékezem:
hogy vártuk a Megváltó születését,
amikor ki sem látszottam a hóból!
Hogy beteljesüljön a csoda végre.
hogy vártuk a Megváltó születését,
amikor ki sem látszottam a hóból!
Hogy beteljesüljön a csoda végre.
