Nem rejtőzködő szentek

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus napjaiban megtapasztalhattuk, hogy csak a hétköznapokban rejtőzködünk, vagyunk gyávák sokszor megvallani hitbeli hovatartozásunkat. Együtt bátrabban viselkedünk, és egymást is erősítjük a hitünk nyilvános megélésében.

Ezt tapasztaltam az Oltáriszentség egyhetes budapesti ünnepe idején.

A Szent István-bazilika zsúfolásig megtelt a csütörtöki szentségimádás óráira. Sőt sokan kint rekedtek, a téren kivetítőn követték a benti közös imát és kapcsolódtak be az éneklésbe. Az Istenbe vetett hit örömét láttam ott állva, és talán ezt tapasztalhatták meg azok is, akik a térre nyíló kocsmák, vendéglátóhelyek teraszain italaikat fogyasztották. Ők nem a szentségimádásra jöttek, nem azért ücsörögtek a Szent István tér egyik vagy másik pontján, hogy bekapcsolódjanak közös imádságunkba. A hangosítás mégis részeseivé tette őket az Oltáriszentség dicsőítésének.

Isten, aki görbe vonalon is tud egyenesen írni, megtalálja az utat, hogy eljusson azok szívébe is, akik talán maguktól sose lépnék át a templom küszöbét. Nekünk, hívőknek pedig szükségünk van az ilyen ünnepekre, hogy megerősödjünk és bátran megvalljuk a világ előtt: Jézus Krisztus, az Úr köztünk él.

Rochlitz Bernadett

2021-10-12