JEL újság

Nem törvény, személyes kapcsolat

Thuránszky István2024.01.26

„…amikor egész Izrael eljön, hogy megjelenjék Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt az egész törvényt az egész Izrael előtt, fülük hallatára. Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeden élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét. Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek, hogy birtokba vegyétek azt.

Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét, és álljatok meg a kijelentés sátrában, mert megbízást akarok neki adni. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában. Az Úr pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött.” (5Móz 31,11–15)

Kedves keresztény Olvasó!

Nagy változások küszöbén állt a zsidó nép. Vajúdtak az idők. Volt már ilyen az életükben. Például az Egyiptomba költözéskor, meg a kivonuláskor Egyiptomból. Egészen új élet következett, új feltételek között új kihívásoknak kellett megfelelni. Száz éveket éltek a héberek Egyiptomban, a fáraó államában, aztán elhagyva a megszokott világot, negyven évig éltek a pusztában a „maguk szakállára”. Szabadok voltak, a maguk urai, csak Mózes tartott közöttük vaskézzel fegyelmet. Ez alatt a negyven év alatt váltak néppé, Isten népévé, és lettek a Törvény népévé. Ez idő alatt ivódott a vérükbe a zsidó hitvallás: „Halld meg Izrael: az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (5Móz 6,4) Ez a megtartó törvény alapja.

Letelt a negyven év, eljött a változás ideje. A negyven évi bolyongás után bevonul Kánaánba és hazát foglal majd a zsidó nép. Negyven év alatt kialakultak az élet szokásai, a túlélés stratégiái. Most minden felborul, új világ jön, egy veszélyes, harcos, véres világ; idegen népek csábításaival, érthetetlen szokásaival szemben kell megőrizniük önmagukat. Mózes ideje is lejárt. Minden megváltozik. Egy azonban megmarad: „Sömá, Jiszráél, Adonáj elochénu, Adonáj echád!” („Halld meg Izrael, az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!”)

A Törvény a megtartó erő, ezáltal maradnak a zsidók azok, akik voltak. Mózes meghal, de a Mózes adta törvény megmarad. Legyen jelen a törvény! Hétévente mindenki hallja újra és tanulja újra! Nincs kivétel: nők, gyermekek, ifjak, jövevények, mindenki, aki hozzájuk tartozik, tegye magáévá! Új vezető jön, Józsué, de ő is Isten embere, aki Istennek engedelmeskedő vezető. Íme, egy világban, ahol minden megváltozik, megmaradhat a folytonosság, az önazonosság és az eredeti összetartozás. A Törvény az egyetlen, ami összeköti őket egymással és a múlttal.

A mi életünkben is nagy változások következnek. Vajúdnak az idők. Megváltoznak a megszokott életkörülmények. Idegen népek tolonganak a kapuban, miközben már nem találjuk magunkat gyermekeinkben. A digitális világ olyan veszélyei fenyegetnek, amiket el sem tudunk képzelni, ezért tönkre tesznek, mielőtt felismernénk őket. Megváltozik az időjárás: „ránk savanyodnak az esők”, vagy kiszáradunk, vagy meghörkenünk ˙(egy csereháti asszonytól hallottam ezt a szót, annyit tesz: meggebedünk) a hőségben. Új betegségek jöhetnek, új félelmek és ijesztő kiszolgáltatottság. Egy új társadalmi osztály van kialakulóban, a legalsó társadalmi osztály, a prekariátus, a bizonytalanságban élők osztálya, aminek tagjai sok szörnyűségre képesek lesznek.

Hogyan maradhatunk meg ebben az átalakulásban annak, akik voltunk, és akik maradni szeretnénk? Nekünk nincs Törvényünk, csak liberális törvényeink, amik változnak és megváltoztatnak minket is (már az se biztos, hogy ki férfi és ki nő). Nekünk nincsen Isten által kiválasztott vezetőnk, akinek a tekintélyét mindenki elismeri, mert a vezetőket mi választjuk. Nekünk nincs olyan „tananyagunk”, amit hétévente mindenkinek újra hallania kell, és a velünk élő jövevényeknek is el kell sajátítania. Mivé leszünk hát, ha egyáltalán leszünk még? Mi tarthat meg, mi biztosítja a folytonosságot, az önazonosságot és az összetartozásunkat?

Most is igaz az, ami a pusztai vándorlás végén igaz volt. Csak valami rajtunk kívül álló, tőlünk független Igazság vagy kapcsolat tart meg. Valljuk, eddig is Jézus Krisztus volt Ura az életünknek. Ő velünk van minden napon a világ végezetéig (Mt 28,20), és mégis kívül a világon. Ő az első és az utolsó, ő az Isten, akiben nincs változás. A Vele való élő kapcsolat tart meg minket mint egyént és mint népet.

Mégiscsak van Istentől kiválasztott vezetőnk: Jézus Krisztus. Mégiscsak vannak megtartó szabályaink, amik nem tőlünk függnek, és nem változnak: az ő akarata és parancsolatai. Nem vagyunk elveszve! Örök igazságunk, hogy az ő népén a pokol kapui sem vehetnek erőt.

Hogy kik, magunk sem tudjuk, de mégis tapasztaljuk, hogy azt tesznek velünk, és azt mondanak nekünk, amit akarnak. Felkészületlenül és csupaszon állunk a rohamosan változó világban. Emberileg kilátástalan a helyzetünk. Egyetlen biztos pont az életünkben Jézus Krisztus. Emberileg ítéltek a zsidók is, és kétségbeestek, amikor meglátták a kánaáni népek erejét. Hányszor cselekedett azonban Isten éppen akkor, amikor emberileg már kilátástalan volt a helyzet! Ezt hirdeti a zsidó nép egész története. Ezt hirdeti az Apostolok Cselekedetei című könyv, és ezt hirdetik az evangéliumok is.     

Ezt az igazságot kell megtartanunk és továbbadnunk, mert ez az igazság tart meg minket. Ez az igazság azonban nem törvény, hanem személyes, eleven kapcsolat. Nem egy merev, idővel korszerűtlenné váló és megkötöző törvénytár, holt betű, hanem élő kapcsolat. „A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,6) Ez a Lélektől áthatott, élő kapcsolat hajlékonnyá tesz, életerőssé, tanulékonnyá, ellenállóvá és bizakodóvá. Ez az élő kapcsolat maga is alakul, azt adja, amire éppen szükség van, erőt és jeleket, amik megtartanak. Ezt a kapcsolatot nem lehet átadni a fiainknak, nem lehet megkövetelni a velünk élő jövevényektől, mert a mi életünkben is nehezen megragadható és nehezen szavakba foglalható tapasztalat ez. És mégis, mégis…

Erről a mindnyájunknak kínálkozó kapcsolatról beszélnünk kell, megtartó erejéről tanúskodni, és fiainknak megmutatni. Erre kell eljusson asszony, férfi és gyermek, fiaink és a jövevények, és akkor megmaradunk azok, akik voltunk, és akik maradni szeretnénk mint egyén és mint nép. Ez a kapcsolat nagyon személyes és mégsem magánügy! Ámen.
Imádkozzunk!

Úrjézus! Érezzük, hogy vajúdnak az idők, és megváltozik a világ. Őrizz meg bennünket ebben a változó világban. Ragaszkodj hozzánk, Te építsd kapcsolatunkat, adj jeleket, adj erőt, győzz meg minket és a hozzánk tartozókat a Te szereteteddel. Óvj meg a kétségbeeséstől és reménytelenségtől! Te vagy a jövő Ura is – köszönjük ezt Neked! Ámen.

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!