Népe szolgálattevője

Egy ország, egy közösség életében mindig megkülönböztetett felelősség hárul arra, aki annak vezetője. Mindszenty (Pehm) József a 20. századi Magyar Katolikus Egyház és az egész magyarság kiemelkedő egyénisége.

     Születésének 120. évfordulójára a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa körlevelet adott ki. Az ebben meghirdetett országos rendezvénysorozat fő célja, hogy Mindszenty József példája minél szélesebb körben kerüljön megismertetésre, főként a fiatalok körében. Jelen összeállításban Mindszenty József papi működésének zalaegerszegi időszakából származó, elsősorban közéleti tevékenységének ismertetéséről olvashatunk, viszonylag ritkábban idézett források felhasználásával.¹

Családi és történelmi indíttatások

Pehm József 1892. március 29-én látta meg a napvilágot Csehi mindszenten. Gyermekkorának első példaképei szülei voltak, akik saját példájukkal és a gyermek ismeretségi körének szigorú kiválasztásával csak a kedvező hatásokat engedték hozzá jutni. Apjában, aki községi bíróként működött, legfőbb karaktervonásaként az igazságosságát csodálja meg, azt a részrehajlás nélküli, személyre, érdekre nem néző ítélkezést, amely határozottságának és jellemszilárdságának a fundamentuma volt. Anyjában pedig a jóság és a bölcs szeretet megtestesülését látta.² A később két kötetben napvilágot látott, az édesanya hivatásáról szóló, több részben és több kiadást megért munkáját is saját édesanyja életéről mintázta.³ Mindszenty József egyik pap példaképe Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök volt, akivel párhuzamban a világtörténelmi káoszok közepette sürgette a visszatérést az idők próbáját kiállt erkölcsi alapelvekhez, a földi jólét méltányos igényeinek mindenkori kielégítése mellett.⁴ Amikor Zalaegerszegre, a megyeszékhelyre kapott, gimnáziumi hittanári, majd plébánosi diszpozíciót, különösen érdekelték az egyházmegye azon települései, amelyekhez valamilyen történelmi esemény kapcsolódott (Nagykanizsa, Csáktornya, Kehida).

Szemben a bolsevizmussal

Egy magyarellenes, szűk kisebbség az ezeréves királyság helyébe köztársaságot kényszerített a magyar nemzetre 1919. január 11-én, amely azután a bolsevisták kezébe került. Mindszenty József ezzel kapcsolatos állásfoglalását mélyen megalapozott történelemszemlélete hitelesítette. Egy későbbi, már esztergomi érsek ként mondott beszédjében találjuk a következőket: „A történelmet eleget forgattam, különösen érdekeltek azok a korok, amelyeknek homlokára azt próbálták felírni: a vallás magán ügy.”⁵ Az 1918–19-es években Magyarországon is ez történt, de akkor még sikerült a nemzet javára – sajnos nem végérvényesen – megszabadulni ettől a magyarságot és kereszténységet teljesen tönkretenni készülő irányzattól. Ebből az időből maradt fent egy Mindszenty bátorságára és találékonyságára vonatkozó érdekes történet. Egyik nap, déltájban hazafelé tartott. Útja a főtéren egy tömeggyűlés mellett vezetett el. A fővárosból érkezett pártvezér kedvéért odavezényelték a dolgozókat. Amikor a fiatal pap a közelbe érkezett, hallotta, hogy a kommunista szónok éppen a „reakciós papság” ellen beszél. Erre megállt egy percre. A következő pillanatban megkondult a déli harangszó, ami ész re vehetően megzavarta a demagóg szónokot. Mindszenty, kihasználva a pillanatnyi helyzetet, messze hangzó, erős hangján imádkozni kezdte az Úrangyalát. És az első Üdvözlégy Máriát már a tömeg is vele együtt hangosan imádkozta. Az ima végén még keresztet vetett, azután ő is, meg a hallgatóság is hazamentek.⁶

     Az 1945-ös kommunizmus előzményeit 1919-ben a magyar nemzet már egyszer megtapasztalta. Mindszenty József, aki az első kommunizmus idején Károlyi Mihály és Kun Béla börtönében mint zalaegerszegi hittanár raboskodott, kiszabadulása utáni első vasárnapi prédikációjában elmondotta, mit látott, hol volt. Ez mindennél jobban igazolja a kommunizmusról alkotott véleményének hitelességét, és megvilágítja a rendszer belső romlottságát. „Börtönből jöttem, láttam a parlament mennyezetig vérrel befrecskelt pincéit, a vízvezeték csöveire akasztottakat, hallottam a teherautók motorjainak berregését a halálpincék előtt, hogy a megkínzottak segélykérését ne hallják künn. (...) megcsonkították a kivégzettjeiket, (...) amikor Kun Bélával megérkeztek az ázsiaiak, akik a pesti öröm- és hintáslegényeket megtanították szöget verni a köröm alá, a besózott élve-nyúzására, a kihúzott nyelvnek az orra szögelésére. Benézett börtönömbe Szamuely, aki kézlegyintéssel intézett el húsz-harminc magyart. Láttam Korvin-Klein Ottót, a púpos gnómot, aki éjjel a Lánc hídon lövette agyon és a Dunába szórta áldozatait. A vörös börtön kapuja a vörös pokolnak, amelyen át belátni a Szovjetbe. Most még a saját népüket gyúrják át ezekkel a fegyverekkel, kínzásokkal, gyilokkal, akasztófával, géppuskával. De meglátjátok, eljön az idő, amikor felrobbantják a világot és megkínozzák ezekkel az eszközökkel. Véres utópiát építenek a keresztény kultúra romjain. Az én szavam gyenge: Nyugat nem hallja meg. Talán megértenék Nyugat államférfiai is, ha a vörös börtönökön át néznének be ők is a Szovjetbe! Így nekünk, magyaroknak most még nem hisznek. Azt gondolják, miért fogjanak össze a Szovjet ellen, hiszen még nem az ő hazájukat gyújtogatja, csak a magyarokét. Nincs annyi eszük, mint a magyar parasztnak, aki a hetedik határból is hazaszalad tüzet oltani, ha meghallja a félrevert harangja szavát. De legalább ti higgyetek nekem! Te magyar értelmiség! Ne engedjétek el a földműves és a munkás kezét! A ti bűnötök lesz, ha magatoktól eltávolodni engeditek őket. Magyar munkás, térj észre! Azt hitted, hogy láncaid helyébe az egész világot megnyered. Most láthattad, hogy nagyobb nyomort kaptál a proletárdiktatúrától és lelkiismeret-furdalást, hogy ezt a fúriát te segítetted. Földműves, te hű maradtál, földreformot kell kapnod, mert ez nem a vörösök találmánya, hanem Prohászka indítványa, húsz év óta. És a te igazságod, magyar nép, Krisztus népe, légy egységes, egymás testvére, nagy megpróbáltatások előtt állsz még!”⁷

     A zalaegerszegi hadifogolytábor 1918 végén kiürült. A hadifoglyok helyébe a kommün bukását követően 1919-ben a társadalomra veszélyes kommunista agitátorok kerültek. Mindszenty rendszeres látogatója lett a tábornak: gondozója és lelki vigasztalója a megtévedetteknek. Mély emberismeretével hamar megállapította, kit érdemes pártfogolnia. Ezek az ő segítségével hamar visszatérhettek családjaikhoz és hálásak voltak a fiatal papnak, akinek szabadulásukat és megtérésüket is köszönhették.⁸

Mindszenty lelkipásztori és gazdasági tevékenysége

,,Vigyázzatok az újsággal!'” Ez volt a címe Mindszenty első nagyobb írott tanulmányának.⁹ A Moszkva-bérenc bábkormány Budapesten 1949-ben koncepciós perben mint prímást vonja érte felelősségre. Az akkori, istenellenes, liberális-szabadkőműves irányzatú pesti sajtótermékek ellen – Prohászka Ottokárhoz és Bangha Bélához hasonló bátorsággal és szókimondással – óvja a keresztényeket az ezekben megjelent hazafiatlan, hitetlen írásoktól. Soha nem tűrte a félrebeszélést, bátor volt, tehát áldozatok árán is ragaszkodott az igazság kimondásához. Másik jelentős sajtótevékenysége a Zalamegyei Újság című napilap huszonöt éven át történt kiadása volt. (Ezenkívül még két napilap is megjelent a megyében.) Mindszenty tehát kiváló szervezőképességét már a megyei sajtó fenntartásával is bizonyította. 1930 körül – a világon kirobbant gazdasági válság következtében – különösen nehéz évek jártak az országban és a vármegyében. A Zalaegerszegen megkezdett építkezések folytatását – középületek, templomok, iskolák felállítását – személyi kölcsönökkel és saját jövedelmeinek felhasználásával folytatni tudta. Az építkezések pedig munkát biztosítottak az ottani lakosoknak. Ezen túlmenően szegény családok gyerekeit is támogatta jómódú családok bevonásával. De nemcsak kosztot, hanem szeretetteljes bánásmódot, a családi élet melegét is biztosítani akarta számukra. Zalaegerszeg az ő idejében annyit fejlődött, mintha püspöki székhely lett volna. Kezdeményezésére, az ő vezetése alatt létesült Zalaegerszegen többek között a Katolikus Legényegylet, a katolikus kultúrház színpaddal, valamint a Notre Dame apácákat is ő telepítette be a városba. Mindszenty József különös figyelmet és gondot fordított hívei két legnépesebb, legátfogóbb szervezetére: az ipartestületre és a gazdakörre. Így sokoldalú vezetőként végezte közéleti munkáját. Plébánosként és egyben szerteágazó közösségi feladatok véghezvivőjeként a templom és köznapi élet egységének kiváló példaadója volt.¹⁰ Papi konferenciákon kiemelten mutatott rá a katolikus kötelességekre: „Az embereket mindig az elsődleges szükségleteik: a kenyér, ruha, lakás érdeklik, de ezek kielégítése után, mohón vetik rá magukat a lelki szükségleteikre is. Ha nem mi adunk vezetőket és vezéreket a tömegeknek, majd adnak ellenségeink, de akkor mi már nem csak földiekben, de lelkiekben is csatát veszítettünk.”¹¹ A földosztással kapcsolatos elképzelései sajnos nem valósulhattak meg. A terv Prohászka Ottokár gondolatából indult ki: ,,A haza földje nem portéka. Ebben nemcsak magvak gyökeresednek, hanem abból lelkek is nőnek ki, s akkor lesz hatalmas az ország, ha a kultúrája is ebből nő ki. Ezért kell a személytelen tőke helyett a munkásnépnek juttatni a földet, hogy nemzeti, szociális érték: haza legyen belőle.”¹² A földosztásra csak 1945-ben, a magyar nép érdekeivel ellentétes módon került sor, kommunista propagandacéllal. Az 1945. május 24-i püspök kari pásztorlevél még azt is elismerte, hogy az 1945-ös földbirtokrendelet figyelmet kívánt tanúsítani az egyházzal szemben. Viszont nem hallgathatta el, hogy válságos helyzetbe került az egyház kormányzata, iskolái, székesegyházai súlyos terheivel, amelyekre – a földek méltánytalan mértékű elvételével – immár nincs fedezete. Az egyház ősi intézményeinek fenntartását ezek után – mivel más lehetőség már nem állt rendelkezésre – híveitől várta, s erre kérte is őket. ,,Adja az Isten – írja a pásztorlevél –, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az Egyházat veszteségeiért és gondjaiért!”¹³ Ennek ellenére nem visszakívánta, hanem áldását adta a kiosztott földekre és az új birtokosokra. A prímás a választási pásztorlevélben 1945. október 18-án újra leszögezte, hogy ,,nem a földbirtokreformot tesszük itt bírálat tárgyává, hanem a benne megnyilvánuló bosszúálló szellemet”.¹⁴ A prímás ekkor még arra is figyelmeztetett, hogy az államot is kötik az isteni és világi törvények. Magára a reformra csak azt a megjegyzést tette még, hogy ,,végrehajtásában is nélkülözte a megfontoltságot (…) s ennek az elsietett, szenvedéllyel fűtött munkának gazdasági következményeit sínyli az egész lakosság”.¹⁵ Mindezeket azért is szükséges hangsúlyozni, mert Mindszenty Józsefet 1948-as letartóztatása, valamint az 1956-ban elmondott – és a kommunisták által több mint harminc éven át meghamisított – rádióbeszéde után egyaránt azzal vádolta a magyarországi kommunista hatalom, hogy visszakövetelte az egyházi nagybirtokokat. Az ismertetett néhány dokumentum alapján is egyértelmű ezen állítások teljes valótlansága.

Zalaegerszegi működése

Mészáros Tibor, Mindszenty József bécsi titkára örökítette meg naplójában a következő, a bíboros zalaegerszegi működésével kapcsolatos, a bécsi Pázmáneumban elhangzott beszélgetéseket.¹⁶ „A reggelinél hárman vagyunk: a prímás, Harangozó Feri és én. Valahogy szóba került Zalaegerszeg. Hogy a várost mennyire át- és kiépítették a kommunisták. Erre prímásunk huncutul, hamiskásan megjegyzi: Talán engem akartak megtisztelni vele.” Egy másik alkalomra Mészáros Tibor így emlékezik: „A Károlyi-féle választások előtt Zalaegerszegen délelőtt az Arany Bárányban a pártok gyűlést tartottak. Ő [Mindszenty] mint zalaegerszegi hitoktató volt a tizenkettedik szónok. Ezzel kapcsolatban került szóba, hogy Franciaországban a Pleyel-féle teremben esetleg sok szónok lesz, s eminenciáját kimerítené végighallgatásuk, mivel a végén kerülne sorra – jegyeztem meg. Így jött elő a zalaegerszegi történet, ahol ő a tizenkettedik szónoknak volt jelölve. Persze állandóan belekiabáltak az emberek, türelmetlenek voltak, és annyira lehurrogták a különböző pártok szónokait, hogy szinte senki sem tudta befejezni a beszédét. Még a háztetőre is fölmásztak, és a szemben levő háztetőkről tüntettek a jelenlevő pap és az egyház ellen. Azt kiabálták oda Pehm hitoktatónak, hogy az egyház vagyonát védi. Erre elővette a bugyellárisát, s azt mondta nekik:

     – Gyertek, cseréljünk bugyellárist! Én szívesen cserélek.

     A végén, miután sok szónokot lehurrogtak, ő következett a tizenkettediknek. Ekkor már délfelé járt az idő. Lassan beszélt, és csak a déli harangszóra várt. Amikor a harang megkondult, akkor fölállt, és azt mondta:

     – Delet harangoznak, én katolikus ember vagyok, el szoktam mondani az Úrangyalát. Aki velem akar imádkozni, álljon föl, és mondjuk együtt. Ha pedig a szomszéd nem hajlandó levenni a süvegét, akkor segítsünk neki.

     És elkezdték leverni azoknak a kalapját, süvegét, akik nem voltak hajlandók levenni. Elmondták az Úrangyalát, csend lett, nyugalom lett. Aztán megtartotta hatásos beszédét.”

     Mindszenty József 1917. február 1-jétől zalaegerszegi hittanárként működött, majd az 1919-es proletárdiktatúrát követően Gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök – figyelembe véve a zalaegerszegi plébánia képviselőtestületének egyhangú kérését – 1919. október 1-jétől megbízta őt a zalaegerszegi plébánia vezetésével. Ebben az időszakban átépíttette a plébánia épületét, felépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre Dame nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, elemi- és polgári iskoláját. A szegények számára 34 főt befogadó szeretetotthont alapított. Tisztséget vállalt a Keresztény Párt vármegyei elnökségében, püspöki biztosként felügyelte 19 új templom, 7 plébániaépület, 9 kápolna és 12 iskola építését, felújította a katolikus művelődési házat. Részt vett a városi nyomda, valamint a Göcseji Múzeum létrehozásában. Kialakította a plébániai házapostolok hálózatát, hitbuzgalmi egyesületeket szerve zett.¹⁷ A szombathelyi egyházmegye zalai részében általa, mint püspöki biztos által 1928 és 1941 között alapított tizennégy kuráciából (kurácia: önálló, de még plébániai rangra nem emelt lelkészség, önálló lelkipásztorral és java dalommal) később hét plébániai rangra emelkedett.¹⁸

     Amikor XII. Pius pápa 1944-ben Mindszenty Józsefet kinevezte veszprémi püspökké, ő a következő szavakkal búcsúzott el híveitől: „Bent, a plébániahivatal asztalán készen áll aláírásra egy okmány, amelyet nem akartam aláírni a mai szentmiséig és szentbeszédig, hogy jogom legyen még egy szer azt mondani nektek: Kedves Híveim! Az akta az én lemondásomat tartalmazza a zalaegerszegi plébániáról és erről a templomról. (…) Isten Igéjét hirdettem. Csak a kongregációs terem adatai vannak meg: itt 537 esetben mondottam szentbeszédet 10 esztendő alatt. Bemutattam évente 72 szentmiseáldozatot és naponta másfél órát imádkoztam a városért. (…) A helyi nyilatkozatokból azt olvasom ki, hogy nagyon összefonódott a lelkünk. Megköszönöm a vármegyének, Zalaegerszeg megyei városának (…) ragaszkodó áldozatkészségét. Én Jézus útján igyekeztem szolgálni minden társadalmi réteg lelkében. Ha valakit megbántottam, azt a jónak szenvedélyes akarata idézte elő. Akik az Istent keresik, azoknál a hiba is jóra fordul.”¹⁹

     Vannak bizonyos cselekedetek, amelyeket az ember – különösképpen a keresztény – semmilyen körülmények között nem nézhet tétlenül, hallgatásával nem lehet bűnrészese az önkénynek és az igazságtalanságnak. Mindszenty bíboros erről a felelősségről és saját hivatásáról az alábbiakat nyilatkozta: „Ami az én szerény személyemet illeti, nem tekintem magam egyébnek, mint a nemzet és népem szolgálat tevőjének. Ezt a szolgálatot teljesíteni akarom, akármilyen árat követeljen is.”²⁰

     Mindszenty József bíboros jubileumi évében imádkozzunk a Szentháromság egy Istenhez, Mindszenty bíboros bambergi beszédének szavaival az ő közbenjárását kérve, hogy Magyarország – történelme során – soha többet ne kerülhessen sátáni erők uralma alá. „Mi nem kérünk soha kölcsön a sátántól kezet arra, hogy Isten terveibe beavatkozzunk, és hogy a nemzetünknek olyan támaszai legyünk, mint ahogy az említett ellenségek a támaszai. Ebben hiszünk, remélünk, bízunk és tudjuk, hogy az Isten a benne bízókat nem hagyja el soha.”²¹

Krajsovszky Gábor

¹ Maróthy-Meizler Károly: Az ismeretlen Mindszenty – életrajz és korrajz. Pannónia Kiadó, Buenos Aires, 1958. www.piar.hu/pazmany/k355.htm; „Isten szolgája” – Emlékkonferencia Mindszenty József bíboros életéről és munkásságáról. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2007.; Mindszenty (Pehm) József közéleti tevékenysége. www.magyarokvasarnapja.com 2008.

² Maróthy-Meizler Károly, i.m. 31.

³ Mindszenty-Pehm József: Az édesanya I. kötet. Harmadik bővített kiadás. Zalaegerszeg 1940. Hunikum Kiadó, Budapest, 1990. II. kötet. Zalaegerszeg 1942.

⁴ Maróthy-Meizler Károly, i.m. 43.

⁵ Pécs, 1946. In: Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 133.

⁶ Palágyi Natália: Hűségesen követte az Urat. Mindszenty bíboros életútja és példája. Magyar Könyvnyomda, Ungarische Buchdruckerei, St. Gallen, 1976. http://www.piar.hu/pazmany/konyvek/k320.htm

⁷ Maróthy-Meizler Károly, i.m. 54.

⁸ Maróthy-Meizler Károly, i.m. 55.

⁹ Sajtóröpirat 1921.

¹⁰ Maróthy-Meizler Károly, i.m. 78–79.

¹¹ Maróthy-Meizler Károly, i.m. 93.

¹² Maróthy-Meizler Károly, i.m. 111.

¹³ A magyar főpásztorok II. világháború utáni első körlevele, amelyet Mindszenty József szövegezett. Mindszenty Okmánytár I. Sajtó alá rendezte: Dr. Vecsey József. München, 1957. 34.

¹⁴ Pásztorlevél a választások előtt. Mindszenty Okmánytár I., i.m. 74.

¹⁵ Pásztorlevél a választások előtt. Mindszenty Okmánytár I., i.m. 74.

¹⁶ Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972–1975). Lámpás Kiadó, Abaliget, 2000. http://www.ppek.hu/k248.htm

¹⁷ http://digitus.itk.ppke.hu/~varnai/index_elemei/Page389.htm

¹⁸ „Isten szolgája”, i.m. 2007. 62–64.

¹⁹ Zalaegerszeg 1944. március 26. In: Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 57–58.

²⁰ Mindszenty Okmánytár I., i.m. 246–247.

²¹ Vasárnapi Levél 1972. 7/8. szám 309–315.