JEL újság

Népénekeink és népdalaink

A Kárpát-medence népénekeinek és népdalainak bemutatására szánta el magát a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. Az első kötet „Kárpát-medencei népénekgyűjtemény” címmel jelent meg 2016-ban. Erről kérdeztük a kiadvány szerkesztőjét, Kocsis Csaba egyházzenészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszékének tanárát.

 

– Milyen apropóból adta ki a KÉSZ a most kézbe vehető népénekgyűjteményt?

– A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fennállásának kezdete óta egyik központi feladatának tekinti a magyar nemzet egységének szolgálatát. A most megjelent népénekgyűjtemény is ezt az eszményt hivatott szolgálni. A gyűjtemény kiadásának nem titkolt célja, hogy a könyv olvasója egy köteten belül találkozhasson a Kárpát-medence egymástól távoli vidékeinek az adott régióra jellemző katolikus népénekeivel, kereshessen, böngészhessen köztük, összevethesse az énekeket az általa ismert dallamokkal.

– Milyen szerkesztési elvek mentén kerültek be a gyűjteménybe az énekek?

– Nekem mint szerkesztőnek viszonylag könnyű dolgom volt, hiszen a terepmunkát nem nekem kellett elvégeznem. A magyar nyelvterület öt nagy régiójából – ezek: Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Anyaország –, kaptam az ottani gyűjtőktől, kántoroktól, szakemberektől rengeteg anyagot, kéziratot vagy regionális énekeskönyvet. A feladatom az volt, hogy területenként ötven–ötven, az adott vidékre leginkább jellemző éneket vegyek fel az új kiadványba. A könyv tehát kétszázötven, ma is használatban lévő katolikus népéneket tartalmaz, természetesen kottával ellátva. Az énekek elrendezése követi az egyházi esztendő ünnepköreit. Mindegyik régióból találunk ádventi, karácsonyi, nagyböjti, húsvéti énekeket; bőséggel vannak énekek az Oltáriszentségről, Szűz Máriáról, illetve jelentősebb szentekről. Természetesen legszebb halottas énekeink sem maradtak ki a gyűjteményből.

– Mennyire vannak átfedésben ezek az énekek a liturgiák keretében használt énekes gyűjteményekkel, a Hozsannával, a Szent vagy Urammal vagy az Éneklő Egyházzal?

– Megbízatásom a szerkesztésre úgy szólt, hogy az öt Kárpát-medencei régióra legjellemzőbb népénekeket válogassam ki és gyűjtsem egybe. Ezért természetesen találunk a Hozsanna és az Éneklő Egyház dallamai közül is néhányat, de sok olyan éneket is, amelyek éppen ebben a két énekes könyvben nincsenek benne. A kötet semmiképpen sem helyettesíti sem a Szent vagy Uramot, sem az Éneklő Egyházat, hiszen ez egy reprezentatív gyűjtemény. Különböző közös összejöveteleken, konferenciákon, lelkigyakorlatokon stb. használható elsősorban. 

– Mennyire elterjedt, ismert énekekről van szó?

– A gyűjtemény egyensúlyt tart az ismertebb és a kevésbé ismert, de terjesztésre alkalmasnak ítélt énekek között. A népének egy olyan sajátos zenei műfaj, ahol egymás mellett élnek a középszerű dallamok és szövegek, illetve az irodalom- és zenetörténet szempontjából értékes alkotások. A jó ízléssel bíró érdeklődő találhat köztük igazi gyöngyszemeket is. Sok esetben az adott ének érzelmi értékét is figyelembe vettük, néha a zenei-tartalmi érték rovására. De ez nem baj, hiszen az elsődleges cél a népénekek keresztmetszetének átfogó bemutatása volt. Sosem szabad elfeledni, hogy a magyarországi népének-repertoár elsősorban a használati zene kategóriájába tartozik.

– A kötet szerkesztése során találkoztak-e párhuzamosságokkal, énekvariánsokkal?

– Természetesen, hiszen a népének, „testvéréhez”, a népdalhoz hasonlóan a szájhagyományos kultúra része, s mint ilyen, variánsokban él. A variánsok, változatok száma mutatja egy-egy népének kedveltségét, és azt, hogy milyen mélyen rögzült a népi emlékezetben. A kettő között az a különbség, hogy a népéneknek valahol, valamikor volt egy kitalálója, megalkotója, szerzője, aki létrehozta, megkomponálta az adott dallamot és szöveget. A legszebb, legértékesebb népénekek sikerrel állták ki a századok próbáját. A legsikerültebb népénekek jó minőségét éppen az mutatja, hogy a népi emlékezet fenntartotta őket, de egyben át is alakította, asszimilálta a saját ízlésének megfelelően. A kötet több esetben ismert népénekek kevéssé ismert variánsait mutatja be.

– Tudjuk-e, kik a szerzők, nemcsak név, hanem foglalkozás szerint: pl. pap, kántor, oltáregyleti hölgyek?

– Sok esetben tudjuk, de még több esetben nem. Amennyiben egy adott ének feltűnik valamely 16–19. századi énekeskönyvben, leginkább a szerkesztő–kiadó nevét tudhatjuk, akik sok esetben szereztek is dallamot vagy szöveget, de ez sokszor lehet fordítás, átköltés, átalakítás.

– Születnek-e új népénekek, vannak-e ma is szerzők, vagy ezek mind régi dalok?

– Feltehetőleg ma is vannak buzgó egyházfik, akik költenek népéneket, de valójában az a zenetörténeti korszak elmúlt, amelyben a ma használatos népének-repertoár kialakult és virágzott. De ez nem baj, hiszen ebből a két–háromezer éneket számláló énekkincsből minden ünnepre és istentiszteleti alkalomra találunk megfelelőt; a legszebb énekeink pedig kiállták az idő próbáját, vannak köztük szép számmal több száz évesek is.

– A magyarországi népénekek között jócskán találunk olyanokat, melyeknek a szövege talán túlságosan jámbor is. Hogyan alakulnak ki ezek a szövegek és hogyan lehet a tartalmuk felett őrködni?

– Nemcsak hogy jámbor, hanem bizonyos esetekben kissé túlzóan személyes, „romantikus” hangvételű, dagályos. A szövegeket nem minden esetben a legnagyobb költők alkották meg. A magyarországi népének történetében meghatározóak voltak a különböző zenetörténeti korszakok. A legutóbbi kétszáz évben hiába keletkeztek zsákszámra az újabb és újabb népénekek, ezek legtöbbje olyan ízlést követ, amit mára elavultnak vagy éppen túlzónak mondhatunk. Vannak sikerültebb, illetve kevésbé sikerült versek. Igazából minden ilyen kötet, mint a Kárpát-medencei népénekgyűjtemény is, egyfajta válogatás, amelyik igyekszik a rossz ízlésű, giccses dallamokat és semmitmondó szövegeket kihagyni, és helyettük a szebb és jobb énekeket ajánlja megtanulásra.

– A dal és az ének szavaink egymásnak szinonimái. Rokon jelentéstartalmat hordoz-e a népének és a népdal?

– Népének és népdal sok rokon vonást mutat, de vannak alapvető különbségek is. A nép a népdalt legtöbbször „nóta”-ként emlegette, a népénekre pedig a „szent ének” kifejezést használta. Legfontosabb különbség, hogy a népdal mindig világi szövegű, a népének pedig vallásos tartalommal bír.

– Az együtt éneklésnek van-e jelene és jövője, vagy amikor felszámolódott a falusi/paraszti életforma, különösen annak kisközösségi jellege, akkor végleg elveszítettünk valamit?

– Az együtt éneklésnek a hagyományos alkalmai az archaikus falusi életmód eltűnésével felszámolódtak, de mivel az igény nem tűnt el belőlünk, a közösségi éneklésre mindig új és új alkalmak fognak adódni, ezeket az alkalmakat mi magunk kell hogy megteremtsük. Vannak is nagyszerű kezdeményezések.

– Mondana erre néhány példát?

– Mindenekelőtt meg kell említeni a magyarországi táncház-mozgalmat, amelynek keretei között rengetegen tanulják és élik újra a magyar népzenei hagyományt. Érdekes kezdeményezés az úgynevezett „Béres-maraton”, ahol – egyelőre csak szűk közönséggel együtt – a „Szép magyar ének” című énekeskönyvet énekeljük végig. Manapság már egyre több klasszikus zenei koncerthez tartozik hozzá a közönség megénekeltetése. Kellő kitartással iskolákban is el lehet érni, hogy az iskolai élet részei legyenek az egész iskolát érintő éneklési alkalmak.

– A gitáros zenekultúra dalaiból lesznek-e népénekek?

– Igazából ezt a repertoárt én nem ismerem, nem értek hozzá. A gitáros énekek nem népénekek, valójában ez a kifejezés mint műfaji megjelölés is megállja a helyét. Ha azt mondjuk: gitáros énekek, egy speciális repertoárra gondolunk, ami nem azonos a népénekekkel.

– Használati tárgy-e a már megjelent és az előkészület alatt álló kötet, vagy egy szép kivitelezésű kottatár, amit az ember a polcra helyez?

– Használati tárggyá akkor válik, ha lesz, aki használja. Jó lenne, ha minél több magyarlakta vidékre eljutna ez a szép kiállítású könyv, és minél többen megtalálnák benne a kedvenc énekeiket!

– Melyik az Ön kedvenc népéneke és miért?

– Több is van, de hogy miért éppen ezek, nehezen tudnám megmondani. Nyilván valamiért jobban kötődöm ezekhez az énekekhez érzelmileg, mint a nagy átlaghoz. Üdvözlégy Krisztusnak drága szent teste, A fényes nap immár elnyugodott, Szép violácska. Mondjuk ezek.

– Akiknek felkeltettük az érdeklődését, hol juthatnak hozzá e szép kiállítású kötethez?

– Magam úgy tudom, a kiadvány egyelőre a KÉSZ berkein belül hozzáférhető, és megvásárolható a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene-tanszékén is. De megférne nagyobb egyházi könyvesboltok polcain is.

– A sorozat második része a térség népdalainak gyűjteménye lesz. Mikor jelenik meg?

– Remélhetőleg 2018 tavaszán minden érdeklődő kézbe veheti a népdalkötetet is!

Rochlitz Bernadett

 

A kötet beregszászi bemutatójáról itt olvashatnak

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!