Nyelvtanulás a Fülöp-szigeteken

„Az első három hónapban nem értettem semmit – emlékszik vissza egy Cebuba nősült amerikai. – Majd az első három évben azt gondoltam, hogy ez egy ázsiai Amerika. Csak utána jöttem rá, hogy ez igazából Ázsia, amerikai mázzal.” Valóban, a háromszázharminc év spanyol és negyvenöt év amerikai gyarmati uralom alatt begyakorolt alkalmazkodókészség nyomja rá bélyegét a nyelvek használatára és tanulására is a Fülöp-szigeteken. A hivatalos nyelvek, angol és a tagalog mellett sok helyi nyelvet használnak a helyiek. Az idegen nyelvek tanulása azonban nehézségekbe ütközik.

Az angol és a tagalog a hivatalos

A Fülöp-szigetek nyelvi egyvelegében az angol az iskolák fő nyelve ma is, bár az első osztályokban a helyi nyelvet alkalmazzák a kisgyerekek beilleszkedésének megkönnyítésére. Ugyan felnéznek a Fülöp-szigetekiek az amerikaiakra, nyelvüket mégsem szeretik. Nem lelik örömüket az angol nyelv szépségeiben, árnyalataiban, multikulturális hátterének felfedezésében. Hiszen az angol nyelv „hivatalos közeg” – és a legtöbb filippínó így is tekint rá. Egy arrogáns társadalmi elit magamutogatásának eszköze: az „ő nyelvük”. Amivel szemben pedig ott áll a „mi”, az összetartó társadalmi többség, akik a helyi nyelvet szeretik. Nagyon érdekes látni ezt a Fülöp-szigeteki fiatalok szociálismédia-oldalain, ahol egyáltalán nem az erőltetett angolság, hanem inkább a helyi nyelv fordulatainak élvezete tapasztalható. Az angol szavak inkább csak technikai eszközökre utalnak, vagy külföldi dolgokat idéznek. A tagalog, a másik hivatalos nyelvünk minden iskolában jelen van, ha sokszor csak nyelvi tárgy formájában is. Sokan keverik beszédükben a két nyelvet: ezt nevezzük „taglish”-nek.

A cebui nyelv

Cebui helyi nyelvünk nagyon is rászorul az angolra, bár a becslések szerint 25 millió beszélőjével elterjedtebb, mint a magyar. Különböző szigeteken beszélik, tehát a beszélő nagyobb utazásokat tehet meg kizárólag e nyelv használatával. De ezen a nyelven nem lehet semmilyen bizonyítványt szerezni, még általános iskolait sem. Hiszen az első két osztály után mindenki angolul tanul. Legalábbis formálisan, a külsőségekben. Előny-e ez? Szerintem nem, mert megkérdőjelezi a politikai eszközökkel erőltetett Fülöp-szigeteki nemzeti önazonosságot az, hogy a helyi nyelvek egyikén sem lehet tanulmányokat folytatni. Én már elég jól beszélem a cebui nyelvet, de nincs nyelvvizsga, nem próbálhatom ki a tudásomat. Nem lehet a helyi nyelveken bevásárolni sem, hiszen az üzletekben, az árukon minden felirat kizárólag angolul van. (Kivétel ez alól a kis szatócsboltokat, ahol a helyi nyelven kérhetjük az árut.) Nem lehet helyi nyelven hivatalos dokumentumokat sem intézni. Az angol tehát sokak számára „szükséges rossz”, ami kiegészíti a modern szókincset nélkülöző szeretett anyanyelv hiányosságait.

Rugalmas nyelvhasználat

A cebui nyelv, az itteni gondolkodáshoz hasonlóan, szinkretista. Befogadó. Különböző nyelvekből tevődik össze: a maláj (vagyis a Malajziában és Indonéziában beszélt hivatalos nyelvek családjához tartozó nyelv) mellett angol és spanyol elemek találhatóak benne. És itt nemcsak egy-egy szó elfelejtett nyelvi hátteréről van szó, hanem ugyanannak a szónak különböző változatairól, amelyeknek mindegyikét tudni kell, és azt is, hogy milyen helyzetben alkalmazandóak. Például a „húsz” szónak három változata használatos, a helyzettől függően. „Kawhaan” a maláj szó: ezt akkor használják, ha embercsoportok beosztásáról van szó. „Baynte” a spanyol eredetű kifejezés, amelyet a boltban, vásárláskor használunk, ha például húsz peso-t kell fizetni, vagy húsz darabot kérünk valamiből. A „twenty”, az angol kifejezés is gyakori, ha hivatalos ügyben járunk el vagy iskolai feladatoknál. Cebuiul tanulni azt jelenti, hogy a nyelv állandóan és gyorsan változó, kötetlen életét sajátítjuk el – nem pedig szótárak és nyelvkönyvek hitelesített nyelvtanát.

Nyelvtehetség – vagy mégsem?

Egyszerű, tanulatlan emberek, a szigetek mélyén élő törzsek tagjai három-négy nyelvet beszélnek és értenek. A saját törzsi nyelv mellett a helyi nagyobb nyelvet (például a cebuit) használják a partmenti területek piacain való kereskedéshez. Tagalogul a tévében látható szappanoperák miatt tudnak, az angolra pedig a bolt és az önkormányzat miatt van szükség. A nyelvek sokféleségének elfogadása a túlélés feltétele. A külföldiek, főleg a köztudottan rossz nyelvtanuló amerikaiak csodálják a Fülöp-szigetekiek „nyelvtehetségét”. Ám, ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, látható hogy a filippínók használat közben sajátítják el ezeket a nyelveket. Ha könyvből vagy internetről kell megtanulniuk egyet, melynek beszélőivel nem élnek egy közösségben, nehézségekbe ütköznek. Sokszor tapasztaltam, hogy a sok helyi nyelvet kiválóan használó Fülöp-szigeteki emberek mennyire könnyen feladják a nyelvek tanulását. „Nincs nyelvtehetségem” – mondogatják. – Tanuljon meg a kínai vagy a francia angolul!”

Az idegennyelv-oktatás gondjai

Az angol hivatalos használata miatt a Fülöp-szigeteken nincs szükség nyelvvizsgára az egyetemi végzettséghez. Ha mégis „idegen” nyelvet kellene tanulni, akkor azoknak az országoknak a nyelvét választják, ahol jó a kereset, de a helybeliek keveset tudnak angolul: Korea, Japán és Kína. A nagy európai nyelvek iránti érdeklődés alacsony, hiszen a Fülöp-szigeteki gondolkodásmód szerint ott úgyis sokan tudnak angolul. Az egyetemek nyelvoktatása általában kimerül az angol szaknyelv oktatásában. Bizonyos karokon oktatnak idegen nyelveket, amelyekből bizonyos óraszámot és a tantárgyhoz tartozó vizsgákat kell teljesíteni. Sok diák azonban az előírt négy félévet nem ugyanannak a nyelvnek az alaposabb megtanulására szánja, hanem négy különböző nyelvből kezd el egy-egy félévet. Emögött az a felfogás áll, hogy jobb több nyelvet alapfokon ismerni, mint egyet alaposan. Hiszen a többit, a meg nem tanult szófordulatokat, majd kreatívan hozzáteszik...

Külföldi továbbtanulás

Vannak azonban országok, melyek megkövetelik az ott tanulni szándékozóktól az ottani nyelv ismeretét, és a helyi nyelvükön oktatják a külföldieket is. Például a Japánba küldött mesteriskolás és doktori iskolás diákjaink számára a legtöbb oktatási ajánlat japánul volt – a japán kultúra terjesztése végett. Csak egy-két szakterületet biztosítottak angolul. Bizonyos európai országok is ragaszkodnak a saját nyelvükhöz. Például a Bécsi Műszaki Egyetem mesterképzésére induló cebui hallgatónknak négy német nyelvű mellett csak egy angol nyelvű képzést ajánlottak fel. Jellemző, hogy ő inkább vállalta a számára kevésbé vonzó angol nyelvű szakirányt, csak hogy ne kelljen németül tanulnia. Pedig az egyetem felajánlott egy németnyelv-tanfolyamot is.

Nyelvvizsga?

A bécsi egyetemnek nem volt elegendő az, hogy a Fülöp-szigeteken angol az egyetemi tannyelv, a pályázótól kérték a minősített angolnyelv-vizsgát. Ezt a Fülöp-szigeteken magán intézetekben lehet letenni. Én magam is találkoztam a bécsi tárgyfelelőssel. Amikor mondtam neki, hogy mi angol nyelvű ország vagyunk, csak fölényesen mosolygott, hogy „majd meglátjuk, milyen a fiatalember angolsága”. Valóban: bár a Fülöp-szigetekiek általában jól tudnak angolul, a nyelvi sokféleségből és felfogásból adódó spontaneitás a formális nyelvtudáshoz szokott európai számára kérdőjelek egész sorát veti fel. A rugalmas nyelvhasználatot Európában pontatlanságként értékelik, és kétségbe vonják a nyelvtudást. Pedig – különösen műszaki területen – ennek alig lenne negatív hatása az ismeretszerzésre – egészen a disszertáció megírásáig, ahol a nyelvi finomságok már nagy szerepet játszanak. Állami nyelvvizsga ugyan nincs a Fülöp-szigeteken, mégis a nagyobb nyelvek anyaországai biztosítják, hogy le lehessen tenni a nemzetközi nyelvvizsgát. Például a Goethe Intézetben, ahol fel is készítik az érdeklődőket. Ezek az intézetek jó lehetőséget nyújtanak azoknak, akik külföldön szeretnének dolgozni, vagy tanulni.

Lányi Béla
verbita misszióstestvér

 

 

 

 

2021-07-14

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks