Nyugdíjasok a Fülöp-szigeteken

Most, hogy magam is elértem a 65. életévemet, egyre jobban érdekel a körülöttem élő hasonló korúak sorsa, különösen itt, a Fülöp-szigeteken.
Rudy története
„Most többet keresek, mint nyugdíjba vonulásom előtt” – büszkélkedik a hetvenéves Rudy, aki 2016-ban vonult nyugállományba. Való igaz, Rudy jól kihasználja az idejét és nem lustálkodik. Majdnem negyvenéves munkaviszony után ment nyugdíjba. Ebből huszonöt évet egy raktár vezetőjeként húzott le, majd tizenhét év biztonsági őrködés következett. Kevés a nyugdíj. Ezért jelenleg hajnalonként étkezdék számára végez anyagbeszerzést. Már este nyolckor aludni tér, hogy hajnali kettőkor felkelhessen. Ilyenkor lehet a nagybani piacon olcsó, de jó minőségű zöldséget, húst kapni. Már ismerik Rudyt, szívesen szolgálják ki. A nap további részében egy agyvérzéssel ágyban fekvő atya ápolója. Ezért napi ezer pesot kap, ami körülbelül hétezer forintnak felel meg. Sokat dolgozik, hogy megéljen.
A társadalombiztosítás
A nyugdíjasokat támogató három forrás egyike az általános társadalombiztosítási program (SSS), amire hasonlít a kormányzatban dolgozók társadalombiztosítási programja (GSIS). Az SSS tagjai anyasági, betegségi, rokkantsági, nyugdíjas, temetési és haláleseti juttatásokat vehetnek igénybe. A minősített tag lakhatást, üzleti és oktatási kölcsönt is felvehet. Az SSS-hozzájárulás a munkavállaló havi fizetésének 11%-a. Ebből 7,37%-ot a munkáltató, a maradék 3,63%-ot pedig a munkavállaló viseli. A minimális fizetési alap 1000 peso, a maximum pedig 20.000 peso. Így a havi járulék 110,00 és 2200,00 peso között mozoghat. A nyugdíjjuttatás lehet rendszeres, havi nyugdíj, vagy egyszeri, egyösszegű kifizetés. Az kapja, aki legalább 120 havi járulékot fizetett be a nyugdíjba vonulás féléve előtt.
Rudy szerint elvileg mindenki után kellene, hogy fizessen a vállalata. De sokan nem erősködnek, mivel féltik az állásukat. Így azonban nem lesz nyugdíjuk. Kivéve, ha önkéntesen, magánerőből mégis fizetik a járulékokat. „Nekem jó munkahelyeim voltak” – jegyzi meg. Utánam mindig fizettek, így most 4500 pesót (31.500 forintot) kapok havonta. Ez tulajdonképpen kevés, de más még ezt se kapja, fűzi hozzá. A magyar olvasó számára összehasonlításképpen: egy kiló rizs 30 peso (210 forint), egy kiló csirkehús pedig 250 peso (1750 forint).
Egészségbiztosítás
A nyugdíjasok egészségügyi biztosításával a Philhealth biztosító foglalkozik. Ennek a neve magyarul „Fülöp-szigeteki Egészségbiztosítási Társaság”. Fedezi a kórházi költségeket, az ellátási támogatást, a gyógyszereket és az egészségügyi szakellátást. Az egészségbiztosítási járulékot a dolgozó béralapjából számítják. A munkáltató a járulék felét viseli, a fennmaradó ötven százalékot pedig havonta levonják a munkavállaló fizetéséből. A minimális béralap 10 000 peso, a maximum pedig 50 000 peso, ami 275 és 1375 peso közötti járulékot jelenthet. Rudy – saját bevallása szerint – nagyon ritkán szorul orvosi ellátásra, pedig már hetvenéves. „Való igaz, hogy aki fizette a járulékokat, azt az állami kórházak befogadják. Viszont ezek szolgáltatásai sok kívánnivalót hagynak maguk után. A jobb módúak ezért inkább a magánbiztosításokat választják. Én persze ezt nem engedhetem meg magamnak” – teszi hozzá.
A megtakarítási program
A nyugdíjasok életét befolyásoló harmadik biztosítás pedig az Otthonfejlesztési Alap (Home Development Mutual Fund, közismert helyi nevén Pag-IBIG Fund). Ez egy a Fülöp-szigeteki kormány tulajdonában lévő társaság, amely a nemzeti megtakarítási programért és a lakosság számára megfizethető lakásfinanszírozásért felelős. A Pag-IBIG alap fix havi hozzájárulása kétszáz peso. Ennek fele a munkáltatót terheli, a többit pedig a munkavállaló havi fizetéséből vonják le.
Akik (után) nem fizettek járulékot
Mi történik azokkal, akik után nem fizettek, illetve saját maguk sem gondoskodtak magukról? Rudy elgondolkodik. „Mivel a Fülöp-szigeteken vagyunk, róluk is csak gondoskodik valaki. Főleg a család! Régen nagy családok voltak. Aki most nyugdíjas, annak a felnőtt gyermekei közül általában akad valaki, aki gondoskodik róla – könyörületből, vagy őszinte felelősségvállalásból. Akinek nincsenek gyerekei, annak a szomszédok segítenek. Ez azonban ma már egyre kevésbé van így. Vagyis a következő nyugdíjas nemzedékek már kevésbé számíthatnak ilyen jellegű eltartásra, vagy éppen segítségre” – teszi hozzá. Ők azonban már ismerik az internetet és az segít nekik a döntéseikben.
Melyek azok a foglalkozások, amelyeknél rendszeresen elmulasztja a munkáltató a járulékok befizetését? „Sokaknak nincs munkáltatójuk. Itt, Cebuban ilyenek például a motoros vagy motor nélküli triciklik, illetve a motorkerékpár taxik vezetői. Ezek nagyon elterjedtek, hiszen sok településrészhez nem vezet burkolt út, csak erdei ösvények, amelyeken csak a motorbicikli jut fel. Ezek a sofőrök bérlik az általuk használt járművet. Ugyanígy gyakran járulékbefizetés nélkül maradnak a kisebb vendéglátó-ipari létesítmények dolgozói. Ilyenek a Fülöp-szigeteken mindenütt látható, családok által fenntartott étkezdék. Valamint a háztartási alkalmazottak, takarítók, alkalmi munkások” – sorolja Rudy.
Segély
„Nagyon sok olyan ember van az én ismeretségi körömben is, aki hirtelen vált munkaképtelenné betegség baleset, vagy a kora miatt, és akkor döbbent rá, hogy nincs nyugdíja. Ezért létezik még egy támogatás, az állami segély, vagy »ayuda«, ami ezer peso (= 7000 forint). Ezt azok kapják, akik semmilyen járulékra nem számíthatnak – magyarázza Rudy. – Ezt az összeget én is kapom – vallja be.” Cebuban azonban ez speciális helyzet: az önkormányzat látja, hogy a nyugdíjak nagyon alacsonyak, ezért azoknak is kifizetik a segélyt, akiknek van nyugdíja. Más településeken ezt az összeget csak az kapja, akinek nincs más jövedelme. „Ez szerintem igazságtalan – állapítja meg Rudy –, hiszen én nemcsak véletlen szerencséből kapom a 4500 pesós nyugdíjat.” Az ezer pesós segélyt háromhavonta osztják ki a kerületi önkormányzatok. Ilyenkor nyugdíjasok hosszú sorait lehet látni a kifizetőhelyek előtt, akik egy összegben háromezer pesót kapnak.
A nyugdíjas igazolvány
A Fülöp-szigeteki nyugdíjas igazolvány kedvezményei azt mutatják, hogy a társadalom nagy megbecsüléssel viseltetik azokkal szemben, akik a fennálló társadalom alapjait megvetették. Ehhez az igazolványhoz az kell, hogy az illető legalább hatvanéves, Fülöp-szigeteki állampolgár legyen, és legalább fél éve lakjon azon a településen, ahol kérvényezi. Az igazolvány tulajdonosa húsz százalék kedvezményt kap élelmiszerek, gyógyszerek és más alapvető cikkek árából. Olcsóbban vehet igénybe egészségügyi, közlekedési szolgáltatásokat. Állami hivatalokban sorbaállás nélkül foglalkoznak vele. Kulturális, szociális, rekreációs szolgáltatásokra is mérsékelt áron jogosult.
Szükség van további erőfeszítésekre
Mindezek ellenére sok nyugdíjas „landol” valamelyik fejlett országban. Gyakran halljuk, hogy azok a jómódú filippínók, akik megtehetik, külföldre küldik szüleiket, nagyszüleiket, amikor azok állandó vagy gyakori orvosi ellátásra szorulnak. Ugyan a „nyugati” ellátás valóban meghosszabbítja a nyugdíjas életét, sokan mégsem képesek családjuktól távol eltölteni utolsó éveiket. Vagyis a Fülöp-szigetek nyugdíjrendszere ma még sok kívánnivalót hagy maga után. A szociális háló még gyenge, bár a kormányzat erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az „átlag filippínó” is élvezhesse a nyugodt és békés időskor áldásait.