JEL újság

Ó és új

Thuránszky István2023.12.31

„Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy a farizeusok és mi sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« Jézus ezt mondta nekik: »Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad«” (Mt 9,14–17).

Kedves keresztény Olvasó!

Decemberben halljuk a karácsonyi üzenetet: új jött a világba, a kegyelem ideje, és ezzel megváltozhat az emberi élet. Noha a régi is fontos és megtartó erejű volt, ez az új mégis annyira különbözik a régitől, hogy nem lehet a régit és az újat összeegyeztetni: mára a régi a halál, az új az élet: „…az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2).

Az év vége felé búcsúzunk a régitől, az elmúlttól, a lassan tavalyivá válótól. Ez a búcsúzás a régitől a megújulás jelképe. Sokan fogadalmat tesznek az új évre vonatkozóan, újat akarnak kezdeni kapcsolataikban, hozzáállásukban. A megújulásra vágyni és mellette dönteni persze az élet bármelyik napján lehet, de az év vége kínálja magát ehhez. A keresztény élet fontos igazsága, hogy az evangélium a változás lehetőségét hozta a világba, és az emberen múlik, akarja-e, hogy ebből a lehetőségből számára is megújult élet legyen. Az évváltás, a Szilveszter a keresztény embert mindig erre a „lélektörténeti paradigmaváltásra” emlékezteti, amikor az Ószövetségből áttérhetünk az Újszövetségre, a „fogat fogért”-világból a „dobd vissza kenyérrel”-világba, az érdem-világából a szeretet-világába, az örök szorongás világából a megkönnyebbült bizalom világába… Olvassuk így a fenti igét!

Az Ószövetség emberei, az „óemberek” (lásd: Ef 4,22–24) érdemeket gyűjtenek, küzdenek az Istentől remélt szeretetért és áldásért. Ezek őszintén és mélyen hívő emberek (bár minél többen lennének ilyenek!), akik böjtölnek, más szóval keményen és tisztességgel küzdenek önmaguk ellen, hogy Isten ezt javukra írja. Harcolnak Isten szeretetéért. A modern emberek mammonhívő túlnyomó többsége nem ismeri ezt az „óvilágot” sem. A mai istentelen ember olyan önmagáért való világban él, ahol mindent meg kell szerezni, és semmilyen istennek nem kell tetszeni, minden viselkedést és eszközt szentesít a siker és gazdagság. És a siker és gazdagság meghozza a többiek részéről az elismerést és népszerűséget is! A kétféle ember közt ég és föld a különbség.

Az Újszövetség embere, az „új ember”, a keresztény ember mindkettőtől különbözik – de az Ószövetség emberével közös benne az, hogy Istent tudva élnek mindketten:

az Ószövetség embere kívülről vágyakozik Isten országába, az Újszövetség embere (a násznép a Vőlegénnyel) már az elérkezett Isten országában „ünnepel”.

Azért, hogy ez a lényegbevágó különbség megszólalhasson, választottam a fenti igét.

Tehát a régi és az új, törvény és kegyelem kizárja egymást. Ahogyan lakodalmi ünnepen nem lehet böjtölni, mert az ilyen böjt ünneprontás, úgy a kegyelem idején érdem-, vagyon-, hatalom-és tekintélyszerzésben bízni és erre törekedni elhibázott, mert az ilyen igyekezet hitetlenség. A két világ összeegyeztethetetlenségét Jézus két, akkoriban jól ismert képpel világítja meg.

Az új posztó másképp viselkedik (az első megázáskor összemegy!), mint a ruha régi anyaga, ezért az új posztóval készült foltozás nem lesz tartós, a toldásnál felfeslik a varrás, alaktalanná válik a szabás. Tehát jegyezzük meg: a kereszténység nem foltnak való a régi életünkre! Nem arra való, hogy életünk „legelnyűttebb helyeit” takargassuk vagy javítgassuk vele. A kereszténység új ruha.

Az újbort, amelyik még egy kicsit forr, nem lehet rugalmasságát elvesztett, régi tömlőbe tölteni, mert a régi tömlő felhasad, elfolyik, kárba vész az újbor. A kegyelem új korszakának igazságai szétfeszítik a törvény idejének igazságkereteit:

nem lehet a régi gondolkodásmóddal élni az új életet.

Nem lehet „kislelkű biztosramenéssel”, félős óvatossággal, lehengerlő erőfölénnyel és gazdagságadta magabiztossággal a kegyelem korszakának igazságait megélni. A felkínált isteni kegyelem ereje ezeket a régi kereteket szétfeszíti, értelmetlenné, sőt komolytalanná, néha szánalmassá teszi. Elszivárog vagy elpárolog a kegyelem, és megmaradnak a használhatatlan keretek: világi gazdagság, tekintély, hatalom – de nincs öröm és megelégedettség.

Luther rajongóknak (Schwaermer) nevezte és elítélte azokat, akik a Mennyek Országának igazságait már ebben az életben a társadalom átalakítására alkalmasnak vélték, és ezeken az igazságokon akartak keresztény társadalmat építeni. Én sem azt hirdetem, hogy a karácsonnyal beköszöntött új korszakban megújul az embervilág körülöttünk, hanem azt hirdetem, hogy az egyén életlátása, gondolkodásmódja megújulhat az új lelki valóság megtapasztalásával. A szívek megújulhatnak, a testek nem! Étel, gyógyszer, tűzifa, ruha továbbra is szükséges, mint régen. De nincs már a szívben félelem, kishitűség, bizalmatlanság, önzés és kilátástalanság, ezért nem kell a régi módszerekkel, a félelem és biztonságkeresés szabta régi keretek között élni az életet.

Testvéreim, a kegyelem új korszakában élünk: nem a bennünket körülvevő anyagi világ újult meg, hanem megújult szívű emberekként élhetünk már a testi világban. Ennek az új korszaknak a valóságát és igazságait csak a megújult szívű emberek látják meg. A többiek számára semmi nem változott a világ teremtése óta, rettegéssel és félelmekkel teli világban élnek, amit le kell győzni, ki kell használni, amit – amíg és ahogy lehet – élvezni kell, ha belepusztulnak is. Imádkozzunk!

Jézusunk! Köszönjük, hogy egy új valóságban élhetünk, túl azon, amit lát a szemünk. Segíts nekünk abban, hogy megújult szívünkben felgyűlhessen a Te kegyelmed, ne menjen rajtunk kárba szereteted. Add, hogy kereszténységünk ne csak foltokban jelenjen meg életünkben, hanem mint új egész! Ámen

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Bástyák vagy világítótornyok?

A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

Apostollá válni a Lélek útján

Pünkösd alkalmából újabb epizódokkal jelentkezik a KÉSZ Hitből pajzsot-videósorozata. Ezúttal Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel beszélgettünk.

A Szentlélek közkincs

Az első pünkösd óta tudjuk, hogy a Szentlélek közkincs. Nem titok. Nem bennfentesek előjoga. Kérni kell, és kapni fogod, mert ez megváltásodhoz, örök életedhez tartozik.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!