JEL újság

Ökumenikus imaestek a békéért

„Béke Fejedelme, Szentséges Istenünk!
Úr Jézus Szent Szíve, békéért esdeklünk.
Békét adj szívünknek, békét családunknak,
Békét nemzetünknek, békét a világnak!”

A világot felkavaró háborús események zajlanak szomszédunkban, Ukrajnában, immáron több mint két hónapja. A keresztény ember egyedüli fegyvere, hogy imádkozik a békéért. Ez a legtöbb, amit megtehetünk, mert a mély hitből gyökerező fohász soha nem vész el, és hatalmas erővel bír!

A közösségben való együtt imádkozás erejében bízva a KÉSZ baktalórántházi csoportja ökumenikus imaesteket hirdetett a békéért, az orosz–ukrán háború minél előbbi befejezéséért. Három egymást követő hétfőn este jöttek össze az Árpád-kori római katolikus templomban görögkatolikusok, reformátusok, római katolikusok, és mindenki, aki szívügyének tartja a békét. Első alkalommal Kovács Kálmán református tiszteletes hirdetett igét, és mondta el gondolatait. Szólt az ima hatalmas erejéről, amely „eljut az égiekig, és meghallgatásra talál a békekérésünk, főleg, akik itt sokan vagyunk, és azt együtt, sokan, szívből kérjük. A segítségnyújtás is felebaráti kötelességünk, tudjunk szívből, szeretettel adni a mi feleslegünkből az önhibájukon kívül bajba jutott, rászoruló embertársainknak, családoknak. E földi világban békét kívánunk, háborúmentes időben szeretnénk élni életünket!”

A második este Fucsovicsné Sütő Dóra, Nyíribrony tiszteletes asszonya érkezett hozzánk. Igehirdetésében kiemelte, hogy a béke törékeny lett napjainkra Európában is, „senki nem gondolta, hogy ilyen előfordulhat. Az ifjúság, fiataljaink mind, az idősek közül a már hetven év felettiek között is sokan békében születtek és élhettek. Ha nincs háború, természetesnek vesszük a békét, és nem tudjuk értékelni, csak amikor már megszólalnak a fegyverek és emberi áldozatok vannak. Tőlünk nem is messze, túlságosan is közel történik mindez, hogy emberek, gyermekek halnak meg. Képzeljük csak magunkat a bajba jutottak, a szenvedők helyébe. Minden ember közös vágya, békében élni!”

Fórizs Attila, Piricse község tiszteletesének szavára figyelt a harmadik héten a gyülekezet az ökumenikus imaesten. „Békesség nektek! – mondta Jézus, amikor találkozott tanítványaival. Milyen szép ez a köszönés. Jézus tanítványait a béke küldötteivé tette. Nekünk is a békesség követeivé és küldötteivé kell válnunk! Ez az alkalom is egy olyan küldetés, amikor a békéért munkálkodunk!” A tiszteletes a Hegyi beszédből idézett: „Boldogok a békét teremtők, mert ők Isten fiai. Meg kell becsülnünk a Jézustól kapott örökséget, és másokat is részesíteni belőle! Éljünk békességben, bocsássunk meg szívből egymásnak! Ne legyen háború, békesség legyen az emberek szívében és a világon egyaránt!”

A békéről szóló evangéliumi szakaszok, melyeket Orosz Zoltán helyi parókus olvasott fel, elmélyítették könyörgésünket és erősítették elhatározásunkat, hogy tovább imádkozzunk az ukrán–orosz háború mielőbbi befejezéséért. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” – mondja Jézus (Mt 18,20). A közös énekek, az imák, a fohászok által megéreztük jelenlétét.

Lázár István baktalórándházi plébános a három imaest házigazdájaként köszönetet mondott a lelkészek szolgálatáért, az igehirdetésekért, az ötletgazda KÉSZ-tagoknak a felolvasó szolgálatért, az ökumenikus imaestek megszervezéséért. Az imaalkalmak perselybevételét, a hívek és az önkéntes adakozók pénzadományait a bajba került kárpátaljai családok megsegítésére ajánlottuk fel. Az összegyűlt százezer forintot átadtuk Csordás Gábornak, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójának, aki köszönetét fejezte ki a baktalórántházi hívek példaadó összefogásáért.

A KÉSZ helyi csoportja hálás mindazoknak, akik igent mondtak meghívásukra, akikkel közösen fohászkodhattak a Béke Fejedelméhez és Máriához, a Béke Királynőjéhez a háború befejezéséért és az egész világ békéjéért!

Némethné Csubák Éva
a baktalórántházi KÉSZ-csoport elnöke

 

 

2022-05-18

 

 

 

 

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Huszonnégy láb

Egyszer csak Jézus fölállt a vacsoraasztaltól. A közelben ülők csodálkozva követték tekintetükkel. Amikor már-már azt hitték, végre kezdik megérteni, hogy a mester mit miért tesz, akkor mindig valami váratlannal lepte meg őket

Különös halászat

A víz úgy ringatta őket, mint anya az álmos gyermekét. Az ég lámpásai hunyorgó fényükkel beragyogták a csöndesen szundikáló, tükörsima tavat, amit ők csak Nagy Víznek neveztek maguk között. Ha lemegy a nap, kimegyünk a Nagy Vízre, szokták mondani egymásnak.

Legendák nyomában

Országjárásunkat most az Aranyosszék két patinás településén tett múltidéző és jövőt remélő vizitációval folytatjuk. Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!