JEL újság

Összebújás Istennel

Thuránszky István2023.06.20

„Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.« Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1–8)

Kedves keresztény Olvasó!

Rogate azt jelenti: imádkozzatok! Az imádkozásba nem szabad belefáradni. Bele lehet az imádkozásba egyáltalán fáradni? Nyilván… Van helytelen imádkozás? Jézus szerint van… (vö: Hegyi beszéd). Belefáradni abba lehet, ami megterhelő – testileg vagy lelkileg. Az eredménytelen erőlködés különösen megterhelő – elsősorban lelkileg. Kikezdi az önérzetet. Akik belefáradnak az imádkozásba, azok végsősoron hiábavaló erőlködésként élik meg azt: beteljesülés nélküli akarásnak, öröm nélküli erőlködésnek. Örvendező szívvel nem teher az éneklés. Bizakodó szívvel nem teher az imádkozás. A bizalom légköre őszinteséget teremt. Az őszinteség és a bizalom nem fárasztó, hanem éppen üdítő. Ahol bizalom van, ott öröm az együttlét és a párbeszéd.

A hamis bíró példázata nem a hamis bíróról szól. Kit érdekel egy hamis bíró? Kit érdekel egy gazember, aki sem Istent, sem embert nem ismer? Tudni sem érdemes róla, nemhogy kapcsolatba kerülni vele… Bár tele van velük a világ, és szükségszerűen beléjük akadunk, mert nem véletlenül mindig ők lesznek „bírók” – a közügyek intézői: ahol habzik a közpénz, ott ők az igazi habverők, épp mert se Istent, se embert nem ismernek. Nem róluk van szó, bár a végtelenül kegyelmes Isten felhozza napját rájuk is… Isten nem olyan, mint a hamis bíró!

A hamis bíró példázata nem az elszenvedett igazságtalanság és más sorscsapások miatt már önérzetét is elvesztett özvegyasszonyról szól, akinek még ez előtt a gazember előtt is meg kell hajolnia, ha élni és boldogulni akar. Szegénynek nincs más választása: vagy elviselhetetlenül rimánkodik, vagy eltapossák. Az imádkozó ember nem olyan, mint az önérzetét vesztett özvegyasszony!

„Halljátok, mit mond a hamis bíró!” Ha ez a semmirekellő gazember, akit csak az önzés mozgat, teljesíti az egyébként is jogos kérést (igazságot szolgáltat), akkor a Mennyei Atya, akivel egy lapon nem említhető ez a bíró, mennyivel inkább bizalomra méltó! Ő nem idegen és önző hivatalnok, hanem Atya, akinek legfőbb öröme gyermekei öröme. Egy idegen és önző hivatalnokban nem kell megbízni, de apjában a gyerek bízzon meg! Teremtőjében a teremtmény bízzon meg! Ez az ő kiváltsága, öröme és biztonsága…

Látjátok, milyen szánalmasan rimánkodik az az özvegyasszony? Ti nem vagytok ilyen szánalmas, a sors által kisemmizett emberek. Ti Isten gyermekei vagytok. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)

A hamis bíró példázata az Istenben bízva kérő ember biztonságáról szól. Mi nem úgy járulunk Isten elé, ahogyan a hamis bíró elé az özvegyasszony, pedig még ő is sikert ért el. Hát nem még inkább sikert érünk el mi, akik a jóindulatú, segíteni akaró Isten gyermekeiként kérünk?! Ez a példázat üzenete.

Vannak elkényeztetett kölkök, akik a szüleik idegeire mennek követelődző kéréseikkel. Ők mindig akarnak valamit, ami a szülők szerint káros vagy felesleges. Földhöz verik magukat, és úgy hisztiznek a boltban egy nyalókáért. A végén többnyire megkapják, mert olyan kínos a jelenet, hogy mihamarabb véget akarnak vetni neki a szülők. Vannak ilyen imádkozók is – de Istent nem lehet kínos helyzetbe hozni – nem lehet kihisztizni Nála a „nyalókát”. Ők úgy érzik, Isten nem szereti őket, rossz Atya, még egy „nyalókát” is sajnál tőlük… Az igazi apa sokkal többet akar adni gyermekének, mint egy nyalóka – a kölöknek azonban nyalóka kell, de most rögtön!

Amikor Jézus imádkozásra hív, bizonyosan nem ilyen kérésekre gondol. Isten azt akarja adni, ami fontos, ami életet jelent – örök életet. Szeretetteljes, bizalmi kapcsolatot szeretne építeni, amiben az újjászületett teljes emberré fejlődik. A nyalókás gyerekből nemigen lesz bokszbajnok, aki férfiasan állja az élet balegyeneseit, és újra feláll, amikor rászámolnak… Pál apostol se volt „nyalókás gyerek”: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9,26–27) Olyan gyerekeket igyekszünk nevelni, akik alkalmassá válnak a küzdelemre. Isten olyan népet „nevel” Krisztusban, akik nem alkalmatlanok az életküzdelemre. Eszerint teljesíti kéréseinket: azokat, amelyek az életküzdelemre tesznek alkalmassá, örömmel teljesíti.

Nem szabad belefáradni az imádkozásba. Nem szabad belefáradni Isten akaratának keresésébe. Nem szabad belefáradni a saját akaratunk helyességének megkérdőjelezésébe. Nem szabad belefáradnunk a készségbe, hogy Isten akaratára az életünkben nyitottak maradjunk. Ennek a fáradhatatlanságunknak titka Isten jóakaratába vetett bizalmunk. „Mit Isten tesz, mind jó nekem…” (Evangélikus énekeskönyv 348-as ének). Nem szabad belefáradni abba a tudatba, hogy az ő kezéből semmi ki nem ragadhat. És ha mindezeket illetően fáradhatatlanok vagyunk, akkor egyszerre már nem is a kérés lesz imádságaink fő tartalma, hanem a hálaadás és a magasztalás. Ugyan az alapige imádság alatt kérést ért elsősorban, a bizalmi kapcsolatban már nem a kérés, hanem a közös öröm jut kifejezésre. Ahogyan az ideális szülő–gyerek kapcsolatban sem az örökös kunyerálás a kapcsolat tartalma, hanem az együttlét közös öröme, a béke, biztonság és vidámság. Esetleg a csendes összebújás boldogsága. Az is „minőségi idő”. És ha Istennel „bújunk össze”, az már maga imádkozás.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk! Köszönjük, hogy nem vagyunk árvák, kitaszítottak, elhagyottak. Annyi vágyunk és kérésünk van – és magunk sem tudjuk, mi használ nekünk igazán, és mi egyezik a Te akaratoddal. Adj a szívünkbe mindenekelőtt olyan bizalmat, ami elveszi a félelmet és nyugtalanságot az életünkből! Teremts békét bennünk, hogy ne csak kérjünk Tőled, hanem hálát is adjunk Neked és magasztaljunk Téged! Ámen.

A szerző evangélikus lelkész

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvételt nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.

Három az egyben

Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz? Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!