JEL újság

Összeköt, ami Jézushoz köt

Thuránszky István2025.01.19

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, és tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,5-9).

Kedves keresztény, katolikus, református, baptista, evangélikus… Olvasó!

Januárban tartják az ökumenikus imahetet. A fenti igeszakasz alapján gondolkozzunk a bennünket éltető közös életerőről!

Hát, hogy „Ádámtól és Évától kezdjem”: „Noé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett (1Móz 9,21). A szőlőtermesztés nyilvánvalóan végigkíséri az emberi kultúra fejlődését. Sőt a kultúra tulajdonképpeni jelentése földművelés, a Szentföldön különösképpen szőlőművelés. A szőlő és annak termése, a bor tehát együtt jár Isten népének kultúrájával és kulturáltságával. Ahogyan régen, úgy ma is meg kell tanulni kulturáltan élni a borral – tudna erről mesélni Noé is meg Lót is (vö: 1Móz 9,20-27. és 19,30-38)! A szőlő, és vele a bor Isten gondviselésének, a jólétnek, az örömnek és ünnepnek jelképe a Bibliában („Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libanoni bor” (Hós 14,8).

Isten népe Isten szőlője. „A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye Júda férfiai” (Ézs 5,7). Minden zsidó ismerte és énekelte a 80. zsoltárt: „Egy szőlőtőt hoztál el Egyiptomból. Népeket űztél el, ezt meg elültetted. Helyét elegyengetted, gyökeret vert, és ellepte a földet. Árnyéka hegyeket borított be… Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!”

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” Jézus szava a zsidó lélek ősi képeit használta, melyek olyan megvilágosító kinyilatkoztatást (revelációt) jelentettek, amire minden zsidó „felkapta a fejét”: Isten úgy gondozza szőlőjét, hogy nem csak letekint az égből, hanem alászáll, és önmagát adja életerőül, hogy virágozzon és teremjen a szőlő. Minket bizonyosan nem érint ez a jézusi kép olyan mélyen, mint az akkori hallgatóságot: nem érezzük azt a szent döbbenetet (tremendumot) vagy azt az istenkáromlást (blaszfémiát) gyanító felháborodást, amit Jézus kijelentése a szőlő képét a zsidó nép isteni kiválasztottságával összekötő zsidó lélekben kiválthatott. A szőlő és a szőlővesszők képe azonban önmagáért beszél, nem kell a 80. zsoltáron iskolázott léleknek lenni ahhoz, hogy tisztán értsük Jézus szavainak minden keresztényre vonatkozó értelmét.

Jézus szava ma egyértelműen hirdeti mindenkinek, aki magát kereszténynek vallja, hogy

csak az keresztény, aki belőle táplálkozik!

A Vele való eleven kapcsolat nélkül elszárad a keresztény élet. Ha nincs már „nedvkeringés”, nem lesz gyümölcs. Márpedig az élet jele és célja a gyümölcs. Szép ez a választott jézusi ige, mert rámutat arra, hogy minden felekezetnél ez az egy számít, ez igazolja a Jézushoz tartozást. Hogy kihívóan fogalmazzak: minden, ami elválaszt, az lényegében „mese habbal”, és csak

az köti össze a különböző felekezetű keresztényeket, ami Jézushoz köti őket.

Az ökumenikus imahéten ennek a jézusi igének a hallatán azon is el kell gondolkoznunk, hogy minket, evangélikusokat sok olyan külsőség tart össze, ami lényegében „mese habbal”, vagyis száraz venyige, ha nincs benne Jézus, ha nem maradunk meg az Ő szeretetében. Ha valakiben nincs jézusi szeretet, ha valaki önállósult(!) katolikus, református, evangélikus, baptista…, az már száradó vessző. Ostorként vagy virgácsként még használható a társadalomban, a családjában vagy a gyülekezetében, vagy éppen a felekezetek közötti harcban, de életet, egészséget és gyógyulást senkinek nem fog jelenteni!

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek…” Ez nem azt jelenti, hogy Jézust emlegetjük, Jézusra hivatkozunk, Jézus életét tanítjuk, esetleg Jézust használjuk, mint problémáink megoldóját. Ez nem a rendszeres istentiszteletlátogatást, gyülekezethez tartozást és a rádióban 13.30-tól a felekezeti félóra meghallgatását jelenti. És nem jelenti bibliai igéknek, bibliai történeteknek és az egyház tanításainak ismeretét sem. Ez egyet jelent: „Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!” Ez ezt jelenti: élvezzétek, becsüljétek az én szeretetemet, éljetek belőle és általa! Örüljetek az én szeretetemnek, bízzatok benne, és számítsatok rá! Merítsetek erőt és táplálkozzatok belőle! Nem kell saját életerőből cselekedni, élni és szeretni! A saját erő elfogy, és kiszárad az élet. Fogadjátok és továbbítsátok a szeretetemet! És látni fogjátok, magatok is csodálkozni fogtok, hogy milyen édes és bőséges, „zamatos” és „nagy szemű” gyümölcsöket teremtek. Körétek gyűlnek majd az emberek, hogy élvezzék gyümölcseiteket, és gyönyörködjenek bennük, és éljenek belőlük.

A szőlőtő és a szőlővesszők közötti nedvkeringés a gazdag szüret feltétele. A Jézus és tanítványai közötti „szeretetkeringés” a gyümölcstermő élet feltétele. És Jézus szavai szerint ahol nincs gyümölcstermő élet, ott nincs keresztény élet, nincs tanítványság, ott csak „tűzrevaló szárazanyag” van. Ez a „szeretetkeringés” nem más, mint Jézus Krisztus kegyelmének áradása, ami elnyűttből újjá, holtból élővé, töröttből egésszé, tehetetlenből alkotóvá, keményszívűből jólelkűvé, önzőből bőkezűvé, gyávából hőssé, rabból szabaddá, bűnösből igazzá tesz. És minden egyéb „mese habbal”. Ámen.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük életújító kegyelmedet! Segíts nekünk mindig ráhagyatkozni, benne bízni, és belőle táplálkozni! Adj meggyőző tapasztalatokat, hogy átéljük: a Te szereteted valóban megváltoztat minket, és „jóízűvé” és „táplálóvá” teszi az életünket. Adj tisztánlátást nekünk, hogy ebben lássuk keresztény életünk lényegét, és ne tulajdonítsunk túl nagy hangsúlyt annak, ami csak külsőség, szokás vagy vallásos elvárás. Őrizz meg bennünket a Te szeretetedben, hogy ezt keressük és lássuk meg egymásban, és a Te szeretetedet adjuk tovább másoknak. Így imádkozunk Hozzád az egész kereszténységért, és benne önmagunkért. Ámen.
 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!