Pósa Zoltán versei

Sienai Szent Katalin balladája

Feltétel nélküli
Minden megbocsájtás
Ez lelked betölti
S reád száll az áldás.

A világ nélkülünk
Tökéletes lenne
A rendeltetése
a Teljesség. Benne
Isten aki velünk
S bennünk munkálkodik
Mi őbenne vagyunk.
Csak ő nélkülünk is
Létezik, tőlünk is
Függetlenül várja
Hogy megvalósuljon
Jézus Krisztus álma.
Öröklétünk vágya
Hitben megtestesül
Így nem csak sóvárgunk
Lelkünk megmenekül.
De ha elmulasztjuk
Balgán elszalasztjuk
Nyomban elkárhozunk

Ateisták rémülete, avagy menekülés

(Egy regény margójára)

Rontja szemünket az esti valóság                    
Elvakította a reggeli fény                            
Minden a Földön, minden az Égen                    
Minden, a Minden is ellened él                                                                    
Nincsen előtted védekezőpajzs                        
Nincs, ki lezárja már szemedet                            
Éji halálkor, mert aki tenné                                
Jaj, te elűzted Istenedet                                                                            
És ha elűzted elhal a hang is                            
És ki beszélget, föl ne tegye                        
Többet a kérdést csak ha a választ    
Tudja magától. A lét ereje                                                                                    
Elvon örökre a földi pokolba                                
Széttöri lelked vérszaruvá                                
Krisztusi húsod csontrafeszülten                         
elmenekülne, de nincs Sehová    

Keresztút

NINCS MENEKVÉS

Márványszín tébolyban
Lüktetett a halál
Rejtett létzugokban
Labirintusokban
Váratlan percekben
Kiszámíthatatlan
Rémfordulatokban
Egyszer csak rámtalál

ALKOTÓ

Elölről kezdődik
Pedig nincsen vége
A részletek felől
Támad az egészre
A lázadó angyal
Létszennyező sátán
Csak egy árva dalnok
Áll a Tisza partján
Teremtés Urának
Himnuszát dalolván

DIDAKTIKUS ÁLOM

Egyik világból a
Másikba bukdácsolsz
Fölényes mosollyal
Elutasíthatod
Elszublimálhatod
Ám ettől nem csökken
A fekete angyal
A hófehér ördög
A vérvörös gyilkos
A kékszínű lantos
Egymásba szikkasztó
Látomásainak
Méhében vibráló
Gyönyörbe átváltó
Elviselhetetlen
Elmesélhetetlen
Mert eltörhetetlen
Vajúdás ártalma
Lüktető fájdalma

MEA MAXIMA CULPA

Mégis visszatérek
Megváltást remélek
Sötét alagútban
Fehér vonat robog
Elefántcsont fényben
Ébenszín szú perceg
És vakító sugár
Hasítja ki a fényt
Amely koromsötét
Sátánfi, angyal-lány,
Egymásba oszcillál
Mi a fény?
Mi a lény?
E kérdés méhében
Fogant a végtelen
Akármily képtelen

IDENTIFIKÁCIÓ

Krisztus kínban feszült
Keresztre szúrt teste
Lelked elárasztja
Eggyé válsz Ővele
Így bár méltatlanul
De nem hivatlanul
Apostollá leszel
Már akkor is hiszel
Amikor elfordul
Tőled nagy botorul
Sok hűtlen pályatárs
Mesterségedből így
Születik hivatás
Szent Kín az alkotás

VIA CRUCIS

A Golgota hegyre
Vezet a keresztút
Kálvária útja
Megüdvözít minket,
A megfeszítőket
Küldi a pokolra
Nekünk a létezés
Mélypontján hoz üdvöt
Nekik a diadal
Kétes földi csúcsán
Szerzi a legszörnyűbb
Földi gyalázatot
Örök kárhozatot

CIRENEI SIMON

Egy hitetlen bűnös
Megkapta Megváltónk
Keresztjét pár percre
S ő is megigazult
Egy teljes életre.

VERONIKA KENDŐJE

Egy ártatlan leány
A Szűz Veronika
Letörölte Krisztus
Agyonkínzott arcát
Fehér vállkendővel
Arca reá nyomult
A gyolcs átalakult
Evangéliummá
Jó hír hozójává
Jézus kínjaitól
Mi megigazulunk
És ha hiszünk benne
Mi is feltámadunk
Mennybe vezet utunk

Pósa Zoltán költészetét itt mutatjuk be

2022-04-20