Régi csibészek

„Régi csibészek, nem ismernek engem meg, nézik, mit nézek, aztán tovább mennek” – szól az Omega együttes híres slágere. A csíksomlyói „Csibészek Alapítvány” egykori csibészei nem hogy rá sem rántanának egykori plébánosukra, Gergely Istvánra, s úgy mennének el mellette, hanem rendszeresen megkeresik.

   „A hozzánk visszajáró egykori utcagyerekek mire emlékeznek?” – tette fel a kérdést Gergely István nemrég Lakitelken, a Szárszó 70 konferencián. „Nem a prédikációinkra, a hittanórákra, a szent szövegekre, ahogy ők mondják – nem a papolásra. Arra igen, hogy ha betévedtek az utcáról hozzánk, asztalunkhoz ütettük őket, s megosztottuk velük ebédünket. Arra igen, hogy ha kellett, orvoshoz vittük őket, s arra is, hogy saját pénzünkből segítettünk rajtuk. Jézus a porba ír, és az emberek szívében gyökerezik – ezt sohase felejtsük el!”

Utcáról a plébániára

   A fiatalok között csak Tiszti néven ismert Gergely István plébánost 1987-ben helyezték Csíksomlyóra. Akkortájt a csíksomlyói állami árvaházban közel négyszáz gyerek lakott, akikkel sokszor találkozhattak a helyi lakosok, így Gergely István tisztelendő is. Akkoriban, a Ceausescu-érában nem engedték be a papokat hozzájuk az intézetbe, és az árvaházi gyerekeknek tiltották, hogy templomba járjanak, a plébániára jöjjenek. Ám mit tesz az élet?! A gyerekek ki-kiszöktek az általuk „terrornak” nevezett intézetből. Már a rendszerváltást követően fedezett fel közöttük Gergely István egy 15–20 fős fiúcsapatot. Nappal – ahogy ezek a nagykamaszok elmondták – „szunyáltak”, éjszaka indultak vadászni. Táskákat, pénztárcákat loptak. Bizony, megesett, hogy le is ütöttek valakit. Gergely István plébános sorsukat nem nézhette tétlenül. Befogadta őket a plébániájára, s így indult el a „csibészet”. „Alapítvány?! Azt sem tudtuk, mi az. Akkor még senki, így a hivatalosság sem támogatott bennünket. A hívők köréből való idős nénik főztek, sütöttek rájuk. Igaz, ezt látva később mind többen kezdtek segíteni.”

   Valaki közülük, aki jogi ügyekben tájékozottabb volt, javaslatot tett egy alapítvány bejegyzésére. Amiről addig azt sem tudták, eszik vagy isszák, annak a bejegyzése 1992-ben meg is történt. „Az alapítvány neve mi is lehetett volna más, mint a »Csibész«?! Utcagyerekeimről szól. Azokért lett, akik addig ide-oda hányódtak, csibészkedtek, és egyik napról a másikra abból éltek, amiből tudtak. Gyakran gyűlt meg a bajuk a rendőrséggel. Megesett, hogy a fogdából nem a bandába, hanem egyenest hozzám jöttek. Ezért is döntöttem úgy, hogy magam mellé veszem őket.”

   Ének- és táncegyüttesük, az Árvácska 1997 őszén alakult, az akkori Csíksomlyói Domokos Pál Péter Gyermekotthon lakóival, negyven állami gondozott gyerekkel kezdte működését.

   Az elmúlt két évtized alatt közel félezer gyereken segített a Csibészek Alapítvány. Az utóbbi időben évenként kétszáz körüli azok száma, akikről gondoskodnak, jöjjenek azok Moldvából, Székelyföldről vagy éppen át a határon túlról. Ők az alapítvány közel harminc ingatlanján élnek kis csoportokban. Itt nevelők foglalkoznak a velük. „Akiken segítünk, azt a szükség után sem hagyjuk cserben. Nekünk egyszerre kell apának, anyának, olykor testvérnek lennünk. Sőt – teszi hozzá Gergely István – egy moldvai csángó leányt férjhez adtunk Csíkszeredába. Azóta gyereke is született. Úgy hogy már
nagytaták is vagyunk...”

   Az élet nem fenékig tejfel. Az alapítványi támogatásokból fenntartott rendszer nem egyszer került nehéz helyzetbe.

Határidő: azonnal

   Évekkel ezelőtt a Csibészek támogatásának ötletével állt Érd városának közgyűlése elé a város vezetése: „Tisztelt Közgyűlés! A Csibészek Fiatalokat Támogató Alapítványt Gergely István atya, csíksomlyói plébános hozta létre 2003-ban Magyarországon azok után, hogy a Székelyföldön – kezdeményezésére – 1992-ben létrejött a Csibész Alapítvány. Célja olyan kis és nagyobb közösségek támogatása, ahol közösségekben élhetnek a kivetett, eldobott gyermekek.

   A társadalom peremére szorult fiatalok visszaemelése a normális életbe, emberhez méltó feltételek biztosítása mellett folyik tevékenységük több mint tíz éve a Székelyföldön. Ma már a gyermekek egy jelentős része születésétől fogva nevelőszülőkkel közösen él a különböző saját vagy bérelt épületekben. Csíkszeredán, Csíksomlyón, Csíkszépvízen, Csíkszentmártonban, Csicsókeresztúron, Csobotfalván és Vicén közel 250 gyermek él és ötven épületben tanulja a magyar nyelvet, és készítik fel az életre.”

   Érd város vezetése javasolta, hogy a közgyűlés soron kívül biztosítson az alapítvány részére 1,8 millió forintnyi támogatást. Több okból is. A legfontosabb, hogy az alapítvány számláján mindössze 1,2 millió forint maradt. A közelgő téli hónapokra ez nem fedezte volna még a legszükségesebb kiadásokat sem. Számláik rendezéséhez készpénzre volt szükségük. Mihez? Hogy tovább folytatódjon az életre való felkészítés például az alapítvány varrodájában, asztalos- és autószerelő műhelyében. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek az általános iskolák befejezése után nem kerülnek az utcára, hanem az alapítvány segítségével szakmát szereznek, s képessé válnak családalapításra, értelmes felelősségvállalásra. Az Árvácska együttes itt, Magyarországon is rendszeresen fellép jótékonysági koncerteken. Ennek bevételével is könnyítenek megélhetési gondjaikon. A mindennapi betevőről való gondoskodás komoly feladatot jelent, melyet külső segítséggel képesek csak megoldani.

Utcáról az egyetemre

   „Annál jobb, minél több irányba vagyunk képesek fiataljainkat elindítani. Bár az Úr előtt mindenki egyforma, itt, e világban különbözőek vagyunk. Kinek-kinek a maga adottsága szerint igyekszünk lehetőséget biztosítani. Nem célunk az, hogy itt leragadjanak: menjenek ki a világba, lássanak, tanuljanak!”

   A hálózat egyre bővült. Hargita megye mellett a Csibész Alapítvány Beszterce-Naszód megyében, Gergely István szülőfalujában, Vicében is működtet nevelőotthon. Itt és például a Csicsókeresztúron létrejött házban élő fiatalokkal a helyi plébánosok foglalkoznak, hiszen Tiszti már a távolság okán sem lehet mindenütt jelen.

   Csíksomlyón a város híres szülöttjeinek, a Fodor család tagjainak egykori szülőháza ad otthont a Csibész Alapítványnak. Az elkobzott, majd visszaszerzett szülőházukat a Fodor család leszármazottai tizenegy évvel ezelőtt, 2003-ban azzal a céllal adományozták az alapítványnak, hogy benne a négy erdélyi magyar történelmi egyház szellemében működő ifjúsági házat alakítsanak ki. A leromlott épület felújítására, a padlástér kiépítésére sikerült Gergely Istvánnak támogatást találnia. A munkálatokhoz Csíkszereda önkormányzata is hozzájárult.

   „Ebben a hivatásban az a fontos, hogy a magban képesek legyünk meglátni a növényt, a lombot, a koronát” – hangsúlyozta lakiteleki felszólalásában Gergely István. „Mi több, a termést, a gyümölcsöt! Segítségünkkel sokszor egy-egy fiatalember újjászületésének lehetünk tanúi.” A felbomló, ún. mozaik családok, nemzeti érzés és hit nélküli generációk időszakában az ilyen gondoskodás szerepe megnő. Az itteni családélménnyel vértezetten több leány ment férjhez tőlük még külföldre is: Svájcba, Angliába, Magyarországra. Ma már néhány „csibész” egyetemre jár. És van köztük olyan is, aki már befejezte felsőfokú tanulmányait.

Család és oltár

   Azzal, hogy családi típusú gyermekotthonokat létesített, hogy a legszerencsétlenebbeket, a kiskorúakat szeretetteljesebb környezetben helyezte el, Gergely István hozzájárult a több száz árvát befogadó, a gyerek által csak „terrornak” nevezett csíksomlyói állami mamutintézmény feloszlatásához. Az ott lakó gyermekekből 1997-ben toborzott Árvácska együttes mára igen gazdag repertoárral rendelkezik. Előadnak egyházi (hagyományos, klasszikus, modern) műveket, a magyarságról szóló dalokat, verseket (rock operákból, könnyűzenékből válogatva), népdalokat, népies gyerekdalokat (feldolgozásban), tánccal. Saját szerzeményük Az elvarázsolt királyleányka című mesejáték, mely gyerekdalokkal, csángó népdalokkal és táncokkal van „fűszerezve”.

   Az együttes tagjai többféle hangszeren tanulhatnak, a tehetségesebbek pedig továbbléphetnek, művészeti és népművészeti iskolákban fejleszthetik magukat. Megszólaltatott hangszereik között ott található a zongora, a billentyűs hangszerek, gitárok, mandolinok, koboz, fuvolák, furulyák, hegedűk, dob és perkuciós hangszerek, gardon.

   Szentmiséken lépnek fel. Alkalmi koncertjeiken kívül Magyarországon, Felvidéken, Ausztriában, Németországban és Svájcban is többször turnéztak már.

   A Csibész Alapítvány fontos célja volt és marad a fiatalok pasztorálása. Még a diktatúra éveiben Gergely István társaival együtt szervezte meg a több ezer fiatalt vonzó Csíksomlyói Ifjúsági Találkozókat. A kilencvenes évek elején szorgalmazta Domokos Pál Péter kezdeményezésének újraszervezését, az Ezer Székely Leány Találkozók hagyományának felújítását. A program azóta is nagy népszerűségnek örvend. A

   Csíkszeredában 1996 folyamán kezdeményezésére jött létre a Lázár Alapítványt. Ezúttal a Lázár-házban nem a fiatalok, hanem elsősorban az idősek gondjainak enyhítésével foglalkoznak. Tisztinek is köszönhető, a csíksomlyói búcsúk többszázezer zarándokot befogadó helyszínén, a Kis- és Nagysomlyó hegy közötti nyeregben a Hármashalom oltár létesítése. Múltfeltáró tanulmányokat ír, elkötelezettje a moldvai csángók ügyének. Meggyőződése, vissza lehet és vissza kell vezetnünk őket magyarságukhoz. Tevékenységének elismeréseként Csíkszereda önkormányzata Pro Urbe-díjban részesítette. „Igyekezem szolgálni az embereket a magam teljessége szerint. Ez az érzés, készség megvolt, s megvan bennem… A szeretet az egyetlen fegyverünk, amivel győzni tudunk és egységet tudunk teremteni önmagunkon belül és nemzetünk tekintetében egyaránt."

Naskay Szilárd