Rejtőzködő szentek - A Szűzanya virágai

A Szűzanya legkedvesebb ábrázolásai közé tartoznak az úgynevezett köpenyes Madonna képek. Képzeletben magunk is odabújhatunk Máriához, ahogyan egykor édesanyánk ölelő karjai közé, s ő palástját óvón körénk terítve elrejt minket a fájdalmak, a nehézségek, a gondok elől. Elrejtőzhetünk, ahogyan a kisgyermekek szoktak, amikor magukra tekerik a függönyt bújócskázás közben.

De nem csak mi bújhatunk el Szűz Mária köpenye alatt, ő is elrejtőzik közöttünk, mégpedig virágaink, növényeink népi neveiben. A Mária papucsa, Kisasszony papucsa, Boldogasszony papucsa vagy éppen Mária cipellője egy és ugyanazon virág, a kosborfélék családjába tartozó Cyprypedium calceolus. Ismert még a Mária könnye, a Mária rózsája, a Mária virága, ami nem más, mint a kedvelt illatú gyöngyvirág.

A Mária ágyszalmája az orbáncfű népi neve, aminek magyarázata az lehet, hogy e gyógynövényt szülésnél sebkezelésre használták.

A nem túl hízelgő elnevezésű szamárkóró másik neve a Mária tövise. A hozzá kapcsolódó legenda szerint az Egyiptomba való menekülés közben Mária sietve szoptatta meg Jézust, s egy csepp tej egy virágra hullott, ebből lett a máriatövis.

Október a Szűzanya hónapja. Kedveskedjünk neki füzérbe, mégpedig rózsafüzérbe font imádságunkkal.

Rochlitz Bernadett