Reményre és békére szomjas a világ
(B)első utazás Lourdes-ba

A hivatásos és szerződéses katonák mellett honvéd tisztjelöltek és kadétok is részt vettek az idei Nemzetközi Katonai Zarándoklaton, amelyet évről évre megrendeznek Lourdes-ban. A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége szervezésében megvalósuló zarándoklatot Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök vezette. A nemzetközi hírű kegyhelyen zajló eseményt élete egyik legszebb élményeként élte át Gombos Dániel hallgató főtörzsőrmester, az MH Ludovika Zászlóalj harmadéves honvédtisztjelöltje.

– Hazánkból több mint kétszázan indultak a délnyugat-franciaországi kisvárosba, hogy részesei legyenek a zarándoklatnak. A X. Szent Piusz föld alatti bazilikában megnyíló eseményen a tábori püspök úgy fogalmazott: van, aki kérni jött, más hálát adni, megint más bűnbocsánatért, s vannak, akik azért, hogy elcsendesedve, az otthoni térből és időből kilépve elmélyülhessenek hitükben. Ön hogy került a „kiválasztottak” közé és milyen „hozadéka” volt a Lourdes-ban töltött néhány napnak?
– A zarándoklat lehetősége számomra nem csupán egy programajánlat volt, hanem egyfajta belső hívásra adott válasz. A katonai közösségen belül eljutott hozzám a felhívás, és a részvétel lehetőségét ajándékként éltem meg. Úgy érzem, megerősödtem, és egy mélyebb párbeszéd kezdődött bennem a hitem és a hivatásom között – felelte Gombos Dániel, aki légiforgalmi irányító szakirányban tanul.
– Volt már korábban is zarándoklaton?
– Nem, Lourdes volt az első olyan alkalom, amikor egy zarándoklat egyszerre jelentett vallási elmélyülést, közösségi élményt és önreflexiót.
– Lourdes az imádság, a megtérés és a bűnbánat szentélye. Önre milyen hatással volt e kegyhely?
– Az ember ott nemcsak hallgat, hanem meghall. Megtapasztaltam, hogy a szentély atmoszférája egyszerre ösztönöz alázatra és emel föl méltóságában. A belső utazásom legalább olyan hosszú és jelentőségteljes volt, mint a fizikai zarándoklat.

– Csodás gyógyulások zajlottak-zajlanak Mária barlangjánál. Hisz a csodában?
– Igen, hiszek a csodában, de talán nem kizárólag a klasszikus értelemben. Hiszem, hogy a csoda nem mindig a természet törvényeinek felfüggesztésében, hanem a szív átalakulásában rejlik. A hitben való megújulás, a megbocsájtás képessége vagy egy fájdalmas élettörténet elfogadása – ezek is lehetnek csodák, csak sokszor csendben, láthatatlanul történnek.
– A keresztúti stációkat katonai tiszteletadás mellett járták végig, s tábori lelkészek vezetésével, közösen folyt az ima. A Budapest Helyőrségi Zenekar a katonazenekarok fesztiválján adott koncertet. Gyertyás Szűz Mária-körmenet zajlott, a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika előtti téren záruló körmeneten csaknem 20 ezer katonai és civil zarándok vett részt, nemzeti lobogójuk alatt vonulva. A nagy számú zarándoksereg, a naponkénti mise, a közösen megélt hitélmény milyen muníciót jelentett?
– Különösen lélekemelő volt a közösségi erő megtapasztalása Lourdes-ban. A különböző nemzetek, nyelvek és egyenruhák ellenére mindenki ugyanarra a forrásra szomjazott: az irgalomra, a reményre és a békére.

– Ráadásul a Ferenc pápa által A remény zarándokai mottóval meghirdetett szent évben zajlott e zarándoklat. A kegyhely lelki tónusain kívül milyen látványosságokat kínált?
– Lourdes egyszerre spirituális vonzerő és természeti csoda. A Gave de Pau folyó zúgása, a bazilikák fenségessége, a kanyargó hegyi utak, az esti gyertyás körmenetek mind-mind olyan élmények, amelyek egyszerre ragadják meg az embert fizikailag és lelkileg.
– Visszatér még ide?
– Vannak helyek, ahová nem elég egyszer elmenni; újra és újra hívnak, mint az imádság, mint a hivatás, mint a szeretet. Nagy tehát az esély arra, hogy újra ellátogatok Lourdes-ba.
Csodás gyógyulások helyeA Nemzetközi Katonai Zarándoklatot 1958 óta minden évben megrendezik Lourdes-ban, ahol 1858-ban, a Massabielle-barlangban a tizennégy esztendős Bernadette Soubirous-nak tizennyolc alkalommal megjelent a Szent Szűz. A jelenések óta hivatalosan összesen hetvenkét lourdes-i csodát ismert el a Katolikus Egyház. A kegyhely történetéből kiderül: a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte. 1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült. Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. |
Fotó: hmzrinyi.hu










