JEL újság

Sebestény-Jáger Orsolya versei

Bábel tornya

(1Móz 11)

Úgy vittünk oda minden követ,
mint kincset visz mind az álmodó,
hogy szerezzünk magunknak hírnevet,
mely határtalan és el nem fogyó.
Magunkkal vittük csöndjeink,
a szótlan és konok némaságot,
mely nem kérdez, nem kér
csak magasba tör  –
tükrében látom a kettétört világot.

Urunk bocsásd meg hallgatásunk,
hogy hallgattunk ott, hol nyílt volna a szánk
és egymás szavába vágva beszéltünk,
hol a csöndben Te szóltál volna hozzánk.

 


A megdicsőülés hegyén

(Mt 17,1-13)

Halandó léptünkre nem vetültek árnyak,
csak követtük szótlan és térdre hullt a hegy.
A védtelen csendben álltunk megigézve,
mint néma vértanú, ki Érte halni megy.

Mint fekete-fehér filmkockák villannak
e képek előttem. Sohasem felejtem el.
Egy frissen ütött seb: felhasad az égbolt,
és vérzenek az évek, mind a kétezer.

Mi sátrat akartunk állítani, igen.
Emlékszem: amint fáradt mosollyal ül,
és néz ránk hosszan, időtlen szemekkel
s már senkit sem látunk, csak Jézust egyedül.

 

 

A tékozló fiú

(Lk 15,11-32)

Már egyszerű minden,
mint csendes harangdal,
mert tudom: nem gondolsz
 rám immár haraggal.

Felém jőve kérded:
Gyermekem mit ennél?
Nincsen szebb szó
a kegyelemnél.

 


A kútnál

(Jn 4)

Asszonyi arcának tükre
 széttöredezett cserépdarab.
A kérkedő máz földre hullik
egy roppant ecset alatt.

Szemtől-szemben megállt:
kérdezni, beszélni vágyott,
és hitte: nem törhetik le
a világra érkezett virágot.

Minden találkozásból a legszebb,
mely hívatlanul érkezik,
titka egy távoli túlpart,
a hullámok keresztülszelik.

Egy felhőraj szalad s kibomlik,
hogy mint nehéz selyem
takarjon, vagy inni adjon
túlmutatva földi életen.

Hordom a képet belém ivódva:
inni kért – és mégis Ő adott,
s ha mások felé elindul kezem,
Ő adja a mozdulatot.

 

Ötezer ember megvendégelése

(Lk 9,12-17)

Terítsd le sugarad, bíborló, drága fény
a hegyen, hol ezernyi lélek térdepel.
A kiszikkadt, fáradt arcokat
terítsd be magaddal, végtelen kék lepel.
S terítsd le sugarad bíborló tüzével
a szomjazó és éhező szíveket,
hogy csöndjeinkben végül megértsük Őt,
és úgy fogadhassuk, mint Életet.

 

Sebestény-Jáger Orsolya költészetét itt mutatjuk be.

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!