Sebestény-Jáger Orsolya versei

Bábel tornya
(1Móz 11)
Úgy vittünk oda minden követ,
mint kincset visz mind az álmodó,
hogy szerezzünk magunknak hírnevet,
mely határtalan és el nem fogyó.
Magunkkal vittük csöndjeink,
a szótlan és konok némaságot,
mely nem kérdez, nem kér
csak magasba tör –
tükrében látom a kettétört világot.
Urunk bocsásd meg hallgatásunk,
hogy hallgattunk ott, hol nyílt volna a szánk
és egymás szavába vágva beszéltünk,
hol a csöndben Te szóltál volna hozzánk.
A megdicsőülés hegyén
(Mt 17,1-13)
Halandó léptünkre nem vetültek árnyak,
csak követtük szótlan és térdre hullt a hegy.
A védtelen csendben álltunk megigézve,
mint néma vértanú, ki Érte halni megy.
Mint fekete-fehér filmkockák villannak
e képek előttem. Sohasem felejtem el.
Egy frissen ütött seb: felhasad az égbolt,
és vérzenek az évek, mind a kétezer.
Mi sátrat akartunk állítani, igen.
Emlékszem: amint fáradt mosollyal ül,
és néz ránk hosszan, időtlen szemekkel
s már senkit sem látunk, csak Jézust egyedül.
A tékozló fiú
(Lk 15,11-32)
Már egyszerű minden,
mint csendes harangdal,
mert tudom: nem gondolsz
rám immár haraggal.
Felém jőve kérded:
Gyermekem mit ennél?
Nincsen szebb szó
a kegyelemnél.
A kútnál
(Jn 4)
Asszonyi arcának tükre
széttöredezett cserépdarab.
A kérkedő máz földre hullik
egy roppant ecset alatt.
Szemtől-szemben megállt:
kérdezni, beszélni vágyott,
és hitte: nem törhetik le
a világra érkezett virágot.
Minden találkozásból a legszebb,
mely hívatlanul érkezik,
titka egy távoli túlpart,
a hullámok keresztülszelik.
Egy felhőraj szalad s kibomlik,
hogy mint nehéz selyem
takarjon, vagy inni adjon
túlmutatva földi életen.
Hordom a képet belém ivódva:
inni kért – és mégis Ő adott,
s ha mások felé elindul kezem,
Ő adja a mozdulatot.
Ötezer ember megvendégelése
(Lk 9,12-17)
Terítsd le sugarad, bíborló, drága fény
a hegyen, hol ezernyi lélek térdepel.
A kiszikkadt, fáradt arcokat
terítsd be magaddal, végtelen kék lepel.
S terítsd le sugarad bíborló tüzével
a szomjazó és éhező szíveket,
hogy csöndjeinkben végül megértsük Őt,
és úgy fogadhassuk, mint Életet.
Sebestény-Jáger Orsolya költészetét itt mutatjuk be.