Segíts másnak, Isten is megsegít

Olaszországban, Franciaországban és más nyugat-európai országokban már a huszadik század első felétől rendeznek a katolikus egyház társadalmi szerepvállalását emberközelbe hozó társadalmi heteket. Ezek példájára valósult meg idén első alkalommal Magyarországon is a Katolikus Társadalmi Napok rendezvénysorozat.

     A háromnapos programon, amelyre szeptember 20. és 22. között került sor a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, gyermekek és felnőttek egyaránt találhattak kedvüknek és érdeklődésüknek megfelelő elfoglaltságot, koncertek, játékos foglalkozások és komoly, a társadalmi munkát bemutató előadások egyaránt várták az érdeklődőket.

     Pénteken a megnyitóra és Böjte Csaba testvér előadására zsúfolásig megtelt a nagyszínpad előtti tér, szombat délelőtt főként a gyermekes családok vették birtokba a múzeumkertet. A nagyszínpad programjai mellett a sátrakban is különféle kézműves foglalkozásokra várták az ifjakat és örökifjakat. Az Új Embernél kapura lehetett rúgni, a szaléziaknál csocsózásra invitáltak, a Háló Közösségnél egy tükörfalra írhatta fel ki-ki, mit jelent számára a közösség szó. A Katolikus Karitásznak külön utca jutott, volt, ahol a vörösiszap-katasztrófa nyomait hordozó tárgyakat láthattunk, és a katasztrófa esetén teendő feladatokról lehetett totót kitölteni, másutt a történelem kerekét forgathatták meg a szerencsét próbálók. Az utcából kikanyarodva egy szegény sorsú cigánygyerekekből álló tánccsoport fergeteges produkciójába botlottunk bele.

     A Nemadomfel Alapítvány sátránál a kerekesszéket lehetett kipróbálni, a hallássérült pasztoráció kuckójában pedig a Miatyánk eljelelését lehetett megkísérelni, az erre vállalkozók éppúgy közelebb kerültek a fogyatékkal élőkhöz, mint akik megtekintették az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon gondozottjainak műsorát. A szerzetesrendek és civil katolikus szervezetek sátraiban a katolikus egyház társadalmi tevékenységének széles palettája tárult fel, akárcsak a színpad és a beszélgetősátrak kerekasztalbeszélgetésein: oktatás-nevelés, keresztény orvoslás, katolikus média és a szeretetszolgálat megannyi válfaja került fókuszba.

     Nem véletlenül ösztönzi a II. vatikáni zsinat és az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma arra a helyi egyházakat, hogy a mostani magyarországi szárnypróbálgatáshoz hasonló társadalmi hetet rendezzenek, amellyel a keresztény gondolkodás és értékek, az egyház szociális tanítása széles körben, nem csak egyházi kereteken belül terjeszthető. Az ilyen programokat eredetileg a szűk értelemben vett egyház (püspökök, papság) szervezte és felügyelte, de később egyre jobban bevonták a világi híveket. Nálunk is hasonló felosztás alakult ki: az eseményt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága koor- dinálta, de a valódi szervezést a keresztény üzletembereket tömörítő ÉrMe Üzleti Hálózat és a Sa - pientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban (KETEG) képzésének szakemberei vállalták magukra.

     Ahol feladatunk van, ott cselekszünk – Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök az egyik legégetőbb témával, a cigánypasztorációval kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésen mondta e szavakat, de ez a mentalitás lehetne az egyház teljes társadalmi szerepvállalásának jellemzése is. A beszélgetés résztvevői hangoztatták, egyfajta hídépítő szerep az övék, s abban is nagyban egyetértettek, hogy az tudja igazán pasztorálni a cigányokat – és bármilyen más rászoruló réteget is –, aki köztük él, ahogy azt például Sója Miklós görög katolikus lelkész tette Hodászon. Az ő munkája nyomán már egész intézményrendszer alakult ki a településen. Kocsis Fülöp beismerte, hogy eleinte ódzkodott az intézményesített segítségnyújtástól, mert könnyen elveszik az ember, de látja, hogy ezáltal többet lehet tenni. Szabóné Kármán Judit romológus a segítségnyújtás általánosabb alapgondolatát is megfogalmazta: nem szabad abba a hibába esni, hogy csak a testtel foglalkozunk, az egész emberhez kell közelíteni, a teljes evangéliumot kell hirdetni. A sebeket csak őszinte érdeklődéssel lehet gyógyítani, figyelmeztetett. Dúl Géza atya, a katolikus egyház cigányreferense egy személyes élményét osztotta meg azzal kapcsolatban, hogy mit adhat az egyház. Cigány gyerekek egy csoportja saját néptáncukat adta elő egy magyar többségű középiskolában, ahol nagy sikert arattak. Egy nagyon okos, jó tanuló kislány az élmények összegzésekor mondta azt, hogy neki az a legnagyobb dolog, amit kapott, hogy most, a középiskolát elkezdve már nem kell eltitkolnia a többiek elől, hogy cigány. Ha nem is parázs vita, de jelentős véleménykülönbség rajzolódott ki viszont az integráció– szegregáció témakörében. Kármán Judit ugyanis semmilyen formában nem tudja elfogadni a szegregációt, mert szerinte az ahhoz vezet, hogy a cigányok soha nem tanulják meg a többségi társadalom normáit, és a gettókultúra marad meghatározó e gyermekek sorsában. Kocsis Fülöp azért csak részben áll ki az integráció mellett, mert úgy véli, bizonyos esetekben éppen hogy egy-egy közösség identitását kell erősíteni, hogy megőrizhessék kultúrájukat. Hofher József jezsuita atya jelezte, hogy az egyik távlati cél az lehet, hogy a német, szlovák és más kisebbségekhez hasonlóan cigány nemzetiségi iskolák jöjjenek létre.

     A szegényeket segítők részvételével is mélyreható beszélgetés alakult ki, sokszor egy az egyben hasonló gondolatokkal, amelynek nem csak az oka, hogy a mélyszegénységben élők túlnyomó része roma származású. A nyolc tagot számláló Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat mutatkozott be: az egyes intézmények többnyire a rendszerváltozásnak köszönhe- tően jöttek létre egy-egy szerzetesrend küldetésére felépülve, hálózatba a láthatóvá válás és a könnyebb érdekérvényesítés okán szerveződtek. Szibig Marianna Ágnes az arlói ferences kisnővérek közösségének elöljárója kiemelte, hogy sokszor a szegények maguk sem hiszik el, hogy bennük van a kincs, bennük van a jó. Juhász Katalin Ágnes premontrei nővér Zsámbékról azt hangsúlyozta, hogy ezek az intézmények a mai napig küzdenek a létükért. Most újabb probléma merült fel az iskolaotthonos rendszer kötelezővé tételével, amelynek értelmében 4-ig az iskolában kell lenniük a gyermekeknek. Így azok a gyerekek, akik az iskolában szegénységük miatt a periférián léteznek, még tovább vannak ott, miközben a hálózat tanodáiban éppen ők lehetnének kö zéppontban.

     Szombaton az egyház társadalmi felelősségvállalásának egy Magyar országon viszonylag friss, de nagyon is a Biblia alapjain álló területe mutatkozott be: a teremtésvédelem. Rohály Gábor, a témában született püspökkari körlevél szakértőiből alakult Nap himnusz Egyesület elnöke és Nobilis Márió atya beszélgettek arról, hogy a környezetvédelem szempontjainak beillesztése a keresztény ember életébe nem újabb lehetséges bűnökkel terheli a lelkiismeretünket, hanem szélesebb látókörűvé tesz. Valójában a keresztény ember felelős gondolkodásából éppen hogy adódnia kellene a környezettudatos szemléletnek. Nobilis Márió hangsúlyozta, hogy maga a teremtés is – a Bibliához hasonlóan – egy könyv, amely beszél Istenről, csak nem olyan részletes és kifejtett a tanítása, s a régi korok emberei, akik nem tudtak olvasni, sokkalta inkább ebből szereztek ismereteket Istenről. A teremtésvédelemhez hasonlóan a katolikus egyház egész társadalmi tanításáról elmondható, hogy bár csak a 20. században fogalmazódott meg tételesen, de csírájában ott rejlik a Szentírásban. A Katolikus Társadalmi Napok friss kezdeményezése pedig éppen abban segíthet, hogy a bemutatkozó és előadósátrak lelkes szolgálóihoz minél több önkéntes csatlakozzon a közeljövőben.

Agonás Szonja