Tört fényben a lendületek,
messziről a sötétség,
segíteni próbálsz rajtam,
gesztusokból nincs elég.

S tört sötétben fényességek,
messziről a napvilág,
hozzád fordul minden szavam,
nem érzek most nagy hiányt.

Keverednek napok, éjek,
közben telik életünk,
semmink sincsen, mindenünk van:
leszünk így és így legyünk!

Valaki eltűnt hirtelen

Valaki eltűnt hirtelen,
aki nem volt sosem velem,
aki nem volt soha enyém,
s örökre megmarad nekem.

Nem tudom, mit őrzök egyre,
nem tudom, mit engedek el,
érzem nagyon, hogy bőven ad,
ki éppen kér és esdekel.

Így élek én, bátor vagyok,
aztán hirtelen csak félek,
hívnak, mégis marasztalnak
csavargó, kóbor remények.

Úton vagyok, helyben állva,
csak tedd rám minden gondodat,
ha erre jársz: ne kerülj el,
szeressünk élőt és holtakat.

Együtt tűnt el ürességünk,
s betakar minket az égbolt:
jövőben vagyunk előre,
és jelenné vált a régvolt.

Vétó

Rosszaimat megvétóztam,
jelenemben kráter robban,
űzök mindent vissza, múltba,
felejtésnek legyen kútja.

Életemnek új záloga
egyre tol a holnapokba,
vétóm szilárd, hátranézek,
jobb napokért szóljon ének. 

Kaiser László további alkotásait itt olvashatják