Sorsfordító idők

Lehet, hogy volt a Föld története során már ilyen vagy még rázósabb időszak, mint a mostani, amiben éppen élnünk szerencséltet. Ám a mai makro- és mikrokörnyezetet drámaibbnak érezzük, hiszen benne élünk. De beleszülettek gyerekeink és unokáink is, és amíg mi már a nyugdíj körül éljük mindennapjainkat, addig az ifjabbaknak ez a jövőjük kezdete. Ők is feszültek ezért, és természetesen mi is. Nem magunkért, sőt már a gyerekeink sem önmagukért. Valójában a féltés motoz mindenkiben: ki gyermekeiért, ki gyermekeiért és unokáiért is aggódik.

Most éppen pápát választunk. Erdő Péter bíboros szerint az új pápának és az egyháznak drámai időszakban kell küldetését teljesítenie. Ez így igaz. Belső rendtétel, a struktúra jövőjét érintő drasztikus változások és karizmatikus döntések sorát várja el a világ az új, földi helytartótól. Jézus képviselőjétől, akinek hirdetni kell: „ennek az emberiségnek szüksége van Krisztusra!” – ahogy a főpásztor fogalmaz. Hogy mennyire fontos ez a választás, jelzi az is, hogy egyes híradások szerint a nagyhatalmak is beleavatkoznának, ha tehetnék.

De hasonló időket élünk meg Romániában is, ahol az embereknek egyszerűen elegük lett a régi politikai struktúrákból, azok képviselőiből, a lenyúlásokból, az amorf, képlékeny gerincű vezetőkből. A baj az, hogy az alternatíva sem igazán világbajnok, hogy finoman fogalmazzunk. Akik ezt az állapotot előidézték, azoknak tudniuk kellet volna, hogy az emberi türelem véges, és egy idő után nem nézi a folytatás minőségét, csak változást akar. Mindenáron. Még, ha ez káoszhoz vezethet is. Az itt történtekre az anyaországban is figyelni kellene, mert a jövő évi választáson könnyen megismétlődhet ugyanez, és olyan tiszai árvíz szakadhat a nyakunkba, hogy attól koldulunk.

Folytathatnánk a bajok felsorolását, de ez a flekknyi fecni igen kevés erre. A teljesség igénye nélkül: kontrollálatlan társadalmúvá váló Nyugat-Európa, Ukrajna, puskapor-Balkán, vérben úszó Afrika, Közel-Kelet, drogszagú Dél-Amerika, India és Pakisztán, Kanadába menekülő USA-elit, Oroszország s a Szovjetunió utódállamainak diktatúrái stb. S közben egy maroknyi ember, a világ urai, a nagy tesó megtestesítői csak ravaszul manipulálnak, kíméletlenül félretolnak mindent és mindenkit, ami és aki akadály számukra. Mi meg nem értjük a miértet. Mi kell még nekik? Mi olyan rettenetesen fontos, hogy érte a Földet is feláldoznák? Úgy tesznek, mint akiknek mindegy a jövő, csak a most a fontos. Sokunknak olyan ez, mint a végtelen fogalma. Nem, vagy csak nehezen felfogható.

Nekünk, kisembereknek mégis élnünk kell, fel kell vennünk a harcot, még ha irtózunk is tőle. Ki ahogyan tudja. Akik hisznek, azoknak tudni kell: az imádság ereje óriási. Használjuk ezt mindannyiunkért, nem hívőkért is! Hogy együtt „kerüljük el a beolvadást abba a világba, amely tönkre akarja tenni gyermekeink, fiataljaink jövőjét”, ahogy Soltész Miklós fogalmazott, és Navracsics Tibor szavaival „a közös pontokat keressük, azokat, amelyek összekötnek minket, és tegyük félre azokat a dolgokat, amelyekben nem értünk egyet.”