JEL újság

Személytelen tájkép

Vasi Ferenc Zoltán2015.08.30.

Béke legyen!

Hatalmas Ég Ura! –
parányi lény vagyok,
sötétbe zárva,
lelkektől távol,
betonmagányban!

Fényre rezgő szárny-zene,
motoszkáló utcazaj,
csöndben a csendre sivító
sziréna!
Tilalmi autók suhanása,
egyenruhák kézmozdulata,
hátívek hajlása-tartása.

Te voltál akkor csak
igazán Egyedül.

Az érzet és nyugalom
egyképp kifejezhetetlen –
mint a háború vége:
Legyen végre Béke!




Személytelen tájkép

Akkora delej tépázta a partot,
hogy földre terültek a fűzfaágak,
az ember mindenhatóságot képzelt
s a csillagokig emelte föl önmagát.

A vihar csitult, összeforrt az ég a tájjal:
hűség keletje, elmúlás tele, s rá
a különválás habókos éjszakája.
Derékig lombban áll már az idő.

Egymáshoz viszonyult pontjaink távola
a világegyetem törvényeivel hatott,
s most búban, a megbánás csendjével
szembesül a tegnapozó holnap: mi lesz?

Mi lesz a lélek testbe zárt förgetegével?
A szétbombázott hold kertkapuját
ki szögeli újra egybe, hogy vendég legyen,
s a vendég rendes asztalhoz szívesen üljön le?

Ki sürög-forog, térül, hogy a sértett
sértődékenységén túltegye magát,
s száját a megértett rend szavai hagyják
el, s a szólás ne legyen porhintés, sószórás.

A régmúltak ritmusképlete mára ez –
évek találkozása, ha összeborul,
az eszme ki akar örökkön teljesedni,
s a teremtés dús termést tudhat hozni hamar.




Gyógyerő

Gyűjtsd arcodról az esőcseppek szomorúságát,
a hajnal tenyere összefogja mind.
S hogy Napod, a belülről ható,
áldásos szivárványt varázsol
az Éj árny-, s neszkalapjából?
Bízd csak bátran a sóhaj-felhőkre,
szíved-lelked mélyen mély tengerére,
hogy szólítson meg végre a cet,
belőled egy Jónást kivet,
és szórja könnyeidet
Isten mindent-tudó homloka elé.
És ne pusztítson tovább magányod!
Sodorjon partra az emberiség…
Hol lelheted helyed?  Még nem  
a sírverem, de a Szeretet vár.
Újíts magadon, hisz a világkirályság
végső transzparációja: ISTEN!
Lélegezz mélyeket.
Tüdőd tiszta lebenyei: életszeretet.

S máris kiterebélyesül a Szentlélek lombja,
édes hitet gyümölcsöz az édenfény,
elmorzsolva az átok megkövült hegy-tekintetét.
Válts rögvest kitartásra; – szemre, ami szép
és legkivált’, aranyat komponál aurádba;
rubintló szférai zenék szitárhúrja zeng-nggg:
játssz, ébredj tudatára, mondd:
– Itt és most
(a halálon inneni időtartományban):
gyógyulás-zápor!



Miért?

Temetőben az árnyam
egy sírhant mögé elbújt.
Anya!  Miért bújócskázom?
Hisz én vagyok a hunyó.

 

Vasi Ferenc Zoltán

 

Vasi Ferenc Zoltán költészetét itt mutatjuk be.
 

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A taxis meg az öregasszony

Későre járt. A naphosszi száguldozás után ugyancsak fáradt volt. Arra gondolt, hazamegy. Ám mielőtt elindult volna, a központból megcsörrent a szolgálati telefon.

Sztárpapok

Szociológusok szerint a „sztársztorik” túlmutatnak a filmeken és azt tükrözik, hogy a nemiség, a fiatalság, a politika és a divat miképpen formálják mindennapi kultúránkat. Ma már nemcsak filmsztárokról beszélünk, hanem sztárépítészekről, sőt sztárséfekről is. Alberoni találóan állapította meg, hogy a sztárok ugyan nem tartoznak az uralkodó elithez, de hatalmuk van felettünk fellépésük ereje által.

Szent „fertőzöttségben”

Üde színfoltja volt az őszelőnek, amikor K. Várnagy Márta kaposfüredi magángalériájában megnyílt Kling József szobrászművész Főhajtás a mesterek előtt című kiállítása. Mintegy két tucat kisplasztika állít emléket a művészelődöknek, akik szellemiségükkel örökre fogó tintaként írták be magukat a világ művészettörténetébe.
2016–2023 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!