JEL újság

Szent „fertőzöttségben”

Lőrincz Sándor2023.11.21

Üde színfoltja volt az őszelőnek, amikor K. Várnagy Márta kaposfüredi magángalériájában megnyílt férje, Kling József szobrászművész Főhajtás a mesterek előtt című önálló kiállítása. Mintegy két tucat kisplasztika állít emléket a jeles művészelődöknek, akik szellemiségükkel örökre fogó tintaként írták be magukat a világ művészettörténetébe. 

A kaposfüredi magángaléria missziós hely, ahova évtizedek óta töltekezni jár a lélek. Nehéz lenne felidézni azt a kiváló személyiségeket tartalmazó listát, akiknek testvérmúzsák randevújával körítve nyílott itt kiállításuk. Néhányat hadd emeljünk ki közülük! Gross Arnold, Gajzágó Sándor, Paulikovics Iván, El Kazovszkij, Macskássy Izolda, Agárdy Gábor, a somogyiak közül pedig Kertész Sándor, K. Siess Zsuzsanna, Jambrich Liza, Kovács Tibor, és még hosszasan folytathatnánk a sort. Nem mellékesen az is megjegyzendő, hogy olyan közreműködőkkel is találkozhatott itt a közönség, mint Eperjes Károly, Fellegi Ádám, Szemadám György, Nyári László vagy az örökifjú Jászai Joli néni. E jeles művészek egy része már égi műteremben munkálkodik egy szebb és jobb világon, de fényük itt maradt; örökségük erőt és vigaszt ad. Főleg, ha az emlékezés havában hagyjuk, hogy megnyíljanak a tovatűnt múlt zsilipjei. 

Az előbb említett nevekből is érzékelhető: a Kling házaspárnak sikerült megszólítania a nagyvilágot. Ezért lehet oly régóta szellemi-kulturális és nem utolsósorban szakrális találkozóhely e magángaléria, ahol ég és föld összeér. Meggyőződésem: a vallás életstílust (is) jelent, a kultúra pedig életszemléletet. Ezért aztán bevallom: ahogy a balatonboglári Jankovich-telepi platánsort a város zöld kupolájának, egyesek zöld kápolnájának tekintik, úgy én e galériát – akárhányszor térjek is be ide – mindig Isten sátrának látom, s a művészet oltárát fedezem fel. Akár a galériában, akár a szoborparkban vagy éppen a csillagos ég alatt, amely a szobrászművész valódi műhelye. Igazat adok azoknak – köztük a Kossuth-díjas Kisléghi Nagy Ádám festőművésznek –, akik vallják: „az embert vissza kell helyezni szakrális létébe. Ő az egyedüli teremtmény a földön, aki művészetet képes létrehozni.”

Kling József ezúttal olyan művészelődökről mesél miniatűr alkotásaival, akiket szívébe zárt, akiknek életműve mélyen beleíródott-beleivódott saját művészi látásmódjába, mi több: ars poeticájába. Néhány név az alkotók, többnyire szobrász-, illetve festőművészek közül: Henry Moore, Brancusi, Picasso, Miro, Max Ernst, Kandinszkij, Salvador Dali, Amerigo Tot, Hans Arp vagy Barbara Hepworth. A Kling „átiratokban”, „újragondolásokban” valóban felfedezhető az a látásmód, az a gondolatiság, amely az előtte járó mesterek sajátja volt. Kling József, számos köztéri szobor megálmodója és megvalósítója, a tiszteletteljes főhajtás mellett vállalja ezt az áldott „fertőzöttséget” is, hiszen badarság lenne le- vagy eltagadni mindazt, ami mások művészetében érték. Mindazt, ami átemelhető, továbbadományozható régi korok vagy akár a kortársak munkáiból. Erre épül az egyetemes művészettörténet, ha úgy tetszik: kultúrtörténet.

Kling József műveiben nehezen szétválasztható szent és profán. A művész különben sem törekszik erre, hiszen minden munka előtt szabadon imádkozva kéri az égiek segítségét – Szent József, Szent Ferenc és Szent Antal áll hozzá a legközelebb –, különösen azt, hogy ne csak neki vagy megrendelőinek, hanem elsősorban Istennek tessék az, amit készít. Mindenkor ez a vágy űzi-hajtja, s amikor az égiektől megkapja az inspirációt, könnyebben megy az alkotás. E kegyelmi pillanatokban nem érzi az izmok fájdalmas feszülését, az intenzív fizikai igénybevételt; Isten érintését és mosolyát azonban mindenkor.

Hamvas Béla azt írja Krízis és katarzis című esszéjében: „a nagy örökség egyúttal kötelesség… Kultúrában születni nemcsak annyit jelent, hogy élvezni a kiváltságokat, amiket az ősök alkotása teremtett, hanem annyit is, hogy előkészíteni az utódok kultúráját”. Hamvas még tudta, milyen hatása van a kultúrának a felnövekvő nemzedékekre. A mai művészek is tisztában vannak ezzel, de gyakran szembesülnek azzal az érdektelenséggel, közönnyel is, amely körülveszi őket a befogadók részéről. A kultúra, a különféle emberi értékek iránti nyitottság hiánya egyre erőteljesebben érzékelhető a hazai oktatásban. Ez viszont – megkockáztatom – pótolhatatlan hiányt jelent – az újabb és újabb generációk életében, pedig megszívlelhetnénk már végre Csoóri igazát: „a kultúra, az irodalom védőoltást jelent korunk szellemi, lelki, politikai járványai ellen”.

S ha már nemzedékek… Egy időben – csakúgy, mint más látogatók – én is feleségestől és gyermekestől érkeztem ide, ám fiaink időközben felnőttek és hatunokás nagyszülőkké lettünk. Igen, nemzedékek találkozóhelye is e galéria. Hadd utaljak egy ikonra, amelyet Agárdy Gábor, a Kossuth-díjas színész festett a már férjjé lett Kling Márknak, K. Várnagy Márta és Kling József akkor talán hároméves unokájának. Mégpedig fiatalként ábrázolva a szentet. Agárdy Gábor egyébként egy bulgáriai filmforgatás kapcsán került kapcsolatba a bizánci ikonokkal – mégpedig úgy, hogy a szakadó eső behajtotta a stábot egy templomba –, s mire hazaérkeztek, eldöntötte: ő is próbálkozik az ikonfestéssel. Megfestette Márk evangélistát, ahogy Klingék nappalijában is látható, mégpedig dús szakállal. Kling Márk felesége, Eszter, aki első gyermekükkel várandós, abban bízik, borostás férjének egyszer még lehet ilyen sűrű szakálla. 

Kling József ezernyi szoborcsodájával, relief-remekeivel, stációképeivel, hősi emlékműveivel – amelyek Somogy és a nagyvilág közterein állnak, templomok csöndjébe burkolózva patinásodnak vagy beimádkozott lakások díszei, házi oltárok ékei – létra ég és föld között. Számos köztéri szobra közül hadd emeljük ki a kaposfüredi templomparkban felszentelt emlékművét, melyet a magyar szenteknek és boldogoknak ajánlott egy monumentális Oltáriszentség megformálásával, vagy a kaposvári sétálóutcán álló Lélekkapuját, a donneri Szent Kereszt-templom előtt lévő, áttört keresztjét, a kaposvári keleti temetőben álló márványszobrát a meg nem született gyermekekről, de számos hazai liturgikus tér kialakítása is nevéhez fűződik. A nyolcvan felé tartó szobrászművész azt tervezi, hogy folytatja a megkezdett sorozatot. Mint mondta, nemcsak a külföldi mesterek, hanem a hazai alkotók emléke előtt is szeretne fejet hajtani. Olyan, számára kedves művészéletutak inspirálta művekkel gazdagítja majd a kollekciót, amelyeket Bors István, Samu Géza, Bocz Gyula vagy Kő Pál szobrászművészek életműve ihletett.

A számos díjjal elismert kaposfüredi szobrász örül, hogy a templomi munkák is folytatódtak az elmúlt időszakban; a töreki templomba tölgyből faragott húsvétra egy tizenöt részes stációsorozatot a feltámadt Krisztussal, s a még Wirth János plébános által megrendelt Szent Pált és Szent Pétert ábrázoló dombormű mellé pedig – oltárképként – egy kör alakú Szűzanya reliefet is készített, ugyancsak színezett fából. Ezzel lett teljes és egységes a templom belső képe. Jelenleg egy kapun dolgozik; a kültéri munka fő támogatójuk megrendelésére, az 1. Magyar Cukor Manufaktúra 25 éves jubileumára készül a cég „szoborparkjába”.

Fotó: Kling Márk

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Hol vagyunk otthon?

Az indiai származású Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetessel, a Pápai Magyar Művek volt igazgatójával beszélget magyarországi szolgálatáról Balázs Zsuzsa

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball-Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvétel nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!