Szent Flórián a Duna mentén

A XVIII. század közepére igencsak megváltozott a Víziváros képe. A Tabántól az Országútig, végig a Duna mentén, a Fő utcán – akkor még Landstrasse – a dzsámik helyét templomok vették át, a karcsú minareteket barokk tornyok váltották fel. A Duna és a várlejtő közti területet németajkú telepesek népesítették be. Létrejött a Wasserstadt.

A romhalmazokon, és magukból a romhalmazokból felépülő kicsi városkában nem épült főúri palota, kastély, ám a lelkes és buzgó polgárság saját erejére támaszkodva megindította az egyházi jellegű építkezéseket is. Sorra épültek a templomok, és ezzel egyidejűleg a díszítő szobrászat is mindjobban teret foglalt. Figyelemre méltó, hogy nemcsak a templomok homlokzatán jelentek meg a szentek és az angyalok, hanem szabadon álló fogadalmi szobrok képében kivonulnak az utcákra, terekre is.

Ezidőben érkezett a bajorországi Arlbergből Christ Antal pékmester, aki ajánlatot tett a Víziváros északi szélén egy kápolna építésére a Krawathengasse katonai kórháza számára. A kápolnát 1753-ban szentelték fel Szent Flórián tiszteletére, akit ő mint pékmester is védőszentjének tartott. A derék pékmester ezt ugyan már nem élhette meg., sírja az általa megálmodott kápolna kriptájában van.

Flórián tisztelete Felső-Ausztriában, Bajorországban és Lengyelhonban volt általános. Hazánkban a török idők után ide költöző németek honosították meg. Így lett Nepomuki Szent Jánossal együtt az egyik legnépszerűbb szentünk. Szobraik ott állnak a segítő szentek között a Szentháromság-szobrokon, s szinte mindenhol, ahol tűz- vagy vízveszély fenyeget.

Szent Flórián története írásban először a 800 körül íródott Berni kódexben jelent meg. A Norcium parti Lauriacumban, születése helyén Florianust, aki a helytartó nyugalmazott főhivatalnoka volt, a helytartó parancsára, nyakára kötött kővel az Enns folyóba lökték. Az őt folyóba taszító ember megvakult, aminek minden jelenlévő szemtanúja lehetett.

A hagyomány ennél többet megőrzött: a keresztényüldözés idején feljegyzések készültek a mártírokról, amit 750 körül a Codex Epternacensis foglalt össze. Itt már szerepel a neve. Kultusza ekkor már olyannyira élt, hogy Nagy Károly az Enns mellett háromnapos istentiszteletet tartatott. Itt imáiban Szent Flórián segítségét kérte az avarok elleni harchoz.

A IX. század végéről ránk maradt legenda, a Passio St. Florian kiegészíti a Berni kódex leírását. Diocletianus császár uralkodása idején Noricum helytartója, Aquilinus nagy erővel látott a keresztényüldözéshez. Elfogott negyven keresztényt, akiket megkínzott. Mikor ez Flórián tudomására jutott, rögtön a segítségükre sietett Lorchba, ahol magát is kereszténynek vallotta. A helytartó felszólította Flóriánt, hogy áldozzon az isteneknek, s miután ő erre nem volt hajlandó, kínpadra vonták, és folyóba lökték, ahogy az a Berni kódexben is szerepel.

A folyó a holttestet egy kiálló sziklára sodorta. Itt egy sas keresztet formáló szárnyakkal őrizte mindaddig, míg a szent megjelent egy asszonynak, Valériának, aki érte jött, és a látomásban megjelölt sírhelyre szállította. Sietve, titokban temették el. Ezt követően a sírnál számos csoda történt.

Flórián sírja fölé 819-ben Ágoston rendi szerzetesek oltárt emeltek, majd 888-ban Arnulf király kolostort építtetett, melyet a későbbi korokban tovább bővítettek. Hamvai sorsáról azt tudjuk, hogy a X. században Rómába kerültek, majd az 1184-ben íródott krónika szerint III. Lucius pápa, Kázmér lengyel király kérésére az ereklyéket Krakkóba küldte.

A XV. században legendája tovább bővült: ifjú korában imádságával megmentett egy égő házat. Flóriánt a róla készült képek és szobrok római katonai öltözetben jelenítik meg. Gyakran ábrázolják, amint az előtte fekvő házra vagy városra dézsából vizet önt. Ekkor lépett Szent Lőrinc helyébe mint a tűzvész ellen védő szent. Mennyei pártfogója a tűzoltóknak, sőt sorra választották patrónusuknak a tűzzel kapcsolatos mesterségek képviselői, a pékek, a serfőzők, a kéményseprők, a fazekasok, a kovácsok.

A Flórián tiszteletére emelt templom a budai Fő utca templomsorának szép lezárása. Emlékét itt, a Duna mentén nemcsak a nevére szentelt templom őrzi. Írásunkban ezen emlékek nyomán járunk a Tabántól Óbudáig.

A múlt század városrendezése a Duna-mente képét megváltoztatta. A Tabán és Óbuda régi házai eltűntek. A Tabánból park lett, Óbudán lakótelepek sorakoznak. A régi idők emlékét néhány szakrális alkotás őrzi. Korabeli házakból a Vízivárosban sem sokat találunk már, viszont megmaradt a kialakított utcaszerkezet, s a stílustalan épületek összevisszasága megőrzött valamit a városrész hangulatából. A szakrális helyek pedig a történelmet idézik.

Sétánkat kezdjük a szent templomával, ami kultuszának legkiemelkedőbb budai emléke. A Szent Flórián-templom tornyának gombjában egy latin nyelvű ajánlást helyeztek el, mely magyarra fordítva így szól: „Dicsőítsd mindig Flóriánnak páratlan érdemeit, az ő közbenjárása óvjon meg minket a tűztől. Tartsd meg az immár isteni Flórián fényes ünnepeit, és főleg soha el ne enyészen szentélyében Isten dicsérete.”

A templom 1760-ra készült el. Építője – hasonlóan a korban épült több budai temploméhoz – Nepauer Máté, a Bécsben született, budai céhmesterré lett építész. A főoltárkép témája Szent Flórián megdicsőülése Franz Xaver Wagenschön, bécsi festő munkája. A kép kerete fölött a címermezőben felirat olvasható: Szt. Florian OPN, vagyis Sancta Florianus ora pro nobis (Szent Flórián, imádkozz érettünk).

Középtornyos főhomlokzatán három, íves lezárású szoborfölke található. A bal oldali fülkében Szent Balázs, a jobb oldaliban Szent Miklós szobra áll. Tőlük feljebb, a középső fülkében látható a védőszent, Flórián szobra, Weber József Lénárt alkotása.

A templom melletti kórház a kiegyezés utáni időkben megszűnt, az elhagyott kápolna egyre rosszabb állapotba került. 1920-ban megoldás született a további működésére: a főváros a görögkatolikus egyház rendelkezésére bocsájtotta. 1938-ban építészeti szenzációnak számított, hogy a templomot környezetével szintbe hozták, azaz 140 cm-rel felemelték.

1702-ben készült el a Szokoli Musztafa budai pasa dzsámijából kialakított Alexandriai Szent Katalin–kápolna, amit néhány évtized után templomhajóval, majd toronnyal bővítettek. A folyamatosan szépülő új templomtér jobb oldalán Szent Flóriánról készült olajkép is helyet kapott. Az 1810-es tabáni tűzvészben a toronysisak és a tetőszerkezet mellett szinte a templom egész berendezése leégett. A harangok közül néhány, így az 1755-ben Szent Fórián tiszteletére öntött is épségben maradt. A harangok sorsa az I. világháború idején pecsételődött meg, bár a templom kárt nem szenvedett, a harangokat leszerelték és beolvasztották.

A tűzvész után gyorsan megindult a templom helyreállítása. A ma is látható Szent Katalin–oltárképet, sőt a hajó többi képeit is Schöfft József Károly készítette, aki maga is szemtanúja volt a katasztrófának. A tűzoltók védőszentjének képén a festő a nagy tűzvésznek is emléket állított. A kép alsó felén a városrész pusztulása látható. A német nyelvű felirat szövege így hangzik: „Mindenható Isten, csodálatosan oltalmaztad házaink egy részét, ó Kegyességes, óvd meg a jövőben is testvéreinket”.

Hasonló oltárkép került a Szent Ferenc sebei templomba. A templomot és a mellette álló kolostorépületet, ami szintén dzsámi helyére épült, 1757-ben szentelték fel. A főoltár két oldalán Szent Péter és Szent Pál szobra áll, az oltárkép Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázolja.

A szentélyt a hajótól elválasztó ív mindkét oldalán rokokó oltárok kaptak helyet. A jobb oldalon álló Szent Flórián–oltár helyén eredetileg a brünni Madonna tiszteletére szentelt oltár állt, oltárképét 1829-ben cserélték fel a tűzoltók védőszentjét ábrázoló festménnyel. A szentet római öltözetben festette meg Karl Held, alul, az égő város tüzét egy angyal oltja. Az oltárt övező két szobor Szent Egyedé és Nepomuki Szent Jánosé.

Az országúti Ferences templom jobboldali első oltárát Mürai Szent Miklósnak szentelték. Az oltárképet Anton Maulbertsch festette. Püspöki ornátusban mutatja a szentet, háttérben Buda látképével. Az oltárkép két oldalán Szent Flórián és Szent Donát szobra látható, valószínűleg Wéber József Lénárt alkotásai.

Az újlaki Sarlós Boldogasszony–templom oldalfalainak pillérközeiben nyolc, a helyi polgárok adományaiból emelt mellékoltár áll, felettük hullámíves záradékú ablakok. A jobb oldali utolsó fülkében kapott helyet Szent Flórián oltára. Oltárképe szentünket, oromképe Szent Donát megdicsőülését, a predella kép Szent Mihályt ábrázolja. Huszár Ferenc festette 1774-ben. Oldalkonzoljain Keresztelő Szent János és Szent Klára szobra áll.

Kezdetben öt harangja volt a templomnak. Az 1877-ben öntött jelzőharangot Szűz Mária a kis Jézussal és Szent Flórián képe díszítette. Az összes harang megsemmisült az I. világháborúban.

1740-ben állították az óbudai Szentháromság-szobrot. A tér, amelyen áll, nevét az Árpád-házi királyok alatt itt lakó szentléleki Szent János vitézek után kapta. Hasonlóan a többi Szentháromság-szoborhoz, ez is pestis emlék, közadakozásból állították. A kompozícióban konzolokon áll Szent Flórián szobra Borromei Szent Károly és Xavéri Szent Ferenc társaságában.

A Lajos utcában, az óbudai templom előtt álló Szent Flórián és Nepomuki Szent János 1753-ban, homokkőből készült szobra Bebó Károly alkotása. A szobrok eredeti helye Óbuda határában volt, 1790-ben kerültek mostani helyükre, s azóta már többször restaurálták őket.

A Flórián téri fogadalmi oltárt 1763-ban készítette Bebó Károly. A szoborcsoport középső részét alacsony oltárszerű talapzaton Borromei Szent Károly, a pestis elleni védőszent térdeplő alakja foglalja el. Kétoldalt, magasabb pilléreken áll Szent Flórián és Néri Szent Fülöp, a földrengés ellen védő szent szobra.

Szent Flóriánt római katonai öltözetben látjuk, kezében vízzel telt vödörrel, mellyel eloltja a tüzet. Alatta felirat, melynek fordítása: „A Szent Flóriánnak tett fogadalmat, amit a haldokló Zichy Miklós gr. teljesíteni nem tudott, hátrahagyott özvegye, Berényi Erzsébet grófnő teljesítette 1758”. A szoborcsoportot a XX. század zűrzavaros időszakában, a Szentháromság-emlékhez hasonlóan elbontották, és csak századunkban kerültek vissza a helyükre.

Ha már a szobrokról beszélünk, vessünk egy pillantást a Duna túloldalára is. A belvárosi Nagyboldogasszony–templom keleti falán egy szoborfülkében, angyalkák körében áll Szent Flórián szobra, amint korsóból vizet önt az égő házra. Az angyalkák SOLI DEO GLORIA feliratú szalagot tartanak. A szobrot 1723-ban Hörger Antal készítette.

Szent Flórián, akinek emléknapját május 4-én ünnepeljük, nemcsak segítő szent, nemcsak győztes és védelmező az ember anyagi és lelki jólétét fenyegető számos veszélyben, hanem Szent II. János Pál pápa szavaival, aki egykor a Krakkó-kleparzi Szent Flórián–templom káplánja volt, a többi szenttel együtt „útbaigazító tábla és kalauz” is „a megszentelődés felé vezető úton”.

Kerekedjünk hát fel, járjuk végig a tűzmesterek pártfogójának budai emlékhelyeit, és kövessük Szent Flórián példáját az életszentségre vezető ösvényen is!
 

Felhasznált irodalom:
Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái Bp. 1934.
A katolikus Budapest I. Bp., 2013.
Rupp Jakab: Buda-Pest és környéke helyrajzi története. Pest, 1868.
Lengyel Z.–Mák F.: A vízivárosi Szent Flórián és gör. kat. parochia. Bp., 2010.
Batár Attila: A sokrétű Víziváros. Bp., 2002.