Szent Flórián és társai

Korábbi írásunkban már említettük, hogy Nepomuki Szent János mellett utcákon, tereken, homlokzatokon Szent Flórián szobrai köszönnek ránk a legsűrűbben. Igaz ez nemcsak hazánkra, de Közép-Európa egészére is. A XVII. századtól kezdve napjainkig készültek ezek a műalkotások, melyeknek sorsuk, történetük van.

Ebből a sorból ragadunk ki most egyet, a nagykárolyi Szent Flórián–szobor történetét. Ez a kedves kisváros amúgy is ismert művészetszeretetéről, így érdemes szobrainak sorsáról megemlékezni.

Az egykor Deák Ferenc tér néven ismert, megújult korzón Szent Flórián szobrát 2014. november 8-án avatták fel. Alkotója Deák Árpád nagyváradi szobrászművész, akinek már két műve is áll a városban. De ne vágjunk a dolgok elébe.

„Szatmár vármegyének nem legnagyobb városa ugyan, de székhelye: Nagykároly. Gömbakácos, néhol még kissé falusias jellegű utcáival, barátságos benyomást és otthonos érzést támaszt; rideg bérkaszárnyák nincsenek benne, csak itt-ott látunk egy-egy emeletes köz- vagy magánépületet. Házai túlnyomóan földszintesek, árnyékos nagy udvarokkal és még nagyobb kertekkel s úgy szét vannak szórva, hogy toronyból nézve az egész város kertnek látszik” – olvashatjuk az 1908-ban megjelent Borovszky által szerkesztett monográfiában.

Igaz, a hatvanas években, a román kommunista uralom idején többezer lakótelepi lakás épült a városban, a belső területre a mai napig igaz a százhúsz évvel ezelőtt közölt leírás, melynek kiadásakor az akkor közel százéves Szent Flórián–szobor mellett Kölcsey Ferenc és Kossuth Lajos szobra is díszítette a várost.

Nagy valószínűséggel nem az 1811-ben állított Szent Flórián szobor volt az első a városban. Kőkeresztek álltak, volt kálvária, keresztút. Károlyi Sándor, a váradi püspökhöz 1742-ben írt levelében említést tesz egy Szentháromság oszlopról. Mindenesetre Flórián szobra maradt meg legrégebbről, viszonylag ép állapotban.

A 2,3 méter magas, homokkőből készült alkotás mintegy nyolcméteres talapzaton, a piactéren, az egykori Cédulaház szomszédságában szemlélte másfél évszázad viharait. Római tiszti egyenruhában, felhajló sisakkal, lefele nézve, kezében lévő kannából vizet öntve a lába előtt lévő égő házra, baljában zászlóval.

A fennmaradt fényképen úgy tűnik, hogy a szobor a szomszéd ház tetején áll, de ez senkit ne tévesszen meg. Tűrte, hogy időnként jókedvű duhajok kapaszkodjanak fel hozzá, állta a lövéseket, mikor a világháború idején egyesek céltáblának használták, mígnem elérkezett az 1970-es esztendő, mikor a városvezetés a piactér környéki házakat elbontatta. Kellet a hely a katedrális méretű ortodox templomnak. 

Flórián túlélte a tér átalakítását, köszönhetően dr. Németi Jánosnak, a városi múzeum vezetőjének. A szobrot leemelték, háromrészes talapzatából kettőt megtartva felállították a kastélykert oldalsó bejáratával szemben. Itt állt harminc évig. A talapzat azonban megsüllyedt, ezért Flóriánt gyorsan elhelyezték a múzeumként működő kastély falai között.

A talapzat elbontásakor egy kőkazettát találtak, benne négy osztrák bronzkrajcárt és egy 13 cm hosszú ólomlapot, aminek két oldalán a latin szöveg megemlíti az 1811-es évben a költségviselő Károlyi és Keglevich család tagjait. Az ólomlapocska és a négy krajcár megtekinthetők a múzeum kiállításán. 

A szobor restaurálása 2007-ben kezdődött és mintegy négy hónapig tartott. Ott jártunkkor egy szobában várakozott, a kolozsvári mesterek éppen a talapzat felújításán dolgoztak. A munka sikeres volt, de a szakemberek véleménye szerint a homokkő nem viseli jól az időjárás viszontagságait, így nem javasolták a köztérre való visszatételét. A kastély, azaz a múzeum épületében Szent Flórián méltó helyet kapott. De itt nem ér véget a történet.

A városiak szerették volna újra közterületen látni a kedvenc szentet. Mold Marius helybeli virágkereskedő felajánlást tett, hogy saját költségén kiönteti a szobor bronzmásolatát, ami igazodik az eredetihez. A jószívű mecénás jóvoltából korábban már két szoborral gazdagodott a kisváros.

Ezután az önkormányzatra várt a feladat, hogy méltó helyet találjon a szobornak. A város liberális párti képviselői először Ferdinánd király, majd miután ezt a közgyűlés elutasította, Bratianu volt román miniszterelnök szobrának felállítását indítványozták. Komoly politikai csatározás vette kezdetét. A magyar és német nemzetiségű képviselők ragaszkodtak ahhoz, hogy a megújult korzóra a szent szobra kerüljön. A vitában a liberális román PNL képviselői az RMDSZ szemére vetették, hogy nem tisztelik a románokat. Ez persze nem volt igaz. A képviselők döntő érve az volt, hogy a PNL próbáljon olyan román személyiségeknek emléket állítani, aki kötődik a városhoz. Erre már nem volt válasz, elhárult minden akadály.

A bronz alkotást Schönberger Jenő megyéspüspök és Radu Filip görögkatolikus esperes 2014. november 8-án áldotta meg. Az alkotó, Deák Árpád beszédében a nagykárolyiak közösségét méltatta, „akik más településeken nem, vagy csak ritkán látható eszmei magasságba helyezik mind a mai napig a művészetet”. Reményei szerint ez a nagykárolyiság jelképévé lesz idővel.

Hágó Attila Nándor múzeumigazgató így foglalja össze a történetet: „Több mint kétszáz év elteltével elmondhatjuk, hogy az egykori Szent Flóriánt ábrázoló szobor, egyedüli köztéri alkotásunk, jó helyre került a Károlyi kastélyban. Másolata, mely ugyan nem az eredeti helyén, de a város központi részén elhelyezkedő egyik legkedveltebb köztéri alkotás, remélhetőleg legalább újabb kétszáz évig lesz városunk dísze.”

A kiegyezés utáni időszakban városaink, falvaink sorra építették az emlékműveket. Először az 1848/49-es szabadságharcnak állítottak emléket, majd történelmi nagyjainkat ábrázoló szobrokat, emlékhelyeket állítottak, emléktáblákat emeltek. Két jelentős dátum is hozzájárult ehhez. 1896-ban a millennium esztendőjének megünneplése, majd néhány évvel később a 48-as szabadságharc 50. évfordulója. 

Nagykároly is kivette a részét az emlékállításban. Az Erzsébet térre, a templom parkba Kossuth Lajos, míg a kastély bejárata elé Kölcsey Ferenc szobra került. Mindkét szobor Kallós Ede alkotása.

Aztán jött a háború, jött Trianon. Az utódállamok szinte versengve estek neki mindazoknak az emlékeknek, emlékműveknek, amelyek a magyarságra emlékeztettek. A mai napig nem tudjuk még egészen pontosan, hogy melyek azok, és milyen mennyiségben, amelyek ennek az esztelen és barbár rongálásnak az idején megsemmisültek. 

Így esett áldozatul a harmincas évek közepén Kossuth Lajos és Kölcsey Ferenc szobra. Mindkét szobornak először lefűrészelték a fejét, majd elszállították a városháza pincéjébe, és később beolvasztották. Kallós Ede 1939-ben készített egy hasonló Kölcsey–szobrot, amit most a budai Batthyány téren láthatunk.

Közel kilencven év elteltével csoda történt a városban. A nagykárolyi korzón, nem messze Szent Flórián szobrától, 2023. április 12-én ünnepi körülmények között felavatták Györfi Lajos szobrászművész alkotást, Kölcsey Ferenc ülőalakos szobrát.

Az eseményen nagyszámú – helyi és sok máshonnan érkező – érdeklődő vett részt. Az ország különböző részeiből Nagykárolyba csődített kolompoló, román rigmusokat skandáló nacionalisták zavarták, de szerencsére elrontani nem tudták az avatóünnepséget, a magyar közönség pedig fegyelmezetten, méltó módon ellenállt a provokációnak és az ünnepség kezdetéig népdalokat énekelve várakozott.

Flórián megadta a jelzést. A szobor avatásakor Deák Árpád méltatta Nagykároly művészetpártoló közösségét, s íme: a Himnusz költőjének szobra is kikerült a korzóra. 
 

Felhasznált irodalom:
Hágó Attila Nándor: Adatok a nagykárolyi Szent Flórián szobor történetéhez
Csallóközi Zoltán: Magyarok 60 emlékműve, Kráter 2013 
Krónika
Szatmári friss
Borovszky szerk. Szatmár vármegye