Szent Márton kortársaink szemével

A Szent Márton-ábrázolások ikonográfiájával foglalkozó sorozatunk utolsó fejezetében a szent életének modern- és jelenkori ábrázolásait vizsgáljuk, mindenekelőtt hazai kortárs művészek alkotásain keresztül. Cikkünk arra szeretne rámutatni, hogy mennyire élő a szent tisztelete napjainkban is, illetve hogy Szent Márton élete, példája korunkban is gazdag inspirációs forrásként szolgál a művészek számára.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Szombathelyi Egyházmegyében már az irgalmasság szent évének megnyitásakor is fontos szerepet kapott egy kortárs művészeti alkotás: a székesegyház főkapujára készült bronzkazetták együttese. (1. kép) Veres Gábor (*1955) szobrászművész keze munkáját dicséri a hat dombormű, melyek a szent életútjának különböző epizódjait (nem kronologikus sorrendben) ábrázolják: a legfelső mezőben Szent Márton születésének, illetve halálának jelenete, középen az, amikor Szent Márton megkereszteli édesanyját, illetve amikor megosztja köpenyét egy koldussal, alul pedig az a két epizód, amikor Szent Mártont kiűzik az ariánusok befolyása alatt álló Savariából, valamint az albengai mise jelenete. A székesegyház főbejáratának megújítására a Szent Márton születésének 1700. évfordulójára meghirdetett jubileumi év apropóján került sor. A szent év folyamán a főkapu egyúttal az irgalmasság kapujaként szolgál az idezarándoklók, a templomba betérők számára. (Nem véletlen, hogy a főként irgalmas cselekedetei miatt tiszteletben álló szent emlékünnepe az irgalmasság szent évével esik egybe. Ferenc pápa maga is szorosan kötődik Szent Márton alakjához: ő a Buenos Aires-i egyházmegye védőszentje.)

Szent Márton kultuszának hazai központja – Pannonhalma mellett – Szombathely városa, ahol a városvezetés, az egyházi vezetők, a helyi értelmiség és a városhoz kötődő művészek a 20-21. század folyamán is különösen fontos feladatuknak érezték Szent Márton emlékének, a hozzá kötődő hagyományoknak az ápolását és a szent tiszteletének minél szélesebb körben való elterjesztését. 1913. június 14-én helyezték el a szentnek Tours-ból érkezett ereklyéjét a székesegyházban, a jeles alkalomra a hermát (büszt alakú ereklyetartót) Tóth István (1861–1934) szombathelyi művész készítette. 1935. november 23-i ülésén a Szombathelyi Kultúregyesület szép- és iparművészeti szakosztálya felvette a Szent Márton Céh nevet, mivel célja nemcsak a helyi művészet pártolása, hanem Szent Márton emlékének méltó ápolása is volt. Az egyesület 1944-ig működött.

A Szombathely városa által Szent Márton köztéri szobor készítésére kiírt pályázat nyertese, Rumi Rajki István (1881–1941) ugyancsak helyi kötődésű szobrászművész, 1938-ban komponálta a Szent Márton-templom előtti tér kútján álló szoborcsoportot. (A műalkotás röviden említésre került előző cikkünkben is, ahol a kútról reprodukció is látható.) A hagyomány szerint ennél a kútnál történt Márton megkeresztelése, sőt később ugyanitt hajtotta keresztvíz alá a fejét Márton édesanyja is. A Sulpicius-féle életrajzból azonban tudjuk, hogy Márton nem Savariában, hanem valahol Galliában, katonai szolgálata idején vette fel a keresztséget. Igaz azonban, hogy a templom előtt a téren valóban állt egy kőkút a templom tengelyében, amelyről egy 1360-as oklevél tesz először említést. A klasszikus szobrászati hagyományokat követő, háromszög formába komponált szoborcsoport évtizedeken keresztül Szombathely „logójaként” is szolgált. A szobornak ismertek kisebb méretű, gipszből, fából, illetve alumíniumból készült vázlatai, későbbi változatai is. Rumi formavilágára, stílusára a régi görög-római példák, a kubizmus és az neoklasszicizmus voltak hatással, ez utóbbié tűnik a legerőteljesebbnek. Rumi Rajki Istvánnak kevés, de annál jelentősebb monumentális szoborterve valósult meg. Ő készítette el 1939-ben a New York-i világkiállítás magyar pavilonjába az államalapító Szent István hatalmas alumínium szobrát, amely a mai napig megtekinthető az Egyesült Államokban (Youngstown, Ohio).

1994-ben első alkalommal rendezte meg Szombathely városa a Szent Márton-hetet. 1997-ben, Szent Márton halálának 1600. évfordulója alkalmából egy jeles konferencia – Szent Márton (316-397) emléke: Konferencia halálának 1600. évfordulója alkalmából –, illetve a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezett Tisztelet Szent Mártonnak című képzőművészeti kiállítás foglalkozott alakjával. A tárlaton bemutatott kortárs művészeti alkotásokról később még részletesen szólunk.

Az Európai Kulturális Tanács 2005. áprilisi luxemburgi ülésén hivatalosan is európai tematikus kulturális útvonallá minősített 15 olyan, már korábban is létező, a kontinenst átszelő utat, amely több országon is keresztülhaladva erősíti az egyes tagországok, régiók közötti kulturális együttműködést. A szóban forgó útvonalak egyike a Szombathelytől Ljubljanán, Velencén, Pávián és Lyonon át a franciaországi Tours-ba vezető, mintegy 2000 km hosszú úgynevezett Szent Márton kulturális út (Via Sancti Martini).

Szombathely városa 2005-ben határozta el, hogy megbízást ad kortárs művészeknek Szent Márton életének epizódjait megjelenítő műalkotások készítésére, amelyeket a város különböző pontjain elhelyezve létrejön a zarándokút első, Szombathely városán belül végigvezető szakasza, a Szent Márton Történelmi Sétaút (Via Historica Sancti Martini).

Az átadásra 2012 májusában került sor. Az Európába továbbvezető gyalogos zarándokútvonal a Kálváriánál éri el a város belterületét, így itt van a kiindulópontja a Szent Márton Történelmi Sétaútnak is. A Kálváriától a Szent Márton-templomig összesen 9 állomáson végigvezető sétaút egymást követő stációit 30 darab burkolati lépőkő köti össze. Az állomásoknál elhelyezett információs objektumok és új köztéri műalkotások azokat a helyszíneket jelölik, amelyek a város ókeresztény hagyományaihoz, Szent Márton, illetve Szent Kvirin (Quirinus) vértanú püspök életéhez kapcsolódnak. Az útvonal és az annak mentén fellelhető egyes kortárs művészeti alkotások ismertetésére a kulturális út honlapján megtalálható (www.viasanctimartini.hu).

Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei címmel egy újabb, Szent Mártonnal kapcsolatos időszaki kiállítás nyílt a városi képtárban 2008-ban, amely az évszázadokon és különféle képzőművészeti, illetve iparművészeti műfajokon átívelő Szent Márton-kultuszról kívánt átfogó képet nyújtani.

Ez év szeptember 15-én nyílik majd az a tárlat, amely Szombathely Megyei Jogú Város által a jubileumi Szent Márton Év alkalmából meghirdetett Kortársunk, Szent Márton című képző- és iparművészeti pályázatra beérkezett nyertes pályamunkákat mutatja be a Szombathelyi Képtárban. Egyes források tudni vélik, hogy a Szent Márton évfordulón, még 2016 folyamán sor kerülhet Szombathely első – természetesen a Szent Márton és a koldus jelenetet ábrázoló – lovasszobrának felavatására.

Térjünk vissza most a modern- és jelenkori Szent Márton-ábrázolások ikonográfiájához. Számos olyan alkotás keletkezett az utóbbi évszázadban, amelyek a képi hagyományok szabadabb, szubjektív értelmezése révén válnak érdekessé, és új fejezetet nyitnak a Szent Márton-ikonográfia történetében. 

Döbrentey Gábor (1897–1990) a 40-es évek elején festette ki a fafaragóiról híres rábaközi település, Bogyoszló Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus templomának hajóját. A vasi megyeszékhelyen született művész monumentális képeken, hat jelenetben mutatja be a magyar szenteket, akiknek sorát Szent Márton nyitja. (2. kép) Az Amiens kapuja előtt a koldusnak nyújtott köpeny a következő képen már Szent István vállán látható.

A kópházi templom szentélyfreskóján Wosinsky Kázmér (1895–1967) művén Márton életének a következő jelenetei szerepelnek: gyermekként szülei akarata ellenére elmegy a templomba; a köpenymegosztás; a szélvihar lecsendesítése; Márton halála (3. kép). A szélvihar lecsendesítését ábrázoló jelenet sajnálatos módon helyi aktualitással is bír, ugyanis a korábbi templomot egy vihar rongálta meg. A szereplőkhöz a helyi lakosok álltak modellt, így tulajdonképpen az ott élő emberek „adják elő” a szent életének eseményeit. A kissé barokkos formavilággal bíró jelenetek antik épületkulissza előtt játszódnak.

Takács István (1901–1985) Szécsénke templomában secco technikával festett falképein a következő három epizód látható: a köpenymegosztás, a püspök a lúddal, Márton halála.

A svábok lakta Ajkarendek plébániatemplomának Szent Márton apoteózisát ábrázoló szentélyfreskója 1978-ban készült, Závory Zoltán (1906–2000) műve. A freskó képsora balról, alulról indul, és a jelenetek a következőképpen követik egymást: köpenymegosztás, Krisztus megjelenik álmában Mártonnak (4. kép), Márton gyógyít, missziós útja (5. kép), Szent Márton ledönti a pogány bálványt (6. kép), remetesége, halála. A kompozíció meglehetősen zsúfolt, bár az egyes részletek tetszetősen, szépen kidolgozottak. Az ajkarendeki templomfreskó érdekessége, hogy a szent életének jeleneteibe ágyazva látható a közeli Somló-hegy, sőt maga a templom is. Závory még két másik nyugat-magyarországi templomnak is kifestette a szentélyét Szent Márton legendájának jeleneteivel: 1976-ban Undon, valamint 1981-ben Ólmodon, ahol ezenkívül a mennyezetfreskókat is elkészítette. A szentély falán, az oltár mellett kétoldalt látható az a jelenet, amikor Márton megkereszteli édesanyját, illetve feltámasztja a halott ifjút, a mennyezeten pedig Márton álma (7. kép). A képek stílusán, kivitelezésén a neoklasszicizmus hatása érződik. Mivel a szentélyfalon csak két jelenet kapott helyet és a felület többi része fehér maradt, azok egyfajta térnélküliségben lebegnek, és befejezetlennek tűnnek.

Figyelemre méltó, hogy a II. világháborút követően, a kommunizmus évtizedei alatt is hány Szent Márton-templomban került sor a festett dekoráció jelentékeny mértékű kiterjesztésére, megújítására országszerte. Jóllehet a művek változó kvalitást mutatnak, legfontosabb érdemük, hogy a szent kultuszának folyamatos továbbélését dokumentálják.

Az 1997-es Tisztelet Szent Mártonnak kiállításon igen színvonalas, személyes hangvételű kortárs műalkotások szerepeltek, amelyek nem a klasszikus ikonográfiai hagyományba kapcsolódnak bele, hanem egészen egyedi értelmezésben ragadják meg a Szent Márton-i lelkiséget. A művészek közül többen szombathelyi kötődésűek: ott születtek, vagy már hosszabb ideje ott élnek.

Sütő Évának (*1940) a Rumi Rajki Műpártoló Kör 1997-es pályázati felhívására készített Szent Márton köpenye is lehetne című textilmunkája (8. kép) – a művésznő szavaival élve – egy fiktív ereklye. A művésznő alapgondolata az volt, hogy azt a köpenyt, amelyet Szent Márton a koldusnak ajándékozott, az idők során apró darabjaiban széthordták a világ minden részére ereklyeként, és ő most – persze fiktív módon – ezeket a darabokat „egybegyűjtötte” és patchwork technikával összevarrta újból egy fél köpennyé. A műalkotás tehát arra vállalkozik, hogy a szent legfontosabb attribútumát, a legenda központi motívumát felhasználva, az anyag-azonosságra építve sűrítse non-figuratív módon egyetlen tárgyba a Szent Márton-i irgalmas lelkület lényegét. A köpönyeg textildarabkáin különféle, a Márton-legendához kapcsolódó motívumok láthatók: a római kori Savaria városképe, a Szent Márton-kút ábrája, feliratok stb. Ábrázolhatta volna Sütő Éva hagyományos módon a középkori falikárpitok képregényszerű elbeszélési-ábrázolási technikáját alkalmazva a szent életének egy vagy több mozzanatát, de ebben a művében az összetett gondolati tartalmak megjelenítésére egy szublimáltabb kifejezési módot választott.

Marosfalvi Antal (*1931) festményén a Gallinaria szigetére remeteségbe vonult Szent Mártont láthatjuk. (9. kép) A szokatlan témaválasztás mellett sajátos vonás az is, hogy az alkotás nem egy képciklus részeként jelenik meg, hanem önmagában. A képen felfedezhető a Keresztelő Szent János a pusztában jelenet, valamint a remeteszent ábrázolások ikonográfiájának távoli hatása, emellett a késő gótikus oltárképek kissé meseszerű tájképi háttérábrázolásait is emlékezetünkbe idézi a fás-ligetes dombok látványa. Az emberalak szinte elvész a kép csaknem teljes felületét betöltő tájban. Márton pihenő, lazán elnyújtózó figurája nem egy aszkétát mutat, hanem a szent ember voltát helyezi előtérbe. Béke uralja a tájat: a természet mint a lelki megbékélés, az Istennel megélt harmónia tere jelenik meg.

Tóth Csaba (*1959) képe (10.a kép) egy nagyobb volumenű sorozat darabja, amelyben a művész arra vállalkozott, hogy egyéni módon interpretálja az európai festészetben az Újszövetség legfontosabb jeleneteit illetve szavait. Az elkészült ciklust 2000-ben az Iconostasion című kiállításon mutatta be. A Márton-jelenethez Sassettának, a híres sienai festőnek egy képét ( 10.b kép) festette meg újra, a kép közepén a „caritas” szó olvasható. A vörös háttér talán a szent vértanú bátor lelkületére utal: bár Márton természetes halállal halt meg, többször kifejezésre juttatta, hogy azt sem bánná, ha vértanúként kéne életét adnia hitéért. A próbatételek, a hite miatt történő konfrontálódások sosem zökkentették ki lelki nyugalmából és boldogságából. Az Alpokon átkelve a rablótámadás idején sem mutatott szemernyi félelmet se. A piros mint szimbolikus tartalmakkal telített szín, utalhat az égő szeretetre is, ami a koldus láttán az irgalmasság, könyörületesség gyakorlására indította Mártont.

Tornai Endre András (1949–2008) kisplasztikája (11. kép) a Márton-napi népszokás szimbolikus tartalmait kapcsolja össze egy elvontabb gondolati síkon a szent alakjával: Szent Márton életpéldája és személye fáklyaként világít saját Isten-kereső kortársai és a későbbi évszázadok keresztényei, keresői számára egyaránt.

Hosszúhetény – Kisújbánya kápolnájában található az a tűzzománc plakett (12. kép), amely a Pécsi Püspökség által Via Divide Caritatemnek elnevezett zarándokútvonal (a Via Sancti Martini Baranya megyébe eső szakasza) logója lett. A Szent Márton attribútumait – köpönyeg, püspöki méltóságjelek mint palást, süveg, bot – ábrázoló plakett H. Barakonyi Klára (*1941) alkotása.

Nagymaros plébániatemplomának védőszentje a 19. század közepéig Szt. Márton volt, s csak utána kapta a máig használt Szent Kereszt felmagasztalása titulust. A rév közelében 2006-ban felállított szabadtéri szoborkompozíció (a képről reprodukció korábbi cikkünkben látható) Nagy Attila szobrászművész (*1966) alkotása, aki művéről így vall: „A szeretet, a melegség, a könyörület, és a segíteni akarás jelenik ebben a kompozícióban, ami egy ilyen kisebb közösség, a marosi polgárok életének szinte mindennapi része. Elég arra gondolnom, mikor jött a nagy árvíz, hogyan mentették a falut a homokzsákkordon építésével három napig, szünet nélkül gyerekek és öregek, férfiak és asszonyok, mindenki, azok is, akik nem voltak közvetlenül fenyegetve, hiszen a hegyen laktak. Akkor döbbentem rá, milyen az, ha valami összetart egy közösséget – minden tiszteletem az övék!” A kompozíció egyedi módon két külön oszlopra helyezve mutatja be a szent, illetve a koldus alakját, az ilyen módon izolált alakok között a szent által épp levetett és a koldus által megragadott köpeny teremt kapcsolatot, ez komponálja egységbe a két figurát, sőt, talán a legfontosabb eleme a kompozíciónak. Az a lendület és erő, amellyel Márton leveti magáról köpenyét, mintha ugyanabban a pillanatban rögtön a koldusba szállna át, aki felegyenesedve, immár erőtől és élettől átjárva ragadja meg az életmentő ruhadarabot és „lép át” lelki értelemben Márton élettel és reménnyel teli világába.

A főváros Vizafogó városrészében (XIII. kerület), a Forgách utcai metrómegállónál áll az 1982–86 között épült Tours-i Szent Mártonnak és Flüe-i Szent Miklósnak szentelt templom. Az istenházába belépve bal oldalt látható a Szent Márton-ereklye elhelyezésére szolgáló Szent Márton-oltár, amelynek bronz domborművét Mózessy Egon (*1960) ötvösművész alkotta 1989-ben (13. kép). Az oltár fölött lévő üvegablak (14. kép) – amelynek legalsó képmezőjében Szent Márton és a koldus jelenete látható, afölött magának a templomépületnek a képe, legfölül pedig további két, eucharisztikus vonatkozású ábrázolás – Boromisza Zsolt (1928–2011) alkotása. Az oltárdombormű Márton alakját három élethelyzetben mutatja: püspökként, katonaként, és remeteként. A hármas felosztásban egyrészt az emberélet három szakasza – ifjúkor, férfikor, öregkor – jelenik meg, de idézi a késő középkor és a reneszánsz idején kedvelt triptychonok formai világát is. A bronz anyagában, minőségében, megmunkálásának módjában – felületkitöltő fonatdíszes ornamentika, poncolás – a dombormű a román kori ötvösmunkákra emlékeztet.

Szmrecsányi Boldizsárnak a XII. kerületi Teréz anya téren lévő, út menti, kis Szent Márton-kápolnába tardosi vörös mészkőből készített domborműve (15.a-b kép) Budapesten (egyelőre) a legújabb keletű, köztéri Szent Mártonhoz köthető alkotás. A köpenymegosztás jelenetét ábrázolja – Amiens helyett Savaria városának kapujában. Ezt jelzi a kapuzaton felül Szombathely címere, valamint a Savaria felirat. Az alkotó és a megrendelő így akarta közelebb hozni a hazai közönséghez a jelenetet és Márton alakját. A kompozícióból életadó harmónia, szépség árad. A szent délcegen ül lován, alakja monumentális, szinte kitölti a kapunyílást. A koldus a középkori oltárképekről már ismerős mankótípusokkal támogatja magát, egy a bal térde alatt látható, a másikra egész testével támaszkodik. Alakja ennek ellenére nem annyira az elesettséget jeleníti meg, mint inkább az erőt és energiát, amely a szent cselekedete nyomán eltölthette őt.

A modern és kortárs műveket felvonultató Szent Márton-körkép zárásaképpen fontosnak tartjuk még egyszer hangsúlyozni, amit az itt bemutatott műalkotások gazdagsága és sokfélesége is bizonyít: Szent Márton tisztelete napjainkban is élő, nem puszta hagyomány vagy hagyományőrzés csupán. Érdeklődéssel várjuk a szeptember közepén nyíló tárlaton megtekinthető műalkotásokban milyen új Szent Márton-i inspirációk öltenek majd formát.

Mészáros Ágnes

Felhasznált irodalom

Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei. Szerk. Zsámbéky Mónika, Szombathely, Szombathelyi Képtár, 2008.
Millisits Máté: Szent Márton tisztelete Pest megyében és Budapesten. Az ablaküvegtől s harangokon át a rézdomborműig. In: A Szent Márton-kutatás legújabb eredményei. Konferenciakötet. Szerk. Zsámbéky Mónika, Szombathely, Szombathelyi Képtár, 2009, 156 – 166.
Lőrincz Zoltán: Szent Márton, Savaria szülötte. B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2014. (2. bővített kiadás)