Szerénysége becsülendő erény

A magyar irodalmi közéletben költőként, kritikusként, esszéistaként jegyzett Baán Tibor 1946-ban született Rákosligeten. Napjainkban is a főváros XVII. kerületében él. Az egykori győri bencés diák a Magyar Írószövetség iskolájában tanít. Első önálló verseskötete Madárház címmel jelent meg 1995-ben, a legutóbbi pedig 2012-ben a Gyűjtemény címet kapta.

     Kiadott könyveinek túlnyomó többsége verseskötet, de kritikákat, esszéket, tanulmányokat, illetve személyes feljegyzéseket szintén kötetekbe gyűjtött. Szerepválaszok című tanulmánykötete 2005-ben Év Könyve-díjban részesült. Szépirodalmi munkásságát 2011-ben Papp Árpád-Búvópatak díjjal ismerték el.

     Rokonszenves ellentétet vázol gondolataival az erkölcstelenség, az esélytelenség perspektíváját kínálgató környezettel szemben. Méltó helyére emeli a szellemi jóságot, a cselekedet ösztönösségének érvényét, a minden megpróbáltatásban tetten érhető értelmet.

     Hitünk leképeződését így jeleníti meg egyik szép versében: „Mért ne gondolhatná a vasutas hogy a lét / Bibliája a Menetrend a legszebb Költemény / Hogy Isten túl a robogáson a Menetrendben lakik / Aki pedig vonatra száll Hozzá imádkozik”.

     Szerénysége becsülendő erényei közé tartozik. Verseivel olyan szépirodalmi (és emberi) minőséget teremt, ami nem kíván különösebb magyarázatot, akár a megfoghatatlan vonalán terjedő érzelem az időben.

Zsirai László

Baán Tibor verseit itt olvashatják.