Szeretet-illatú legyen mindenki karácsonya

Az elmúlt év vegyes élményeket hozott magával, és ahogy a világ gyorsuló tempóban változik, úgy nőtt az igény a lelki segítségre, a jó szóra, a szakemberre, aki segít visszatalálni önmagunkhoz, lelkünk mélyéhez. Különösen igaz ez a karácsony közeledtével, amikor fokozottabban érzékenyek vagyunk. Beszélgetőpartnerem: dr. Gőgh Edit neurológus, pszichiáter főorvos.

– Milyen évet zárt? 

– Vegyesnek mondhatót. Ugyanis egyre nagyobb az igény a lelki segítséget nyújtók segítségére, miközben fogyatkozik a pszichiátriai pályán dolgozó szakemberek száma. Örökös versenyt kell futni az idővel, ami nagyon megterhelő. Képtelenség mindig, mindenkinek épp akkor a szolgálatára állni, amikor azt kéri. 

– Tapasztalatai szerint mennyiben volt másabb ez az év, mint az előzőek?

– Drámaian megnőtt a szorongásos, depressziós, pánikbetegek száma. Hiszen napjainkban egyetlen biztos, a bizonytalanság. Ami, ha tartósan fennáll, előbb-utóbb kikezdi még a látszólag acélból álló emberek idegrendszerét is. Márpedig évek óta bizonytalanságban él nemcsak a magyar ember, hanem az egész világ. Gondolok itt a covid járványra, annak minden velejárójára, majd a szomszédban és a Közel-Keleten kirobbant háborúra, gazdasági válságra. Mindez megterhelő a léleknek, fokozza a szorongást.

– Gondolom, napi szinten hallja pácienseitől „de hogyan főorvos asszony? Hogyan tudnék boldogabb életet élni?”

– Igen. De tudomásul kell venni, hogy a boldogság fogalma mindenkinél mást jelent, és mindig relatív. Első lépés, hogy önmagunkkal legyünk békében és rendben. Családunkkal legyünk rendben, békében és Istennel legyünk békében. A világ legkisebb sejtje a család. Sajnos ott is széthúzást, acsarkodást látok. Ha egy gyerek egy szeretetlen családban nő fel, ha ezt látja, akkor ő is ezt fogja továbbvinni, továbbadni. Ha belül béke van, akkor kívül fújhat a szél, eshet az eső, védettnek érezzük magunkat. Hatalmas erő van a mögöttünk álló, óvó-védő szeretet hálóban, ami a család. Ha ez nincs meg, vagy „szakadozott”, akkor a lélek sérül. Azt is tudjuk, hogy minden betegség a lélekből indul el. Minél betegebb egy ember lelke, szociális környezete, annál könnyebben betegszik meg.

– Azt írja honlapján: „az embert mindig a saját testi–lelki–szellemi–spirituális és szociális egységben látó és elemző orvos vagyok.” Hozzáteszem keresztény orvos. Ez határozza meg az „egységben látását”? 

– Igen. Egy embernek nemcsak egy szerve, egy csontja vagy egy ízülete fáj, hanem maga az egész ember beteg, mert valamiért megbomlott a test–lélek–szellem harmóniája. Fontosnak tartom, hogy ismerjük meg azt a körülményt, amiben valaki megbetegszik. Miért épp akkor? Miért épp az a szerve? Miért épp az a tünete lett kínzó számára? Fontos ismerni a hátteret, milyen lelki trauma érte a megelőző időkben. Gondolok itt bánatra, csalódásra, gyászra, állás vagy társ elvesztésére stb. Mindez nem megy el „csak úgy” az ember lelke, később pedig a teste mellett. Hiszen amikor elfárad a lélek, akkor megszólalnak a szerveink.

– Több könyve megjelent. Csak néhány címet sorolok fel: Megbocsátás, Gondolat és a szó hatalma, Önismeret, önbecsülés… Külön-külön megérne egy cikksorozatot. Mégis mi a közös bennük, mi motiválja könyvírásra?

– Soha ennyi könyv, szakirodalom nem jelent meg a lelki dolgokról, a lélek betegségeiről, a lélek gyógyításáról, mint napjainkban, mégis egyre több a lelki betegségekkel küzdők száma. A negyvenhat éves orvosi praxisom során azt látom, hogy az emberek nagyon nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire önmagunk ellenségei vagyunk akkor, ha dühösek vagyunk, ha nem tudunk megbocsátani, ha évekig cipeljük megbántottságunkat. Abban szeretnék segíteni az embereknek, hogy érthető és emészthető stílusban járok körbe egy-egy témát, amelyeket az előadásaimban elmondok. A kis füzetekben vagy könyvecskékben ezeknek az előadásoknak bővített verzióját írtam le. Ezt bárki, bármikor otthon előveheti, elolvashatja. Gyakran hallom, hogy „magamra ismertem”. Ha eddig eljut valaki, akkor már megérte, mert ha magára ismert, akkor már tud változni, változtatni, tud tenni önmagáért, s ha mégsem, akkor tud és mer segítséget kérni.

– Országszerte tart előadásokat, beszél emberekkel. Van új a nap alatt? Vagy az ember mindig újra és újra ugyanabba a testi–lelki–szellemi csapdába esik?

– Sajnos sokszor az ember nem tanul a hibáiból, negatív tapasztalataiból, vagy a megszokások rabja, s bizony, gyakran ugyanabba a hibába esik vissza. E mögött gyakran a reális önismeret hiánya, máskor pedig kapcsolati zavarok állnak. Ha párkapcsolati, családi, munkahelyi kapcsolatunk „mérgező” vagy aszimmetrikus, abból előbb-utóbb lelki betegség vagy pszichoszomatikus betegség lehet. Hogy van-e új a nap alatt?

Sajnos van. Az individualizmus belopózott az egyes ember lelkébe, és az én, nekem, miattam, értem…, azaz az önzés széles körű terjedésével találkozunk. Elfelejtettük a „Mi országát”, e helyett az „én országa” dominál. A tudományos statisztikák szerint az utóbbi húsz–huszonöt évben harmincöt százalékkal (!) megnőtt a nárcisztikus emberek száma. Márpedig egy nárcisszal nagyon nehéz együtt működni vagy együtt élni. A világ technikai civilizációját sajnos nem követte a lélek és a szeretet civilizációja…

– A helyes önismeret testi és lelki jólétünk alapja. Ebből a célból indult Szarvason a Lelki Akadémia?

– Igen, 2023 januárjában indult el Szarvason a Lelki Akadémia sorozat, amely iránt nagy az érdeklődés. Tapasztalom, hogy nagy az igény a lélekről szóló útmutató, segítő előadásokra. Az elhangzott előadásokat a regionális televízió (Szarvas TV) később leadja, és YouTube csatornájára felteszi, így az is meghallgathatja, aki nem jutott be az élő előadásra, vagy újra szeretné nézni, hallgatni. Befogadó, aktív és kérdező a közönség.

– Közeledik a karácsony. Van, aki nagyon várja és van, aki szinte retteg tőle. Mitől válik ennyire szélsőségesen megosztóvá az ünnep még keresztények körében is?

– Sajnos nagyon megváltozott, eldurvult, szeretethiányos lett a világ. Futunk, mert követni akarjuk az embertelenné vált, rohanó világot. Tény, hogy ebben a rohanásban messzire eljutott az ember: az atomjaira bontott világig. A ma embere komputerizált mindent – lassan az életét is – parabola antennával lakásába hozza az egész világot. A ma embere órák alatt átrepül földrészeken, egyetlen gombnyomással levelünk, üzenetünk másodpercek alatt eljut Európából, a legeldugottabb kis tanyából is – ahol wifi, vagy internet van – Amerikába vagy Ausztráliába. Nincs megállás a fölfelé szédülésben…

A boldogulás és boldogság gépháza robbanásig fűtve van! Ugyanakkor soha ennyi békétlen, letört, megtört lelkű, démonoktól hajszolt emberrel, soha ennyi kiégett, elfásult és megkeseredett lélekkel, ennyi megkínzott, magányos, láthatatlan lelki töviskoszorúkkal infarktusig agyonszurkált emberi szívvel nem találkoztam, aki magányosan bolyong a nagyvilágban, mint napjainkban. Csillog a felszín, de e látszat-csillogás mélyén sötétség, fájdalom, magány kiált.

Az adventi esti utcasorok egyre fényesebbek, miközben az emberi lélek egyre sötétebb és betegebb. A ma embere eljut távoli földrészekre, eljut más bolygókra, de nem jut el a másik ember szívéig. Nem jut el a lélek ünnepéig! Így nem jut el Betlehemig…

– Mindenki másként ünnepel.

– Vannak, akik átsuhannak az ünnepen, vannak, akiket felemel. Vannak, akiket emlékeztet: jóra, szépre, gyerekkorra, balesetre vagy halálra. Minden új karácsonyban visszajönnek picit a régi karácsonyok is, hisz’ az ünnep ugyanúgy ismétlődés, mint maga az élet. 

– De valami visszatérhet az ünnepek hiányával is! Karácsony ünnepe lehet „veszélyes” is.

– Mert ez a nap az, amely a titkolt sebeket feltárja, a magányos, kifosztott embernek megmutatja, hogy milyen hatalmas a szakadék a hangzatos szeretet szólam és a kiürült valóság között. Ezen a napon adhatjuk/kaphatjuk – akaratunk ellenére – a legfájóbb sebeket.

– Hogyan érinti a karácsony az emberek mentális egészségét, különösen azokat, akik esetleg magányosak vagy szoronganak ebben az időszakban?

– Vannak, akik magányosak e napon is, mert a sors szabta rájuk, hogy kényszerűségből egyedül éljenek. Vannak, akik a páros magány keserű kenyerét eszik. Szomorú, de gyakran az ünnepi csend helyett „ünnepi neurózis” van. Ma már külön „ünnepi baleseti statisztika” van. Szomorú, de sok ember menekül az ünneptől. Miért? Miért fél tőle? Mert belülről magányos. Mert belül, körülöttünk és bennünk „nem stimmel valami”. Sajnos, mint oly sok minden, az ünnep is devalválódik. A ma emberének az ünnepe már nem ünnepélyes. Még ha „kikapcsolódik”, akkor sem. Pedig nem „kikapcsolódni”, hanem „bekapcsolódnia” kellene az ünnep misztériumába. Sok ember azonban azt sem tudja, hogy mi a karácsonyi ünnep igazi lényege, mert azt elfedi a látszat külcsín…

– Hogyan lehet a karácsonyt egy olyan időszakká változtatni, amely a személyes fejlődést támogatja?

– Úgy, hogy karácsony ne a tolongásról, ne a vásárlási mániáról, főleg ne a méregdrága ajándékokról szóljon. Gyökössy Endre könyvében olvastam: „világunk megbolondult; ez már nem karácsony, hanem nyomorult tolongás; ez már nem ünnep, hanem a szabadnapok száma; csak ajándékvárás; ez már nem meghittség, hanem a külsőségek csillogása.” Talán emiatt, talán más miatt, sokan „kimaradnak” karácsony szent misztériumából. Félő, hogy egyre többen. Vagy azért, mert egyedül vannak, mert magányosak, vagy mert nem keresi fel őket senki, vagy, mert ők sem keresnek fel senkit, vagy, mert nem tudnak ajándékot venni, mert nincs miből és nem tudják, hogy nem csak pénzen vett ajándék létezik, vagy, mert nem is akarják megünnepelni e szent napot… 

Nagyon sokféle indok és ok lehet e mögött a „mert” mögött. Mert megcsömörlöttek valamitől, mert elfásultak, mert megfáradtak, mert nem hisznek, mert nem tudnak hinni, mert csalódtak, mert megelégszenek a rohanással, a félúttal és ők így sohasem jutnak el Betlehemig…

– Mit kíván 2024-re? 

– Mindenekelőtt békét. Több hitet, több reményt és több egymást elfogadó, megértő szeretetet. Álljunk meg egy picit, lassítsunk, csendesedjünk el! Gyógyítsuk lelkünket egy kis csenddel és egymásra figyeléssel. Hihetetlenül nagy szükségünk van minden szeretetmorzsára, mert egyre hidegebb van, és egyre íztelenebb az élet odakint. Ezért sokkal több fény, több melegség kellene mindenkinek. Szívből kívánom, hogy ne csak bejgliillatú (az is kell), ne csak fenyőillatú (az is kell), hanem szeretet-illatú is legyen a küszöbön toporgó 2024-es éve. Ez a szeretetillat maradjon meg szívünkben, maradjon meg egymás között akkor is, amikor elmúlnak a karácsonyi ellágyulások. Ne engedjük, hogy a karácsonyi gyertyák lángjának elfújásával elhamvadjon belőlünk a szeretet melege. Ha ez megmarad, akkor így válik mindannyiunk szíve igazi betlehemi vendégfogadóvá 2024-ben is.

Adja Isten, hogy így legyen!