Széthullt rózsafüzér
Devecseri Zoltán■2014.12.07.
Villámokat láttam
és az ég csillagait,
templomban ültem
nagyanyámmal,
fogtuk egymás kezét,
októberben, türelmesen
szemelgettük az imákat,
gyakoroltuk a zsoltárokat
– nem győzni akartunk,
csak megmaradni…
Téli hangulat
Folyópart, forrás, artézi kút
– távoli jelzések ritmusa
lüktet a fojtó ködökön át
a szelek most lihegve megállnak
s a csend kékjében
harangszó altatja el
a bóbiskoló csupasz fákat
Vigasz
Át városon-erdőn, folyó-vigaszon
csatangolok, csattogok, csatázok
asztalom mellől – folyóért,
erdőért, városért – jutalom
külön reménye nélkül, vigaszom:
gyermekarcú-magam-idézése
– érdemes küzdelmekről lekésve,
ám tollat mégse váltva késre…
Devecseri Zoltán
A rovat további írásai
Jézus újságot olvas
Új volt minden a világban, mert gyerek voltam. A fazék fényesre súrolva állt a tűzhelyen, a sámlira fellépve pirosában magamat láttam tükröződni. Borulni kezdett a sámli. Elestem. Felálltam. Körbejártam a lakásban, amit nemrég rám zártak a felnőttek, hogy elfussanak a dolguk után.
Áhítat gyertyafényben
A bekötőútnál szállt le az autóbuszról. Ugyan a bekötőút távolabbra esett az úti céljától, de Béla tudta, hogy ehhez a megállóhoz közelebbi járásra van a temető. A havas táj méltó keretet adott az ünnepi látogatáshoz.
