Sztárpapok

A sztárpaptéma aktuális: nemcsak a Fülöp-szigeteken, hanem Magyarországon is. Noha bő három évtizede a média súlya még nem volt ekkora, mint ma. Nem volt még internet és közösségi média, de keresztény közösségeinkben már akkor is láttuk, hogy divat egy-egy paphoz járni. Ugyanakkor hallottunk olyan „sztárpapról” is, aki egy idő után megkérte a lelki vezetettjét, hogy a jövőben már ne járjon hozzá se misére, se gyónni. Drasztikusnak és megdöbbentőnek mondták azok, akiket ez érintett, de az illető papnak ez segíthetett megmaradni azon az úton, amelyet Istennel járni akart – mesélte egy magyarországi ismerősöm.

A személyiség ereje

Külföldi kutatók szerint is a magyar Balázs Béla kezdett először foglalkozni a filmsztárok iránti rajongással, „A látható ember” című könyvében. Majd szociológiai elemzések következtek: Alberoni (A hatalom nélküli elit, 1963) és Barthes (Garbo arca, 1972) művei a sztárkultusz megerősödését jelezték. Dyer (Sztárok, 1998) és Morin (A sztárok, 2005) pedig már szinte kortárs jelenségeket mutatnak be. Szerintük a „sztársztorik” túlmutatnak a filmeken és azt tükrözik, hogy a nemiség, a fiatalság, a politika és a divat miképpen formálják mindennapi kultúránkat. Ma pedig már nemcsak filmsztárokról beszélünk, hanem sztárépítészekről, sőt sztárséfekről is. Alberoni találóan állapította meg, hogy a sztárok ugyan nem tartoznak az uralkodó elithez, de hatalmuk van felettünk fellépésük ereje által. Ebben az értelemben beszélünk „sztárpapokról” is, akiknek ereje nem hierarchikus szerepükben vagy tudásukban van, hanem letaglózó személyiségükben, fellépésükben. Akiket éppen ezért divat követni.(1) 

Itthon

Már a Kádár-korszakban is emlegettünk sztárpapokat, akikre illik a „hatalom nélküli elit” kifejezés. Bulányi György, az üldözött Bokor közösség alapítója biztosan idesorolható, hiszen személyes karizmája révén sok olyan követőre tett szert, akik a végsőkig kitartottak mellette. Magas egyházi tisztség nélkül, mégis hatékonyan működtek a Regnum Marianum közösség tagjai is. Kiemelkedő képviselőjük Blanckenstein Miklós atya. És az akkori állam által elismert kevés katolikus intézményben is feltűntek magnetikus személyiségek. Lukács Lászlót, a Kecskeméti Piarista Gimnázium igazgatóját sok helyre hívták előadást, lelkigyakorlatot tartani. Mivel az akkori ifjúság már kritikusan viszonyult az állam által képviselt világnézethez, sokan közülük a magasabb szellemi szint jelének tartották, ha valaki a népszerű papok lelkigyakorlatait, programjait látogatta. A rendszerváltás után pedig újabb atyák próbálkozásain láthattuk, hogy milyen új lehetőségek nyíltak meg egyházi személyek előtt. Kozma Imre atya az egyház szociális szerepvállalásával, Böjte Csaba ferences szerzetes az árvák nevelésével vívott ki elismerést. Az utóbbi években pedig Pál Ferenc után Hodász András tűnt fel. 

A Fülöp-szigeteken

A szigetvilágban is vannak sztárpapok. Az 1980-as években Erasmo „Sonny” Ramirez, Domonkos-rendi atya nyitotta meg a filippínó „celeb” papok sorát. Igazi tévésztár volt, aki azonban lemondott a show-biznisz csillogásáról és luxusáról. (2) Frederick Kriekenbeek, egy karizmatikus cebui pap óriási tömegeket mozgatott meg karizmatikus lelki alkalmaival. Híressé vált a gyógyító pap, Jerry Orbos is. A verbita szerzetes nem orvos, de gyógyító szentmiséire özönlenek az emberek. Kiváló szónokként, empatikus emberként sokak testére és lelkére hat. A híres rózsafüzéres forradalom mozgatója, Jaime Sin bíboros olyan támogatottságnak örvendett, amellyel egy diktátort is el tudott távolítani. A politikával szókimondóan foglalkozó influenszer papoknak ma is sok a követője. Michael Angelo Dacalos és Ronald Balase atyákat lehetne példaként említeni. Bátran mutatnak rá a Fülöp-szigeteki politikai életben tapasztalható sok visszaélésre. Úgy érzik, ezek pellengérre állítása akkor is fontos, ha a kormányzó elnökök nagy társadalmi támogatottságot tudnak maguk mögött. Nem pártpolitikát űznek, nem is buzdítanak fegyveres harcra, mint a felszabadítás teológiáját valló katolikus papok néhány évtizeddel ezelőtt. Leghíresebb sztárpapunk Antonio Tagle, akiben a filippínók inkább a közvetlen családtagot látják, mint a Vatikánban befolyással bíró kuriális bíborost. 

Akik kisiklottak

Hodász András atya a templom mellett a szociális média felületein is igen aktívan hirdette a hitet. A 777 egyik alapító bloggereként vált ismertté, majd elindította YouTube-csatornáját és Instagram-mémoldalát Papifrankó néven, melyeket 2019 novemberében Facebook oldallal egészített ki. Több alkalommal megosztotta azonban a kedélyeket, például amikor a homoszexualitás gyógyításáról értekezett. Közéleti műsorokban olyan politikai nézeteket népszerűsített, amelyek eltérnek a legtöbb magyar katolikusétól. Egy idő után kiégéssel, depresszióval kezdett küzdeni. Majd jelezte, hogy nem kívánja folytatni papi hivatását. Egy kávézóban kezdett dolgozni, jelenleg – amint azt megosztotta ország-világgal – homoszexuális párkapcsolatban él. Tudom, hogy nehéz feltételezésekbe bocsátkozni, de vajon meg tudott volna maradni a hivatásában, ha az energiáit nem a média világára koncentrálja? Volt egyáltalán esélye megmaradni papnak azokkal a sebekkel, melyeket amúgy is magában hordoz? (Az már végképp messzire visz, hogy felvállalhat-e lelki vezetést és segítségnyújtást egy lelkileg/mentálisan sérült ember?) 
A Fülöp-szigeteken Fernando Suarez volt a leghíresebb gyógyító pap, aki építkezésekkel és vallásos mozgalmak alapításával is foglalkozott. Egyszerű családban született. Tizennyolc évesen ébredt rá gyógyító tehetségére. Közbenjáró imája nyomán egy bénult hatvanéves koldusasszony visszanyerte járását. Szeminarista korában egy nyolc órával korábban halottnak nyilvánított nő felnyitotta a szemét, miután imádkozott érte. Szentelését követően szokásos papi munka helyett azonban egyre inkább gyógyító szentmiséket, lelkigyakorlatokat és missziókat tartott, amelyeken mindig nagy tömegek vettek részt. Sikerei teljén összeütközésbe került az egyházi hatóságokkal. Világi támogatói is kezdtek kiábrándulni. A San Miguel Corporation, a Fülöp-szigetek legnagyobb sörgyára szívesen támogatta volna Fernando atya projektjét, a Szűzanyának szánt szentély megépítését, melynek költségei egymilliárd pesóra (= 7 milliárd forint) rúgtak. De felfedezték a gyógyító pap hatalmas és indokolatlan költekezését, ezért megvonták támogatásukat. „Korábban az atya csak pólóban és szandálban érkezett az irodánkba, most viszont drága ruhákat és karórákat hord, ötcsillagos szállodákban száll meg, és elit teniszmeccseken vesz részt” – figyelte meg a vállalatigazgató. Fernando atya egy elegáns klubban, teniszezés közben szívrohamot kapott és életét vesztette. Suarez atya nem hagyta ott a hivatását, de megfeledkezett Jézus ingyenességre vonatkozó tanításáról: „Ha ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” 

Akik tanúságot tesznek

Magyarországon Böjte Csaba atya a képviselője azoknak a népszerű papoknak, akik – minden, világi szemmel mért sikerük mellett – meg tudták őrizni integritásukat. Az árvákat befogadó ferences szerzetes már fiatalon híressé vált. Mára tevékenységét elismerik a tengeren túl is. Bár az elmúlt hónapokban lejárató kampány indult személye, valamint az általa vezetett alapítvány ellen, mostanra már egymás után visszakoznak a lejárató cikkek elindítói. Nyilvános bejegyzésekben kérik a szerzetes bocsánatát. A Fülöp-szigeteken Jerry Orbos verbita atyáról mondhatjuk el, hogy sikerei mellett is megőrizte egyszerűségét, kedvességét, az emberek iránt érdeklődését. Így tudta elkerülni a magnetikus egyénisége erejéből fakadó kísértéseket, különösen a sztárallűröket. 

Adottság és kötelesség

Mi okozza, hogy oly sokan gyanakvással tekintenek a sztárpapokra? Akinek sok követője van, az a tapasztalatok szerint gyorsan és önkéntelenül a politika vagy a gazdaság területén találja magát. Ott pedig a hasonló területen mozgó főállású üzletemberek és politikusok már versenytársnak tekintik, és fellépnek ellene. Sokszor nem is egyenes módszerekkel: hamis vádakkal vagy a szociális média szennyáradatával. Ezek ellen nehéz védekezni. Csak az tud megfelelni, akinek hite és személyes integritása nemcsak vonzó mások számára, hanem önmagában is szilárd. 
Romano Guardini teológus a következőképpen fejezi ki ezt: „Nagy a különbség a médiahírességek és a szentek között. Az előbbiek egy olyan iparág termékei, amely a hitelesség és a hősiesség szimulálásával elégíti ki a hitelesség és a hősiesség iránti igényt. Ellentétben a szentekkel, akik azt meg is valósítják.” Mi a tanulság? Az a pap, akinek nagyon sok követője van, gondolkodjon el, hogy nem sztárpap-e már. Minél többen követik, annál erősebb jellemmel és hittel kell gondoskodnia azokról, akiket népszerűsége rábízott.

(1) https://gabrielleguidara.wordpress.com/2014/09/19/alberonis-the-powerless-elite/
(2) https://www.manilatimes.net/2020/10/18/opinion/columnists/remembering-fr-sonny-of-the-order-of-preachers/781817