JEL újság

Szülöttem föld

Lőrincz Sándor2024.02.04

„Mint édestejű tömlők íve, oly kerekhátú hullámos puhák e dombok…” – a tabi születésű Takáts Gyula Kossuth-díjas író, költő, műfordító írt ily igézően erről a Drávától a Balatonig elterülő, zöld rengetegbe zárt vidékről, amely nekünk, tősgyökeres somogyiaknak mindennél kedvesebb. Az idelátogatókat is rabul ejti, mi több, rövidebb-hosszabb időre, olykor egy egész életre itt marasztalja, ám ha az embert máshova veti a sors, akkor is megmarad e különös, megmagyarázhatatlan vonzalom. A barcsi Veress Miklós József Attila-díjas költőt, műfordítót a fővárosba röpítette a széljárta szabadság, ám lelkében haláláig őrizte a bölcsőringató szülőföld simogatását: „Felém szalad Somogy / mert hozzá utazom; / s most illik valahogy eltűnődnöm azon: / ha elküld, mért ölel vissza zöldjeivel” – írta arról a tájról, amely Magyarország második leglátogatottabb vármegyéje, s melynek lakói Fodor Andrással, a „mérei dombok” szülöttével vallják: „nem legenda / a föld, amelyből vétetünk, / törvény, hogy itt születtem.”

A Kossuth-díjas szerző Szülöttem föld című versében említett törvény a szív parancsszavát is jelzi – örök hűségre hívva valamennyiünket –, tudva azt, hogy e mintegy hatezer négyzetkilométernyi területet, amelyet Isten örömében teremtett, a lakói teszik élhetővé. Bámulatos rendezvénysorokkal erősítve a kötődést, az identitást, a hagyománytiszteletet, miközben a települési önkormányzatok fiatalok és régebb óta fiatalok érdeklődésére és kívánságaira egyaránt figyelnek – teret kínálva az új hagyományok szárba szökkenésének. A helyi közösségek ötlete és attraktivitása által, az értékmentés és -teremtés szimbiózisában épülhet csak jövő; így nyúlhatnak egyre mélyebbre életünk, magyarságunk, hitünk és kultúránk hajszálgyökerei. S tudvalevő: minél mélyebbre nyúlnak ezek a gyökerek, annál biztonságosabban állunk e földön.

Egy egészséges nemzet – márpedig a magyar az, csak a társadalom beteg – nem feledheti múltját. A Somogyban is gyakran megforduló író, a spirituális „érintettségben alkotó”, Kossuth-nagydíjas Jókai Anna, aki művein túl közéleti szerepvállalásában is az alvó nemzeti lélek ébresztésén fáradozott, így vélekedett: „A múlt is létezik – valahol, egy más szférában – megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal, de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.”

A somogyiak büszkék lakóhelyükre, annak históriájára, melynek kiemelkedő dátuma 1498. január 6. II. Ulászló király – az ország vármegyéi közül elsőként – ekkor adományozott címer- és pecséthasználati jogot Somogynak. A rendszerváltozást követően hamarosan nemcsak egyházi ünnep, hanem a vármegye ünnepnapja is lett vízkereszt, a címeres levél adományozásának időpontja. Ilyenkor a vármegye közgyűlése – általában minden esztendőben más vidéki városban – bensőséges hangulatú esemény keretében ismeri el mindazok teljesítményét, akik nélkül nem lenne Somogy Somogy.

A címeres levél egyébként – amely elsők között kapta meg az Örökségünk–Somogyország Kincse kitüntető címet – a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltárának féltve őrzött emléktárgya. Az intézmény több mint negyven éve rendezi meg a Somogyi Levéltári Napot, és népszerű a Levéltári esték című előadás-sorozata is.

Ha szemügyre vesszük a vármegye zászlóját, melyet büszkén lenget a szél a magyar trikolórral és a székely zászlóval együtt a kaposvári Vármegyeházán, a címerben szőlővesszőt szorító, erős kart látunk szőlőfürtökkel, mely arra enged következtetni, hogy már félezer évvel ezelőtt is jóféle borok termettek e helyen. Somogyba egyébként a kelták hozták a szőlőt, a rómaiak a 3. századig tiltották termelését, de hagyományos művelési ággá vált. A zászló két alapszíne a zöld és a sárga. A zöld az erdőségekre utal, hiszen a mondás szerint nem az erdő van Somogyban, hanem a Somogy az erdőben, a sárga pedig a Zselicet jelképezi, ezt a varázslatos tájegységét, amely szláv nyelven sárgát jelent, s valóban sárgás, agyagos-márgás itt a talaj.

A Balaton közelében lévő somogyvári bencés apátság romegyüttese az ország harmadik történelmi emlékhelye, amely hajdanán a megye szék- és hitelesítő helye volt. A román stílusú bazilikát és a monostort Szent László király emeltette Szent Egyed tiszteletére 1091-ben. A legenda szerint első nyughelye is itt volt a lovagkirálynak, s innen szállították hamvait Nagyváradra, a szentté avatási szertartásra. Versek, mesék, népénekek őrzik a lovagkirály alakját, aki a Kaposvári Egyházmegye védőszentje. A település régóta lelkesen szervezi a Szent László-napokat, papszentelés is zajlott már a romok között, ahol Lebó Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész monumentális bronzalakja vigyázza a tájat. A történelmi emlékhelyen álló kilátóról pazar panoráma tárul elénk. A régiek mesélték: valamikor idáig ért „a természet örömkönnyének” tartott Balaton, az egykori Pelso, amely Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb, mintegy hatszáz négyzetkilométer felületű édesvizű tava.

„Ha gazda vagyok, a Tiszamellék rónájának adom az első rangot, ha politikus vagyok, Erdélybe leszek szerelmes, de mint költő, a Balaton vidéknek nyújtom a szépség almáját. A Balaton (…) egy bájos menyasszony, ki vőlegényre vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk. (…) Az egész táj mosolyog.” Jókai Mór írta ezt a tóról, amely a sporteseményeken túl idegenforgalmi, turisztikai, gasztronómiai és kulturális szempontból is sokakat vonz. A part menti települések, illetve a háttértelepülések is régóta azon fáradoznak, hogy megnyújtsák az idegenforgalmi idényt. Fő attrakciónak számít a nagy hagyományokkal rendelkező, évenként megrendezendő Balaton-átúszás. Az ország ikonikus eseményén vállalkozó szellemű indulók ezrei gyürkőznek neki a Révfülöp-Balatonboglár közötti, 5,2 kilométeres távnak.

Nyaranta világsztárok érkeznek Zamárdiba, a Balaton Soundra, amelyet a legnagyobb európai vízparti fesztiválként emlegetnek. Siófok, Kálmán Imre, az „operettfejedelem” szülővárosa, a Balaton nyári fővárosa, „élő” Varga Imre-szoborpark; így is emléket állítva a világhírű művésznek, a város szülöttének, kinek Szent Istvánt ábrázoló bronzszobra több mint negyven éve a római Szent Péter-bazilika altemplomában kialakított Magyarok Nagyasszonya-kápolnában fogadja a látogatókat.

A főszezonban se szeri, se száma a balatoni programoknak, melyek közül hadd emeljem ki a balatonszárszói sárkányfesztivált, amelyre a Kossuth-díjas Csukás István szeretnivaló mesehőse, Süsü is hullámok hátán érkezik. Az író-keresztapa, mivel az év felét Szárszón töltötte haláláig, termetes figuráját gyakran fogadta személyesen a parton.

A Balatont elhagyva, a Tabi járásban találjuk Andocsot, a híres búcsújáróhelyet, ahova a legenda szerint angyalok hozták a Mária-szobrot és a kápolnát Kalocsáról. Ha játszadozunk a betűkkel, akkor rájövünk: kirakható belőlük a csoda szó. Évszázadok során betegek ezrei nyertek gyógyulást a Csodatévő Szűz jótéteménye által, akinek szobrát a liturgia színe szerint öltöztetik a 2021-ben „basilica minor”, azaz kis bazilika rangra emelt kegyhelytemplomban. A hívek hálából több száz kelmét varrattak neki. Ruhatára vetekszik a királynői ruhatárakkal.

Somogy dél-nyugati részén Csurgó hívogat. Messze földön híres csuszafesztiválján kívül históriájának néhány fényes lapjában is érdemes elmerülnünk. Itt nyílt meg az első „oskola” a vármegyében, amit 1792-ben gróf Festetics György alapított. Nagyváthy János, a gróf jószágigazgatója irányította az építkezést. 1799 májusának végétől 1800 márciusáig Csokonai Vitéz Mihály is tanított itt. Helyettesítő „tanerőnek” vették fel az iskolába a Lilla-szerelem emléke elől menekülő, felejteni és gyógyulni vágyó professzort, aki különös közvetlenséggel okította az ifjakat, így rövid idő alatt méltán lett népszerű diákjai körében. A víg poéta akkoriban nem gondolta, hogy egyszer majd felveszi nevét az intézmény, melynek „Nagykönyvtára” valódi unikum – csaknem harmincezres –, 1948 előtti kötet-, és folyóirat állományával. Ősnyomtatvány és kódexlap-töredék éppúgy megtalálható a nagy múltú intézményben, mint kézzel festett térkép 1750-ből, de nagy becsben tartják a két énekeskönyvet, az 1620-ból való kálmáncsai, és az 1639-es csurgói graduált is.

A Sárközy János alapította könyvtárban eredeti kéziratokat böngészhetünk többek között Csokonaitól, Festetics Györgytől, Arany Jánostól, Deák Ferenctől, Kisfaludytól és Kossuth Lajostól is. Néhány éve a közel 1,3 millió eurós, közös horvát–magyar pályázat keretében sikerült kialakítani a Csurgói Történelmi park területén lévő Csokonai-emlékhelyet, és megrendezni ezt az országosan is egyedülálló, a költő életművét bemutató „Legalább álmodj velem” című állandó kiállítást. S mivel korunk megszokott kiállítási trendje az interaktivitás, az ideérkező családok, iskolai vagy éppen nyugdíjas csoportok különböző évszámok érintésével ismerkedhetnek meg a Csokonai-életművel, de választhatnak angol vagy a horvát nyelvű Csokonai-fordítások közül is. Apró lyukakon is beleshetünk az üvegvitrinekbe, de arra is van mód, hogy a harmadik évezred ifjú generációja a mára érthetetlen szavak jelentésének nyomába szegődjön, mégpedig egy-egy táblácska felemelésével.

Segesd is történelmi hely, királynéi mezőváros volt a középkorban. Itt pihent meg a tatárok elől menekülő IV. Béla király, így leánya, Árpád-házi Szent Margit eszmélésének helye is a település. A tatárjárást követően egyébként IV. Béla többször is ideköltözött, s mivel itt működött a királyi kancellária és 1242–56 között a királyi kulcsár is itt látta el feladatát, ekkoriban Segesdet tekintették az ország fővárosának, ahonnan az uralkodó az ország újjáépítését irányította. 1294-ben itt alapították a vármegye első ferences kolostorát, a dombtetőn álló templom alapkövét 1755-ben rakták le, s Isten hajléka egyebek mellett arról is híres, hogy a világpolgár Márai Sándor 1936 novemberében itt fogadott örök hűséget zsidó származású feleségének, Lolának, aki a keresztséget is felvette ekkor.

Barcs Somogy déli kapuja. Itt folyik a Dráva, amely Európa utolsó, természetes partvonalú folyóinak egyike. Mivel somogyi szakasza Őrtilostól Barcsig szabályozatlan, szigeteket alakít ki, holtágakat zár le. Még a magyar címerben is megtalálható. A bal oldali mező harmadik ezüstszalagja a Dráva. Természetjárók és horgászok egyaránt kedvelik e vadregényes határfolyót, amely nemcsak elválaszt, hanem össze is köt. Múzeum őrzi a nevét, halászati, néprajzi és várostörténeti emlékekkel várja az ideérkezőket, akik a közelben lévő, védett ősborókást is szívesen felkeresik.

Bakancslistánkra számos csodás somogyi hely felvehető; jóllehet: kimeríthetetlen a ránk váró „élménycunami”. A folytatásban újabbakról készítek közelképet, s talán bebizonyosodik: nem csal az optikám.

A cikk második része itt olvasható: Szülöttem föld (2)

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Bújócska

Jézus példázata rólunk, emberekről szól, akik olyanok vagyunk, mint a kallódó tárgyak, elveszünk, de az angyalok nagy örömére mindig megkeres és megtalál minket az Isten.

Boldog munkáslány

Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte, hogy Bódi Mária Magdolnát vértanúként tiszteljük. Boldoggá avatását 2025. április 26-ra tűzte ki, mely vértanúságának 80. évében lesz Veszprémben.

Naplójegyzetek Esztergom orosz megszállásának idejéből

Szivós Donát 1944 és 46 között volt házfőnök, igazgató és gimnáziumi tanár Esztergomban. Ebből az időből származó naplója beszámol az orosz megszállásról, az oktatás újraindításáról, Serédi Jusztinián bíboros haláláról és utódja, Mindszenty József kinevezéséről, de nem hallgatja el renden belüli konfliktusait sem.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!