Táj a Szigetközben
Büki Attila■2022.05.20

Nagy Gáspár emlékének
befejeződött
és csend lett
a macska
kifutott a kertből
a csitke
csak a csitke piroslott
a tető alján
az esőcsatorna
szürkén pislogott
a magasló tűlomb alatt
befejeződött
és úszott a csönd
a Dunának
kicsike hullámon
Isten hajójának
és álltak az angyalok
csak az angyalok
fehér fűzfakosárban
mindenki más
sehol a világban
a táj
mintha behorpadt volna
az eljövő
karácsony előtt
és égett
benne szalmaszál
egyetlenegy
az eljövő jászolból
egyetlenegy
az eljövő jászolból
Aki küldött
nem láttam őt
aki küldött
e világra
csak sejtem őt
ahogy a nap
égi földjét
az életem
mi lényegem
neki szánom
aki küldött
érte halok
keresztfámon
Bük
Vajon hányszor utazom még
földi életemben haza
szülőfalummá lett otthonomba
hol testvéreim a tavasz hírnökei
a hóvirágok ibolyák
a nyáron fellángoló rózsák
a Béni-tó nádasaiban fel-fellebbenő szelek
hol testvéreim a pipacsok
árpa- és rozsföldek
zsibavirággal sárgálló rétek
az erdők bükk- és tölgyfái
a Répce partján ezüstösen hajladozó füzesek
s az utak délceg nyárfái
hol testvéreim
a közös emlékeket sírba vivő
őszi krizantémok téli fenyők
a hajdani hófúvásokon átlábalók
a szekerekkel ballagó tehenek lovak
és ti mind akik ismertek
és ismerlek benneteket
nénéim húgaim bátyáim öcséim
akik ragyogtok a napon
illatos füvekkel bokrokkal
Felső-Büktől Alsó-Bükig és tovább
hol Bartók muzsikája színezi
a gyógyfürdő aranyló medencéit
a parkokat szállodákat
az izzó kavicsokat
szép terhünket az emberi felelősséget
és ti érkezéseim
kedvre derítői
jöjjetek a fényre jöjjetek
zúgjanak bennünk a harangok
a testvéries gyönyörűségek
Büki Attila
2022-05-20