Mindszenty József és Stefan Wyszynski életében több közös jellemzőt fedezhetünk fel. Azonos történelmi korban éltek és vidéki származásúak voltak. A népi vallásosság lelki életük fontos része volt. Hasonló magatartásuk nemcsak hasonló egyéniségükkel és sorsukkal, hanem egy sajátos közép-európai lelkiséggel is összefügg.

Tudatosította, hogy az Eucharisztikus Kongresszus az Európában is erősödő hitetlenség elleni küzdelem jegyében kerül megrendezésre. A kongresszus missziós célja nemcsak az volt, hogy visszahódítsa az egyházba a társadalmi rétegeket, de a célok között ott szerepelt a bolsevik és náci „újpogányság” elleni tiltakozás is.

„Ez az ember, aki visszajött, nem ugyanaz, akit elvittek. Valaki egészen más, kimondhatatlanul nagyobb, nemesebb, fegyelmezett, megedződött a szenvedések tüzében, amelyből Isten segítségével győztesen került ki. Egészen Istenre koncentrál, 100%-ban férfi és 100%-ban katolikus.”

Lelkiségtörténeti téma esetén szembe kell néznünk azzal a helyzettel, hogy a 21. században az egyre csökkenő számú keresztény vallási ismeretanyag messze elmarad attól, amit régebben a család, iskola és templom együtt kiépített az egyénben. Ma már a templomba járók többsége sem ismeri a szentmisén kívüli szertartásokat, lelkiségi alkalmakat.

A szentek és boldogok annak a korszaknak jelei, melyben élniük adatott. S ezen korszakokat a szentek s boldogok által megélt élet jelén keresztül tudjuk leginkább jellemezni, értelmezni. Korának ilyen, egyre fényesebben ragyogó jelévé válik Isten szolgája Esterházy János is.