„Ez az ember, aki visszajött, nem ugyanaz, akit elvittek. Valaki egészen más, kimondhatatlanul nagyobb, nemesebb, fegyelmezett, megedződött a szenvedések tüzében, amelyből Isten segítségével győztesen került ki. Egészen Istenre koncentrál, 100%-ban férfi és 100%-ban katolikus.”

Lelkiségtörténeti téma esetén szembe kell néznünk azzal a helyzettel, hogy a 21. században az egyre csökkenő számú keresztény vallási ismeretanyag messze elmarad attól, amit régebben a család, iskola és templom együtt kiépített az egyénben. Ma már a templomba járók többsége sem ismeri a szentmisén kívüli szertartásokat, lelkiségi alkalmakat.

A szentek és boldogok annak a korszaknak jelei, melyben élniük adatott. S ezen korszakokat a szentek s boldogok által megélt élet jelén keresztül tudjuk leginkább jellemezni, értelmezni. Korának ilyen, egyre fényesebben ragyogó jelévé válik Isten szolgája Esterházy János is.

Szent Norbert 1121. karácsony napján mintegy harminc társával fogadalmat tett az Ágoston-regulára. Ez a Premontrei Rend kezdete. A Vita-A-ban olvassuk: „Prémontrében, Urunk születésének napján e regulára fogadalmat téve mindegyikük önként bejegyezte magát a boldog örökkévalóság városába”. Ennek a karácsonynak a 900. évfordulóját ünneplik a premontreiek egy éven át. Nativitas Christi – Nativitas Ordinis.

Az apácák el vannak készülve mindenre. Pakolnak, készülődnek, izgulnak és búsulnak. Mi vár rájuk? Orosz kolhozba viszik őket? Internálótáborba kerülnek? Kiviszik őket Szibériába?