Tarjáni Imre versei

Az élet csak szép lehet

Legszebb verseimet elmotyogtam az utcán,
              kifecsegtem a szélnek,
   hogy ne tetszelegjek az átlagos előtt,
         és ne kövessek el lélekárulást.
Mit akarok a múlttal, a nem létező jövővel?
      Hiszen a jelen a tévedések kezdete,
   nem marad belőle semmi. Az élet csak
       szép lehet. Erről érdemes beszélni!
     
 

Monstrancia

A kegyelemben
Minden javadra válhat
Nélküle semmi
        

             
„Találkozás”

                         Engem kerestél? Nekem nincsen
                               sem ajtóm, sem kilincsem.
                        Nem ülhetsz le nálam beszélgetni,
                              hogy kiszínezzük a múltat,
                              festegessük a jövendő eget.
                      A színek skálája egyébként végtelen,
                    de az ecset, amit most a kezedbe adok,
                                     az  egyetlen egy!
    

 „INRI”
           
abszolút döntés
dobog elvérzik újra dobban
de azt a keserű ízt a szájban
már nem lehet édesíteni
sem azt a képmutatást
ami az árulást megelőzte  

A csend

Ha elcsendesülsz
És csak a csend mögötti
Csendet hallgatod
Akkor nem akarsz többé
Mások szavába vágni

Csendélet reggel

Pontosan középen állt a Nap
A Badacsony és Csobánc között
beragyogta a párolgó teret

Kászálódott egy ébredő bogár is
Füles kutya hunyorgott könnyesen
Mintha sírna egy nyomot követett

Tarjáni Imre költészetét itt mutatjuk be