Te is fiam, Brutus?

William Shakespeare Julius Caesar című drámájában a császár a címben szereplő mondattal szembesíti a merénylők közé állt fogadott fiát, Marcus Junius Brutust. A generációs ellentéteket vannak, akik ma is árulásként élik meg.

A Fülöp-szigeteken sok szülő úgy érzi, hogy elárulták a gyerekei, akik teljesen más életmódot, egyházi és/vagy politikai közösséget, baráti társaságot választanak, mint amire nevelték őket. Szülők, aki hagyományos keresztény nevelésben részesítették gyerekeiket. Azokat a gyerekeket, akik most melegfelvonulásra járnak templom helyett és erkölcstelen életet folytatnak. Olyan közéleti, politikai csoportokat támogatnak, akik a Fülöp-szigeteken hagyományosnak mondható nemzeti és keresztény értékeket nemcsak elvetik, hanem meg is vetik. Akik lenézik szüleik hitbeli és hazaszerető meggyőződését. Akik már nem tudnak szüleikkel, idősebb testvéreikkel beszélgetni, mert életmódjuk és meggyőződésük eltávolodott az övékétől, és ez nemcsak különbséget jelent, hanem olykor ellenséges hozzáállást is. Az egész világon, így nálunk a Fülöp-szigeteken is mélyül a nemzedékek közötti ellentét. Az idősebbeknek fogalmuk sincs, hogy miért változtak meg azok, akiket ők neveltek. A fiatalok szerint pedig mindaz érvényét vesztette, amire nevelték őket. 

Meglopott az anyám

„Anyám ellopta a pénzemet” – mondotta egy fiatalember, és ez nagy vihart kavart itt, a Fülöp-szigeteken. Nem akárki mondta, hanem Carlos Yulo, a szigetország leghíresebb sportolója. A kijelentésnek nagy sajtóvisszhangja lett, megosztotta a közvéleményt. A negyven év alattiak a fiatalembert támogatták, az idősebbek pedig az édesanyát. Hogy mondhat egy „gyerek” ilyet az édesanyjáról?! Eddig minden családtag keresete az egész család javát szolgálta. Most miért nem? 

Amikor egyszer Carlos nem tudott hozzáférni jövedelméhez, amely élsportolóként egyébként hatalmas összeget jelent, édesanyjára bízta, aki egy szükséghelyzetben úgy érezte, hogy fia megkérdezése nélkül is használhatja. Vírusként terjedt a családi vita az interneten, tízmilliók figyelték a szociális médiában. Végül megbékélt az anya és a fia, de napvilágot látott egy mélyebb probléma: az erősödő generációs ellentét, amit a családok széthullása csak erősít. 

Korábban a filippínó vendégmunkások szorgalmasan küldözgették haza a megkeresett pénz nagy részét. A szülők akár a világ másik végére is elmentek dolgozni, de nem önmagukért, hanem azért, hogy pénzt küldhessenek haza a család támogatására és a gyerekeik nevelésére, akiket távollétük miatt a nagyszülőkre bíztak. A mai, nyugatra ment vendégmunkások azonban már rákérdeznek, hogy az otthoniak tényleg helyesen használják-e a küldött támogatást. Az internet korában bárki élete a messzi távolból is nyomon követhető. Ami régen támogatásra ösztönző szükségletnek számított, ma már gyakran inkább lesajnáló, gúnyos, vagy éppen ellenséges megjegyzéseket vált ki. És a hazautalások leállítását. Az összetartozás érzése, a támogatás helyett inkább ezt halljuk: „Otthon minden gagyi”. Ezt mondogatja sok vendégmunkás a jómódú országokban. 

A Yulo-ügyben nemcsak a pénzről van szó! Az édesanya keményen bírálta Carlos barátnőjét. A lány foglalkozása – várhattunk-e mást? – influenszer. Az influenszerek életmódjának minden jellegzetességével! Az anya akkor veszítette el a türelmét, amikor a hölgy elmondta, hogy milyen networking stratégiával „szerezte meg” az élsportolót, illetve hogyan befolyásolta úgy, hogy a fiú végül is őt választotta. „Ilyen nem volt régen!” – háborodott fel az anya. „Most minden másképpen lesz” – felelte a fia. 

Technokrata gőg

A fiatalember kezében a legújabb kütyü. Az idős asszony kopott, műanyag szatyrot cipel. A fiatalember gyanakodva méregeti a kávézó hűvöséből az utcán cipekedőt, aki szinte elesik a szatyor súlya alatt. Ugyanabban a világban élnek, mégis világok választják el őket egymástól.

Cebuban sokszor látunk ilyet. Mintha sok fiatal szemében az idősebbek egy régebbi, alacsonyabb színvonalú világ elmaradott „termékei” lennének. (Sajnos jogos a szóhasználat, mert az új nemzedék egyik-másik tagja mindent és mindenkit tárgynak tekint.) Boomerek – ezzel a lenézőnek számító szóval illetik őket. Olyanokat, akik néha egy másik, párhuzamos világban élnek, és nem érzékelik a fiatalok világában teljesen másképp végbemenő folyamatokat. A fiatalok fölényérzete mögött néha valós, néha csak képzelt technikai tudást sejtetnek. Ez a technokrata gőg csak a műszaki fejlettségre figyel. „Kiküszöböli emberségünket és kirekeszt társadalmi rétegeket, valamint korosztályokat” – hívja fel a figyelmet XIV. Leó pápa erre a veszélyforrásra. Arra figyelmeztet, hogy a mesterséges intelligencia elterjedése olyan „emberellenes látásmódhoz” szoktathat, amely az élet teljességét a puszta hatékonysággal és a teljes kontrollal azonosítja. A Szentatya szerint nem ez az igazi érték. Szerinte a civilizáció minőségét az méri, hogy képes-e egyik ember a másikat „arcként, és nem csupán funkcióként” elismerni. (XIV. Leó pápa: Magnifica humanitas, 112. pont.) 

Érvényesülés

Juan Ponce Enrile (1924–2025) filippínó politikus egész életében vezető tisztségeket töltött be. Kilencvennyolc éves korában, 2022-ben nevezték ki a Fülöp-szigetek elnöki jogtanácsosává. Ezt a fontos megbízatást százegy (101) éves korában bekövetkezett haláláig be is töltötte. Ő több, mint boomer, igazi dzsidzsi (GG), vagyis a Greatest Generation, a nagy nemzedék tagja, hiszen 1900 és 1927 között született. Minden politikai változást túlélt! 

Sok fiatal filippínó vegyes érzésekkel nézte a kedélyes öregurat, hiszen ők, a fiatalok szintén betölthetnék ezt a fontos állami tisztséget. A betűkkel jelölt, azaz x, y, z nemzedékek miért nem kapják meg azokat az állásokat, amelyeket a boomerek, vagy éppen ez a dzsidzsi még 101 évesen is betöltött? Törekvésükkel szemben áll az idősek egzisztenciális félelme, akik úgy érzik, hogy ők még tudnak dolgozni. Nem olyan lestrapáltak, mint a „régi öregek”, hiszen kevesebb a fizikai munka. A mai nagypapák, nagymamák okostelefonnal szaladgálnak. Sokszor jobban ismerik a számítógépes munkavégzést, mint az olyan fiatalok, akik az eszközöket csak szórakozásra használják. Vitájukat munkájuk eredményével kell eldönteni, nem pedig gyűlölködő megjegyzésekkel. 

Következmények 

A nemzedékek harca következményekkel jár. Eddig azt gondoltam, hogy a Fülöp-szigeteken nagyjából minden rendben van a népességszaporulat tekintetében. Ez az ország ma is fiatal. Annyira, hogy az idelátogató külföldiek szerint szigorítani kellene a születésszabályozást. A tények azonban mást mutatnak. A Fülöp-szigeteki születések száma nagyjából 42%-kal csökkent 2006 óta. A folyamat 2014 után felgyorsult, és a Covid-19 időszak alatt is folytatódott. A 2010-es évek közepén körülbelül 1,75 millió születés volt, majd 2024-ben már csak 1,36 millió újszülöttet anyakönyveztek. A teljes termékenységi ráta szintén jelentősen csökken: míg 2006-ban 3,47 gyermek jutott egy-egy nőre, addig 2020-ban már csak 2,08, 2024-ben pedig történelmi mélypont következett 1,89-es értékkel. Persze, sok európai ország esetében ezek a mutatók sokkal rosszabbak, de ez nem vigasz. 

Van az ifjúságnak küldetése 

A Szentírás számos helyen foglalkozik idősebbek és fiatalok viszonyával. Az Ószövetség egyik történetében két vén hamisan házasságtöréssel vádolt meg egy fiatal nőt, Zsuzsannát. A nép és a bírák kezdetben hittek nekik, mert a vének bírói tisztséget viseltek és nagy tekintélyük volt. Zsuzsannát halálra ítélték. Ekkor lépett fel egy fiatal férfi, akit Dánielnek hívtak. „Az Úr felszította benne a szent lelket, úgyhogy hangosan felkiáltott: »Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!« Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: »Miféle szavak azok, amiket mondtál?« Megállt középen és így válaszolt: »Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!« Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: »Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát«” (Dániel 13,45-51).

A nép először az idős, tekintélyes vádlóknak hitt, de ítéletük gyorsan megváltozott. Átálltak a fiatal Dániel oldalára. Hogyan hihettek egy fiatalembernek két idős és tekintélyes vén ellenében? Úgy, hogy Isten eltöltötte Dánielt azzal a bölcsességgel, bátorsággal és tisztánlátással, amely szükséges volt az igazság feltárásához és az ártatlan Zsuzsanna megmentéséhez. Dániel nem pusztán azt mondta, hogy a vének hazudnak, hanem új tárgyalást követelt, és nagyon ügyesen, külön-külön hallgatta ki a véneket. Megkérdezte mindkettőjüktől, milyen fa alatt látták állítólag a bűntettet. Ellentmondtak egymásnak. Ez leplezte le, hogy tanúságuk hamis.

Van az ifjúságnak küldetése – de csak akkor, ha a jót keresi. Nem törődik bele a rosszba, a gonoszságba. Ehhez Dániel bölcsességére, bátorságára és tisztánlátására van szükség. Ezek az értékek hozzák közel egymáshoz a nemzedékeket: a fiatalok lelkesedését, igazságszeretetét az idős kor élettapasztalatával egészítik ki. Mint Dániel történetében.