Elmúlt az év, mindent itt hagyott,  
kevés jót és ezernyi kacatot;    
téveteg eszmék törtek elő, 
tűrte őket a közömbös idő. 

Nem néz az ó az új szemébe, 
tudja, hogy bűnös, vétkes a szíve;  
jóval a jövő sem hiteget,  
csalna, ha ígérne szebb életet.  

                      *

Reánk bízta a Jóisten régen,  
miénk a Föld a végtelen égen. 
Folyónk medrének látszik az alja,  
szomját a rétnek eső nem oltja, 

erdők égnek, házak és városok,  
nem ragyog más, csak a csillagok,  
ablakunk előtt ördög dorbézol, 
nem riad vigyázó angyalunktól.   

Egyik a másikat félve váltja, 
szakadt az évszakok ruhája; 
mindkét kezünkből rebben a béke, 
háború nyomul édes helyére. 

                       *

Legyen lépcsője földnek az éghez, 
szűk létünknek a Mindenséghez,  
rendünket okos törvény óvja, 
káosz a földet ne uralja,  

leljünk egymásban boldogságot,  
szelídítsük a vad világot,  
szépnek virága ne hervadjon,  
minden mi jó az megmaradjon!

                     *

Isten kezét, ha elengedjük, 
összeomlik az ég felettünk.

Álmaink virága 

Múltunk megkövült aszatalán 
jövőnk vázája el ne dőljön,  
álmaink színpompás virága
kőre zuhanva meg ne törjön!

Fohász

Édes Istenem, fenn az égen,
légy úrrá a sötétségen!
Adj madarat bokorágnak,
illatot a rózsafának 
zamatot a hegy borának,
álmokat a valóságnak!

Őáltala, Ővele, Őbenne 

Nélküle nem lelném helyem a világon, 
emberként szeretem, istenként imádom, 
általa tudhatom, ki vagyok s lehetnék, 
egymagam célt érni hiába szeretnék. 

                               *
Szeretlek, Jézusom, figyelem szavadat, 
kísérjed naponta kijelölt utamat, 
nappalon-éjjelen hívtalak, vártalak, 
nem hagysz el engemet, én el ne hagyjalak. 

                               * 
Hiszek Isten fia, benned és magamban, 
találj otthonodra minden jó szavamban, 
lehessek hű hozzád minden új utamon, 
eszméid követem, soha nem tagadom.