Változó szociális média egy változó világban
„Idén mindannyian elhagytuk a Facebookot” – mondják az építészeti újságírás választható tárgyam diákjai. Negyedéves építészhallgatók, úgy 22 év körüliek lehetnek. „Tényleg otthagyták a teljes szociális médiát?” – teszem fel csodálkozva a kérdést. „Valamennyien inkább az Instagramon vagyunk otthon” – felelik.
A fiatalok egy csapásra távoztak a Facebookról, ahogyan egy csapásra is iratkoztak fel a közösségi hálóra. „Hatodikosok vagy hetedikesek voltunk akkoriban – mesélik nevetve. – Játszani akartunk! Először a Friendsterre jelentkeztünk be.” Ez is egy közösségi háló, amit 2002-ban alapították. Ázsiában volt a súlypontja, különösen itt, a Fülöp-szigeteken. Nagyon gyorsan fejlődött 2009-ig. Amikor megtört a fejlődése, a megújulás reményében közösségi játékplatformmá alakult át. Ekkor iratkoztak fel rá – nagyon fiatalon – mostani hallgatóim.
A fő vetélytárs azonban, a Facebook is bevezetett játékokat, amelyekkel a Friendster nem tudott versenyezni, és 2018-ban meg is szűnt. „A FarmVille nevű játék volt mindenki kedvence, de ehhez a Facebookra kellett átjelentkeznünk” – folytatják. Akkoriban ebből a korosztályból egyszerre rengetegen regisztráltak, hiszen ebben a játékban az volt sikeres, aki újabb és újabb társakat tudott beszervezni. Nem az új barátok iránti érdeklődés, hanem a játékban elérhető siker miatt hívogatták meg osztálytársaikat. Szüleiktől eltérően, akiket a szigetvilág állandó éghajlati és társadalmi viszonyai állandóságra neveltek, ők már gyermekkorban megérezték a gyors és külföldről irányított változásokat. (Aki abban az időben volt fiatal Magyarországon, emlékezhet arra, milyen gyorsan omlott össze a hazai iWiW portál, a világ egyik legelső közösségi weboldala.) Nem lehet alábecsülni e tapasztalatok világnézeti jelentőségét. Gondoljunk csak bele! Világnézetünk központi gondolatai mindig akörül forognak, hogy mennyire tartósak az értékeink, mennyire bízhatunk meg életformánk és gondolataink tartósságában. Hogyan hihet az örökkévalóságban az, akinek a világa három másodpercenként gyökeresen megváltozik, mert a közösségi média világában él?
Egyetemi Facebook-oldalunk szárnyalása és mélyrepülése
Egyetemünk építészeti és művészeti lapjának szerkesztőjeként mindig is fontosnak tartottam, hogy ott legyünk, ahol az olvasóink vannak. 2015-ben hoztuk létre a magazin fb-oldalát, mely egészen 2020 márciusáig csipkerózsika életet élt, amikor teljesen átálltunk az online oktatásra. A járvány okozta űrben felértékelődött a Facebook szerepe, amely akkoriban a legnépszerűbb szociális média volt a Fülöp-szigeteken. Ekkor határoztam el, hogy megújítom az oldalunkat. Nagyon meglepődtem, hogy mindenfajta anyagi befektetés nélkül milyen sok embert értek el feltett fényképeim, melyek mindössze a kampusz egyes épületeit mutatták be. Több tízezer, néha pedig százezernél is több nézőt kapott egy-egy kép. A lakásokba zárt fiatalok ugyanis nemcsak egymás közösségére vágytak, hanem arra is, hogy ismét barangolhassanak az egyetem gyönyörű, zöld kampuszán – ha csak virtuálisan is.
Tíz hallgató csatlakozott hozzám, akik segédszerkesztőként mindennap két megosztást készítettek. Az oldal egyre népszerűbb lett, 2021 júliusában például harminc nap alatt másfél millióan (!) látták. Egyik akkori megosztásunk 969.031 megtekintést hozott a konyhára. Amennyire megmagyarázhatatlan volt ez az óriási szám, annyira valószerűtlen volt az a drámai visszaesés is, ami egy csapásra következett be a jelenléti oktatás visszatértével. Már kezdtük azt hinni, hogy zseniális megosztók vagyunk, de 2023 januárjára megtekintéseink száma a másfél évvel azelőtti érték egy százalékára esett vissza. Sok más fb-oldal ugyanezt tapasztalta.
Az ilyen mélyrepülés el is keseríthetné az embert, hiszen nem fektettünk be kevesebb energiát. De a szociális médiumok gyors és sokszor titokzatos sikere olyan, mint egy szerencsejáték. Segítőnk baráti köréből értesültem arról, hogy januártól, a jelenléti oktatás visszatérésétől számítva meredeken esik vissza a Facebookot használó fiatalok száma. Először csak abbahagyták a megosztásokat és kizárólag a „messenger” (vagyis az üzenő) alkalmazást használták, ami ingyenes. Érdekes, hogy februártól már ez is háttérbe szorult. Akkor kezdtem el más alkalmazáson keresztül üzeneteket kapni olyanoktól, akik felszámolták Facebook-fiókjukat, vagy annyira fiatalok voltak, hogy nem is nyitottak. (Két-három évvel ezelőtt még százszázalékos volt a Facebook-lefedettség a hallgatóinknál.) Mi lehet ennek az ok?
TikTok a Facebook helyett
A fiatalok szerint a Facebook sikerorientáltsága a járvány utáni háborús időkben inkább már depressziót okoz, mint lendületet. Itt nemcsak a teljes erőbedobás ellenére elmaradó lájkokról vagy meredeken visszaeső nézettségről van szó, hanem állítólagos manipulációról is. A hamis üzenetekről, kiszámíthatatlanságról és a megfigyeltség érzéséről is, melyeket a járvány előtti idők gyors gazdasági fejlődése miatt itt, a Fülöp-szigeteken mindenki elfogadott. A járványos idők információéhsége szintén konjunktúrát okozott. De a jelenléti oktatáshoz való, majd három év utáni visszatérés rádöbbentette ezeket az egyetemistákat, hogy változtatni kell. Sokan már nem működtették Facebook-oldalukat. A cikkben említett hallgatóim szerint sok fiatal a mostanában divatos TikTok kedvéért hagyta el a Facebookot. De amikor rákérdeztem, hogy van-e nekik is TikTok-oldaluk, mindannyian nemet mondtak. Azt mondták, hogy ehhez ők már „idősek” (21–22 évesen!). Szerintük az Instagram az igazi: „békésebb”, mint az állandóan új feltételeket diktáló Facebook vagy a tartalmakkal bombázó TikTok.
A Youtube felértékelődése
Körükben a YouTube változatlanul népszerű, talán felidézi az ember egyik hagyományos tevékenységét, a mozilátogatást. Érdekes, hogy sok fiatal filippínó számára egyre fontosabbak a hagyományos weboldalak, a blogok, sőt az internetes folyóiratok is. Ezek szerintük mélyebb ismereteket és érzéseket közvetítenek. Azt is megfigyeltem, hogy a továbbra is népszerű szociális média egyre tökéletesebb műszaki színvonalat követel meg. Jó példa erre a YouTube, amelyen közönséges okostelefonnal készített videók ritkán sikeresek. Sok fiatal filippínótól hallottam, hogy a műszaki színvonal vált azzá a védjeggyé, amely megkülönbözteti a „jó” tartalmakat a sekélyesektől. Bár a mai okostelefonokkal lehet olyan képeket készíteni, melyek tökéletesnek tűnnek a Facebookon vagy az Instagramon, mégis sokan úgy érzik, hogy a YouTube-hoz jobb (és drágább) fényképező eszközöket kell beszerezni. Kérdés, hogy ez mennyire szűri ki a kevésbé tehetőseket és a diákokat.
A kétpólusú világ felé
A szociális médiumok hirtelen változásai még kiszámíthatatlanabbá teszik a mai világot és benne az emberek, különösen az ifjúság életérzését. Mintha kétpólusúvá válna a világ. Vannak, akik a mélyebb (erkölcsi és szellemi) értékek keresése során szeretnének kiemelkedni a „maradiakat sújtó elutasítottságból” és bátor döntést hozva nincsenek minden felületen jelen. Médiamentesek! Vagy csak saját, néha titkos oldalukon maradnak, ahol „igazi” barátaikkal osztanak meg tartalmakat. A másik oldalon pedig feltűnnek az egyre őrültebbé, egyre követhetetlenebbé váló médiumok, például TikTok oldalak, ahol egészen szokatlan beállítottságok, mémek, viccek, sokszor bizonyos rétegek ellen irányuló megosztások váltak fősodorrá.
Mindez kihívást jelent a keresztény misszió számára, ha használja a közösségi médiát. Úgy kell hozzáállnunk, hogy jó irányba vigyen minket a szociális média, amelynek hirtelen és akaratunktól független változásai egyértelműen jelzik a társadalom változásait. Ezek a változások nemcsak egy csapásra váltanak más irányba, hanem sokszor teljesen észszerűtlenül is.