Szívemben olyan karácsony született,
hol lényembe csodás kisded lopódzott,
ki szeretetben sose tart szünetet,
s lelkemben minden rabságot feloldott.

Repkedni volna kedvem. Még nem lehet.
Korpuszom bilincse Földünkhöz láncol.
Nem ölelhetek csillagot, kék eget,
virágos hajnalt, mely most nekem táncol.

De egyszer eljössz Uram, másodszor is,
akkor se fagyjon le mosolyom számról
ha szennyezi is testem ezer tövis…
Nem kell lemondanom örök hazámról!

Rám teszi kezét irgalmad szent lelke:
Jöjj velem bűnös, mégsem vagy elveszve!...

Emlékezés

Te ébresztesz reggel meleg napsugárral,
Te zengesz édes dalt együtt a madárral,
Téged hallak a szellő fuvallatában,
Te búcsúzol alkony csodás ruhájában.

Nekem Te vagy éke a legszebb virágnak,
Te voltál legdrágább kincse e világnak –
Lelked Istenünknél menedéket leljen;
soha, soha többé szenvedned ne kelljen!

A lényeg

Néha, úgy érzed, jó, ha megölel.
Elfogadod zengő köszönettel.
Szeretni nem csak ékes szóval kell,
és csalfa, érzéki szerelemmel,
vagy önző érdeket hallgatva el.
Szeretni, szívből, akarva kell!
Szeretni hűségesen kell!
Szeretni önzetlenül kell!
Szeretni áldozattal kell!
Szeretni tetteiddel kell!
Szeretni láncra verten is kell!
Így szereteted egykor
örök szeretetre lel,
amit Valaki sosem temet el.
Ki a Golgotára is
csupán szeretni ment fel.