Azt gondoltuk, a Föld urai vagyunk, ezért kaptunk egy betegséget, hogy ez az egészen aprócska láthatatlan valami alázatra tanítson minket, iránymutatást adjon és egy kis megbékélést is. Ez a betegség nagyon sok mindent elvesz tőlünk, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy újból észrevegyük, mi a legfontosabb az életben.

Először is elnézést kérek, hogy időnként ugyanott kötök ki gondolataimban, de az ember agyának van jónéhány reverberáló köre. Ez a furcsa nevű valami tulajdonképpen az idegsejteknek az a tulajdonsága, hogy aktiválni képesek egymást. Nos, ennek az önmegerősítő tevékenységnek az elnevezése a reverberáló idegsejti kör.

Mikor Jézus Magadán környékén járt, farizeusok és szadduceusok jöttek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. Ő azonban elutasította őket mondván, hogy ha a természetben várható eseményeket ki tudják olvasni az égbolt színeiből, akkor az idők jeleit is fel kellene ismerniük (vö. Mt 16,3). És vajon mi felismerjük-e az idők jeleit?

Marosvásárhelyen 1990 márciusában a magyar többség tüntetést szervezett az anyanyelvi oktatás megszervezéséért. Az esemény véres összecsapásokba torkollott románok és magyarok között. A zavargásoknak öt halottja és több száz sérültje volt. A marosvásárhelyi fekete március harmincadik évfordulójához kapcsolódóan (Türei) László István Jánoska írását adjuk közre.

A kínai horoszkóp szerint 2020 a patkány éve. Mivel ez a világ nem az én világom, nem mélyedtem el benne, ám mégis eszembe jutott mindez annak kapcsán, ahogy azt a békési fiatalembert támadták a világhálón, aki önzetlenül segíti cipős dobozaival a határon túli és az anyaországi rászoruló gyerekeket, családokat. Támadták azért, mert határon túlra is ad.