Visel: ruhát hord. Elvisel: eltűr valakit, valamit. Megvisel: testileg, lelkileg igénybe vesz. Kivisel: rossz példát mutat. Viselet: amit ruhaként hordunk. De vajon csak ez? Vagy érthető kissé átvitt értelemben is, mint például ahogy Böjte atya mondta épp a minap, advent kapcsán.

Félreértés ne essék. Mi nem egy pártot vagy egy politikai rendszert féltünk, hanem a gyerekeink, az országunk, a nemzetünk jövőjét. S ha valamikor, hát most kutya kötelessége a keresztény értelmiséginek, hogy kinyissa száját és beszéljen. Magyarul, érthetően, kritikai éllel, de szeretettel.

Nálamnál jóval bölcsebb ember írását olvastam nemrég. Jim Mathis elmélkedett benne az élet dolgairól, az ember sorsáról. Története szerint eljött életében az idő, amikor úgy érezte: váltani kell.

Míg a vasárnap délelőtti szentmise után a templom kijárata felé sodródtam a tömeggel, eltöprengtem Jézus evangéliumi példabeszédén. Mint minden parabolája, ez is lényegre törő, világos, plasztikus és szívbemarkolóan szép. Sírni lett volna kedvem a szamaritánus mélyen emberi, fáradságot és anyagiakat nem kímélő magatartását mélyen átérezve.

Azzal jössz, keresztes háború -
azt felelem: Assisi Szent Ferenc.
Azt kérded, pedofília -
azt felelem: Csaba testvér.

Latin eredetű e szó, kiválót, elsőrendűt, kiválogatottat, előkelő társasághoz, egy közösség színe-javához tartozót jelent. Aki az elithez tartozik, az egy magasabb szintű vagy rangú – általában kisebb csoport – tagja, mely jellemzői miatt kiemelkedik a többi közül (szakmai, társadalmi, képzettségi stb. szintje miatt), így méretéhez képest sokkal nagyobb befolyással, jelentőséggel rendelkezik, mint más.

Lengyelországba szervezett adventi zarándoklatot a KÉSZ. Menet, a buszon kisfilmet néztünk, mely a Czestochowába tartó Fekete Madonna-zarándokvonatról szólt. Beszélgetés foszlányai hallatszottak, kicsit háttérbe szorult a vetítés. Pedig ugyanide tartott kis csapatunk is.

Ez a nap az egyiknek piros betűs ünnep, a másiknak gyásznap. De attól a közös élet még megy tovább, s bizony mondom, békében telne-múlna, ha "Dél csillagai" és csatlósaik nem szítanák a gyűlölet előbb-utóbb őket is megperzselő lángját.

Gyakran használjuk e szót. Általában tisztát értünk alatta. Ha fizetésről van szó, leginkább azt gondoljuk: mennyi marad a zsebünkben, ha „meghámozzák” a bruttónkat? De érdekes másért is ez a szó.

Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című trilógiájában úgy állít görbe tükröt az emberi gyengeségek, gyarlóságok elé, hogy bárki élvezettel lapozhatja írásait, és derül a sokszor hihetetlennek tűnő olvasottakon, miközben mégsem veszíti el a reményét abban, hogy furcsa világunk előre megy, halad.

Ha jót akarunk magunknak, szeretteinknek, felebarátainknak, akkor tanuljuk meg az igen használatát. Ne azt mondjuk, gondoljuk, hogy nem akarok beteg lenni, hanem azt, hogy igen, egészséges akarok lenni!

A jelen választási kampányban induló egyik párt vezetője kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén bizottság állna fel, hogy kivizsgálja az egyház(ak) pedofíliával kapcsolatos ügyeit. Egyházi személyként nem feladatom belefolyni a politikai vitákba, az ügy megszólítottjaként azonban véleményt formálhatok.