Versben megrajzolt hittel

Alig létezhet olyan magyar nyelvű folyóirat, amelyikben nem találkozhatunk a nevével. Publikációinak gyakorisága okán fáradhatatlan sorozatgyártónak tűnik a versteremtésben Fellinger Károly. A felvidéki Jókán élő költő, író, helytörténész 1963-ban született Pozsonyban. Galántai érettségijét követően egy mezőgazdasági üzem ügyintéző agronómusa, utóbb magángazda lett, aki a közösségért is sokat tett, mert önkormányzati képviselői és alpolgármesteri tisztséget is betöltött; 1994-től 1998-ig a Magyar Polgári Párt országos választmányának tagja volt. Már gimnazista korában lapot szerkesztett, később, 2003-ig, tíz éven át a Jókai Szó - Jelčianske slovo című évnegyedes újságot. A Magyar PEN Club, a Magyar Írószövetség és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága is tagjaként tartja nyilván. 

Első verseskötetét Áramszünet címmel jelentette meg a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó 1991-ben. Az Istenhez kapcsolódó létről beszámoló legutóbbi pedig Chaplin cipőfűzője címmel, 2025-ben jött ki a Parnasszus Könyvek sorozatban. Több mint ötven verseskönyve és gyerekkötete jelent meg magyar nyelven, valamint huszonkét könyve tizennégy idegen nyelven. Helytörténettel, népköltészeti kutatással szintén foglalkozik. Számos elismerése közül kiemelkedik a Forbáth Imre-díj, a Madách-nívódíj, a Simkó-díj, a 2023-ban kapott Magyar Arany Érdemkereszt és a Vörösmarty Emlékérem. Szépirodalmi pályázatok díjazottja, folyóiratok díjait szintén kiérdemelte munkáival. A műveivel foglalkozó kritikákból két gyűjtemény jelent meg. Egyik kritikusa, Halmai Tamás találó megjegyzése: „A költőnek különös tehetsége van ahhoz, hogy a keresztényi lelkületet szellemiséggé emelje, az érzelmi rétegekből gondolati gazdagságot bontogasson ki.” 

A Fellinger-versekben a témák hangulata ugyanúgy változó, akár a valóságban. Ihlete ugyanúgy megérzi a létező hiányt, az emberi esendőséget, mint a remény hitbéli kapaszkodóit. A lemondás nem teremt jövőt. A múltba beletörődés fátylainak sejtelmes szövedéke foltozhatja a jelent. Felérzéseiben és tapasztalataiban kimutatható a szociális vonás, ami inkább a humánum felkiáltójelének tükrözése. A koldus megbecsülésére intő, Ne alázd meg című verse arra figyelmeztet, hogy nem sértően odavetett adománnyal, hanem közben lelkileg felemelő módon segítve lehet bánni a szegény emberrel: „Ne alázd meg a szenvedőt, / ne hagyja szád el semmi vád, / kérjed, hogy az ötven centért / mondjon el érted egy imát.” Bumeráng című portréversének megállapítása: „Alig tud járni, sánta, / mégis gyorsabban, mint a szél, / jut be a mennyországba.” 

A plasztikus megjelenítés okán a gondolatiság takarásába jutnak ugyan az érzelmi líra romantikus-szentimentális lendületei, ám e szemléletből mégis nyilvánvaló hovatartozás árad, mint a kiemelkedő szólású Szálka címűben bizonyítja: „Rezeg a fán a friss levél, / a hangja angyali dallam, / Jézus üdvözli jó anyját, / a fülébe súgja halkan: // A halált legyőztem, anyám, / és nem fájt a dárda hegye, / de a keresztfa szálkáit / nem felejtem el sohase. // Bennem maradnak hűségnek, / mindegyikük fájó, árva, / testemben a kivágott fa / a megváltás keresztfája.” 

Versben megrajzolt hittel vallja: „Mindannyiunkat a tenyerén hordoz az Isten.”

Fellinger Károly verseit itt olvashatják