Via Lucis

Az idő és a tér foglyaiként az események egymásutánját mérföldkövek jelzik számunkra, amelyeket csak mi, emberek tartunk észben, mert a változatlan és mozdulatlannak tűnő idő csupán közömbös tekintettel szemléli a világ folyását.

De a történelmet alakító, megélő ember olyan időpillanatokba ütközhet, amikor valami különleges esemény történik a földön és kiemelkedik az időfolyamból jelentősége révén. Az ősi görögök ezt minőségi időnek, az ő szóhasználatukkal kairosznak nevezték el – ellentéteként a közömbösen hömpölygő kronosznak.

Mi, keresztények egy felejthetetlen kairosz-időt kaptunk a Teremtőtől: a Megváltónak földi világunkba érkezését, kezdve azzal a kozmikus pillanattal, amelyhez később időszámításunkat igazítottuk. S mintha ma lenne, az Ő sorsát századokon át újra meg újra végigkíséri a keresztény ember, tudva a végkifejletet is, a halálból való feltámadását, s az „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) – ígéretet, amellyel Atyjához való távozásakor biztatott bennünket.

Beléptünk a harmadik évezredbe, s akadtak olyanok, akik arra a felismerésre jutottak, hogy a feltámadás húsvéti örömét intenzívebben kellene kifejezésre juttatnunk. Való igaz, hogy a világ húsvét vasárnapján hozsannázva hangot ad a feltámadás csodájának, de miért ne követhetnénk Jézussal lépésről lépésre továbbra is azt az utat, amely feltámadásától az öröklét dimenziójáig vezetett számára?

Néhány olasz szerzetes (Giovanni Dragoni, Sabino Palumbieri, Domenico Craveri és Luca Gazzoni) úgy gondolta, hogy ez az út egészen új fényszöget nyithatna, s a nagyböjti fájdalmas keresztúti stációk Via Crucisa fordítottjaként a Feltámadott nyomába szegődhetnénk a Via Lucist, a fény útját követve.

A szalézi szerzetesek kazincbarcikai közösségének vezetője, Ábrahám Béla, aki nevelési igazgatóhelyettes is az ottani Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban, felkarolta ezt az újszerű, örömteli gondolatot, és kis kötetbe szerkesztve elénk tárta az öröm és fény útját – hasonlóan a fájdalmas keresztúthoz – tizennégy állomás köré sűrítve.

Az ilyenfajta minőségi időtöltést – a kairoszt – az idők folyamán Istennek szentelt időként fogta fel a keresztény világ, mivel e szándékkal valóban Istennek akart szolgálni: most e stációk nem a tragédiával, hanem Krisztus útjának fényes állomásaival akarnak hódolni a Mindenhatónak.

Az elmélkedések egymásutánját mindig evangéliumi szakasz nyitja meg, de az utána következő részek némiképp különböznek egymástól. 

E sorok írója Sabino Palumbieri Via Lucisát választotta, mert az indító bibliai szöveg meg egy bibliai kommentár után, jelen korunk hétköznapjaira vonatkozó elmélkedés következik. E helyen nincs mód arra, hogy a tizennégy állomás mindegyikéről teljes képet adjunk, ennek megismerésére, e fényes keresztút végigjárására csak biztatni tudjuk az Olvasót, miközben a legjelentősebb gondolatokat figyelmükbe ajánljuk.

I. Jézus feltámad halottaiból
Az ember mindig erre a hírre várt: a halál meghalt, beköszöntött az élet! (…) A ma embere számára az új evangelizáció középpontjában a húsvét áll. Ebben a számítógépes technika által uralt világunkban szinte belefulladunk a sok kommunikációba (…) Kinek lenne szüksége ennél szebb és örvendetesebb hírre, minthogy a halál nem az utolsó szó!

III. Jézus megjelenik Magdolnának
Modern világunknak még sok tanulnivalója van. A nő lett a feltámadás első tanúja. (…) Női mivoltának gazdagságával a nő az egyházban az öröm és az élet letéteményese lesz. Új Éva az új éra számára, a XXI. században.

VII. Jézus hatalmat ad a bűnök bocsánatára 
Úgy szerette az Atya és a Fiú a világot, hogy odaadták a Szentlelket. És itt a szeretet legmélyén vagyunk, amely ad és megbocsát. (…) Mi elvesztettük az életörömöt, az élet értelmét. Mennyi kezdődő életet oltottunk ki már (…) Habár a jövedelmek nőnek, a világ kétharmada nyomorog. Az Észak éhsége okozza a világ Déli részének éhezését. De újjá lehet születni. A Feltámadott egyházának megvan a hatalma, hogy megbocsássa bűneinket, hogy véget vessen az elszigetelődésnek és az egoizmusnak. 

XIV. Jézus elküldi tanítványainak a Szentlelket
A ma emberét emlékeztetni kell arra, hogy az igazi bűn az, ha bezárjuk szívünket a szeretet előtt. A Szentlélek legyőzi a borúlátókat. Isten derűlátóan tekint az emberre. A Szentlélek működteti a jót: a szeretet győzedelmeskedik. A pünkösd egyesíti az egész emberiséget. Csupán hagynom kell, hogy a Szentlélek, amely már a világban működik, vezessen engem.

A résztvevők minden stáció végén Jézus anyjához, Szűz Máriához fordulnak: mi késői tanúságtevők vele együtt imádkozhatunk, és az ő segítségét kérjük a fény útjának állhatatos követéséhez.

Fogadjuk meg szerzőnk tanácsát: hagyatkozzunk a Lélek vezetésére! Készítsük szívünket a misztikus költő, Angelus Silesius óhajához hasonlóan a Szentlélek fogadására: Megígérted, jó Jézusom:/ E vendéget én megkapom. / A szívem várja vágyva, halkan, / Őt várja ez az üres barlang. /Boldog lesz majd, ha áldva jő:/ Örökre nálam marad Ő! (Ford.: Szénási Sándor)

*

Különlegessége e fényes keresztútnak az, hogy kőbe vésve is láthatjuk, Magyarországon elsőként Péliföldszentkereszten, a szalézi rendháztól indulva a Lourdes-i barlangig vezető árnyas ösvényen. Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművész ihletett művei jelenítik meg a feltámadás utáni csoda állomásait.

(Via Lucis – Don Bosco Kiadó, Budapest, 2022)

Fotók forrása: szaleziak.hu