Világíts fenséges...
Büki Attila■2012.04.11.
Világíts fenséges csillag
betű bokraimra.
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak,
fényesítsd levelét
a sírba hullónak.
Világíts fenséges csillag,
mert színeim sötét
üveglapra hullnak,
s bezárja karcait
féltett titkaimnak
az elbúcsúzó nap.
Világíts fenséges csillag
ha mártom ecsetem
rőt és kék színekbe,
s ázik a papírlap,
akár a Golgotán
teste megváltónknak.
Világíts fenséges csillag,
hogy az ember űzött
földi sorsát látva
meg ne riadjon.
Te látod, mily szegény.
Gyámolítsd a lelkét!
Világíts fenséges csillag
betű bokraimra.
Fényesítsd jeleit
árva ágaimnak,
fényesítsd levelét
a sírba hullónak.
Büki Attila
A rovat további írásai
A Hármashatár hídja
A Sile forrásvidékének erdeit és mocsarait lakó varázslatos lények közül senki sem akarta elhinni a történteket: még sosem láttak dühödten civakodó manókat. Ki ne tudná, hogy a piros sapkás apró népség nem híve az erőszaknak. Hosszú életük során bölcsen, udvariasan, kedves szavakkal és érzelmesen fejezik ki magukat.
Baán Tibor versei
talán a lét egyenlete
amit nem érthet senki se
de íze édes íze jó
mert alma szilva és dió
a változatlan változó
titokzatos processzió
amit nem érthet senki se
de íze édes íze jó
mert alma szilva és dió
a változatlan változó
titokzatos processzió
