visszalapoztam oda 
ahol még kérdezhettem volna 
de elmulasztottam ahogy elmulasztottam 
sok más fontosat is amit már 
nem lehet kiigazítani 
minden olyan merev és szigorú 
mint régen a villamoskalauzok 
összegyűrt sörösdobozként 
heverek a padon 
érzem a surlódást 
a fájdalomküszöb kiszolgáltatott 
alkonyodik 
megint olvasatlan maradsz 
pedig jó lett volna beszélni veled 
de befagyott minden 
s már amúgy is csak hallgatni tudsz 

minden fordítva van 

szabálytalanul kanyarodik az utca 
folyton szemedbe süt a nap 
örökös körforgalomban élsz 
ahol a változó mindig ugyanaz 
csak a nevek fogynak el s mögülük 
elhervadnak lassan az arcok is 
– sohasem mondtad el neki 
csak itt a varjúhang ölelte sírhant 
fölött karcoltad a levegőbe 
a titkot de megvakult a kíváncsiság 
és túl sok már a hiányjel a zavaros 
formák a furcsa képletek 
– minden fordítva van 
és egyre távolabb 

[jobb lett volna]

talán jobb lett volna nem kivárni 
hogy az a nyári apály kiszárítson bennünket 
talán jobb lett volna elmenni 
s nem látni nem hallani nem megélni 
az éjszakák elsivatagosodását 
jobb lett volna megőrizni téged is olyannak 
amilyennek álmodtalak 
amilyen nem voltál sosem 
de vajon miért rakott fészket bennem a hiány 
a kiolthatatlan s miért hittem hogy érdemes 
amikor tudtam hogy nincs fájdalmasabb 
mint magányosnak lenni veled