JEL újság

Zajlás

Pálmai Tamás2023.09.22

Mi magyarok folyamatosan a történelem zajlásában éltünk és élünk. Nem békés farvizeken eveztük végig eddigi sorsunkat. Pedig látszólag pici pont vagyunk eddig ismert világunk földrajzi, gazdasági és népességi térképén egyaránt. És ha körülnézünk szűkebb vagy távolabbi környezetünkben, anyaországi vagy bármely elszakított területen élő embertársaink mindennapi életében, semmi különöset nem látunk. Mi is élünk, dolgozunk, meghalunk. Vannak köztünk is okosabbak és kevésbé azok, egyetemet végzettek és kétkezi munkások, jóakaratúak és gonoszok. A párhuzamok sora végtelen.

Mégis van bennünk valami, mondom ezt minden fennhéjazás és beképzeltség nélkül. Mert élünk és túlélünk. Mert tizenöt-millióan – ha vagyunk még annyian – ráadásul a világban szátszórattatva „kitermeltünk” húsz, vagy közel húsz magyar vagy magyar származású Nobel-díjast. Mert velünk kötekedik a világot uraló liberálisnak keresztelt neomarxista fantomhatalom, hiszen olyanba szólunk bele, olyanra mondunk nemet – sokszor mások helyett is bátran kimondva a valót –, ami számukra kellemetlen, és példánk ragadós lehet.

Porszem a gépezetben, mondhatná valaki, és láttunk már megállni nagy masinát is kicsinyke kavicskától, amikor az érzékeny helyre került. Hadd hívjam ezért Tőkés Béla professzor urat, aki egy Fermi-Szilárd Leó anekdotát idéz, mely szerint mikor Fermi okfejtésében oda ért, hogy igenis kell, hogy létezzenek idegen civilizációk, amelyeknek kívánatos hely a Föld, feltette a kérdést: „Ha mindez így igaz, hát akkor hol vannak ők?” Szilárd Leónak jó humorérzéke volt, így válaszolt Ferminek: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.”

Egy másik történet arra rímel, amit magam is tapasztaltam Stockholmban, a Karolinska Intézetben, ahol úgy jártam be a klinikákat, kutató laboratóriumokat, hogy nem kellett angolra váltanom. Erdélyi és ’56-os magyar mindenhol akadt. Az anekdota szerint egy nemzetközi fizika kongresszuson a levezető elnök körülnézve a teremben, azt mondta: „Uraim, azt hiszem beszélhetünk magyarul.”

Szintén Tőkés Béla idéz abból a számtalan történetből, mely szépséges és egyedi nyelvünket méltatja. Például G. B. Shaw szerint „ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszor pontosabban lehet leírni parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” De most nézzünk inkább egy „száraz” adatot: több, mint egymillió szavunk létezik, és jó néhánynak több jelentése is van!

És visszatérve a fősodorral való szembe úszásra, a zajlásban való folyamatos létezésünkre, éppen Budapesten fogalmazta meg frappánsan Jordan B. Peterson kanadai pszichológus-politológus: „A legtöbb embernek van édesanyja, és elég értelmes ahhoz, hogy pozitívan viszonyuljon a család kérdéséhez. A szíve mélyén a legtöbb ember működő családban szeretne élni. Ha az eszményeket leromboljuk, a társadalom is elpusztul.”

S bizony, én úgy ismerem magunkat, mint akik habitusokból adódóan egyszerűen nem hagyunk elpusztulni semmi szépet, létfontosságút, emberit, ha tudunk ellene tenni. S ha nem, akkor is megpróbáljuk. Mert zajláshoz szokott magyarok vagyunk.

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Bástyák vagy világítótornyok?

A szerzetesi iskola fő vonzereje továbbra is a közösség: az életüket Istennek átadó és a tanítványok iránt odaadó szerzetesek jelenléte.

Apostollá válni a Lélek útján

Pünkösd alkalmából újabb epizódokkal jelentkezik a KÉSZ Hitből pajzsot-videósorozata. Ezúttal Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel beszélgettünk.

A Szentlélek közkincs

Az első pünkösd óta tudjuk, hogy a Szentlélek közkincs. Nem titok. Nem bennfentesek előjoga. Kérni kell, és kapni fogod, mert ez megváltásodhoz, örök életedhez tartozik.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!