Az élet minden pillanata egyszerre elmúlás és megújulás. Nagypéntek délutánján és húsvét hajnalán ugyancsak e kettő találkozott egymással. Az elmúlásnak a kereszt, a föltámadásnak, a megújulásnak az üres sír a szimbóluma. Jézus megízlelte az elmúlást, a halált, harmadnap pedig a megújulást, a föltámadást.

Ismerjük a mondást: rend a lelke mindennek. Ilyenkor nagyböjt és tavasz táján minden rendes háztartásban megkezdődik a tavaszi nagytakarítás. Az interneten kezdtem böngészgetni a rendrakásról, és rögtön felbukkant a keresőben egy számomra ismeretlen, de nemzetközileg már elterjedt japán hölgy által kifejlesztett módszer.

Farsang a jelmezek és álarcok mögé rejtőzés, a vidámság ideje. Ilyenkor megfeledkezünk magunkról, legalábbis másnak adjuk ki magunkat, mint akik valójában vagyunk. A farsang farka a karneválok, a kivilágos kivirradtig tartó mulatságok, a böjt előtti vidám nekirugaszkodások időszaka.

József atya sohasem félt senkitől, a papi munkát mindig lelkesen végezte. Vezetésével Nyíregyházán kilépett a templomból a keresztút, és 600-800 résztvevőt imában összekapcsoló, ökumenikus eseménnyé vált a görögkatolikus, az ortodox, az evangélikus és a metodista felekezetek képviselőinek csatlakozásával.

Amikor a mennyei angyalkórus Betlehem mezején zengte: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség" az egyik kis angyal hirtelen elhallgatott. Igaz, hogy csak egyetlen hang némult el a kórusban, mégis megzavarta az egész harmóniát. A körülötte állók is elbizonytalanodtak, és a mennyei énekkar megzavarodott.