A kettős könyvelés két rubrikája ugyancsak meghatározza az életünket: hol tartozunk, hol meg követelünk. Némileg hasonlók vagyunk ama adós szolgához, aki tízezer talentummal tartozott a királynak, neki pedig száz dénárral tartozott a társa. Az ő adósságát egészen elengedték, de ő nem volt hajlandó erre, pedig sokkal kevesebbel tartoztak neki (Mt 18,21–35).

Minden ember hivatva van az Istennel való egységre, a szeretetre, és az örök életre. Keresztényként arra is, hogy életünkkel hirdessük Isten országát. Ezen belül kell megtalálni azt az életállapotbeli hivatást, amit Isten nekünk szánt.

A hajlék az a hely, ahol a hontalan otthonra lel. Lélekben fejet hajtva, kissé meghajolva, levett sarukkal lép a szent helyre, ahol testének, lelkének nyugalmat talál. Ezt üzeni nekünk szép magyar szavunk, a hajlék, melybe régen alacsony ajtaja okán valóban csak meghajolva, fejet hajtva lehetett belépni.

A szeretet természete az, hogy adjon, hogy megossza önmagát azzal, akit szeret. A Szentháromság egy Isten tökéletes szeretetben él, amelyben a három isteni személy közötti szeretet adása és befogadása folyamatos és teljes – a szeretet soha nem szakad meg, nem gyengül, nem lesz hiányos vagy töredékes.

Életünk hídját két pillér tartja: az egyik az alvás, a másik az ébredés. Jó esetben az első testünk, lelkünk pihenését, feltöltődését, míg a második életünk dolgaiban való aktív részvételünket szolgálja.