Irodalom

Néha, Mari nénit körbeviszi az unokája az alföldi kicsike falu határában, csak úgy porol a nemrég vásárolt terepjárótól a földút. A temetőből hallatszik, hogy harangoznak. Unokája ragaszkodásának köszönhetően, nem Mari néni lelki üdvéért.

Tört fényben a lendületek,
messziről a sötétség,
segíteni próbálsz rajtam,
gesztusokból nincs elég.

Csikorog a bádog Krisztus
szöggel átvert tenyere;
távolba néz, kerekre nyílt,
fagytól mállott vak szeme.

A kaposvári származású gyermekgyógyász és humángenetikus szakfőorvos, az idén nyolcvanéves Wilhelm Ottó már középiskolás éveiben felmutatta szépirodalmi erényeit: Rippl-Rónai festményétől ihletve készült első versét publikálta a Somogy folyóirat

Sok-sok nyerget megült már, lévén, hogy ács volt, mint az Úrjézus szent felnevelő apja. No, neki nem volt túl erős a hangja, ámbár kemény, fegyelmező. Nyolcvan év terhei sem kezdték ki.

Vajon mi lett azzal az asszonnyal?
Az irgalom után.
Jézus után.
Vétkezett-e többet?
S mi maradt benne a földre író Mesterből?

Üres a part. Nincs révész, nincs ladik.
Egyetlenegy híd ível át a Léthez
jeges örvényei fölött

„Egy becsvágyam talán mégis van: jövőképet mutatni a korosztályos társaimnak, visszaadni a HIT által öregkorunk elvesztett, elrabolt méltóságát” - vallj Simai Mihály József Attila-díjas költő.

engedd uram földi utadat járni
ne a birodalmakét az üldözőkét
vezess a damaszkuszi útra
add vissza gyermeki látásomat

várok türelmesen
míg kinyílik az ég,
és küld az Isten
egy arany sugarat.

Pete Polgár Máté készülő regényébe akkor kapcsolódunk be, amikor Imre atya meglátogatja özvegy nővérét és unokahúgát.

ős romkert ligetet
átölel egy város
elfoszló dallama
sorsunkkal határos