avar roppan alattam
a tavalyi lomb ott van
fák üzennek titokban
jövendő századoknak

De nincs hiába semmiféle játszma,
ha érlel, arcunk színét tárja ki.
És élni kell, egymásra is vigyázva,
mindent köszönni, s megbocsátani.

A grafikát-szobrászatot tanult, óvó-tanítóképzőt, majd a kolozsvári BBTE filológia karán vallás-néprajz szakot végzett, szatmárnémeti születésű B. Mihály Csilla verseiből a tiszta lélek hangja érinti meg olvasóit.

itt volt mindig és volt mint
semmikor soha

Ott álltam a koporsónál. Szárnyszegetten, didergő madárként júliusban. Árva lett körülöttem minden. Kiüresedett a világ.