Most, szinte csak egy rövid pillanatra, megpillanthatta az erdőt. Olyan volt, mint egy zöld fal. Még az autók felverődő pora sem tudta kifakítani. Olyan volt éppen, mint a mesében. Szinte átjárhatatlan, és a belseje teljesen sötét. Amiben a jámbor kisgyerekek eltévednének. Ahová csak a vadász merészkedik, no meg a farkasok.

s Te keress most már,
mert hiányodtól fáj a lélek
és fáj a táj is,
míg veszélyben az élet,
utat mutass s őrizd nekünk
a még meg nem éltet

hallod hogy a percek kövér
vízcseppekként hagyják el
a kinti falióra nagymutatóját

A templomban
Bach muzsikát
zeng az orgona,
Isten lelkét sugározza
Krisztus homloka.

Érdemben az ’50-es évek végén kezdett versírással foglalkozni, s e tevékenységét a korszak neves irodalmárai kísérték figyelemmel, s adtak számára eligazító szellemi muníciót. Különféle folyóiratok, újságok mellett közel harminc éven át publikálta verseit az Új Ember című hetilapban.