Vélemény

Az asztalomon két cikkgyűjtemény feküdt. Egy régebbi kiadvány Tőkéczki Lászlótól, a másik napjaink öt kiváló gondolkodójának szerkesztésében 21 elemző tanulmányt tartalmaz. Felváltva olvasom őket, s el-eltűnődöm, honnan hová igyekszünk, s végül hová jutunk?

Mohács emlékezete mindenekelőtt hajdanvolt honfitársaink véráldozata előtti főhajtás, szorongó szívvel történő hálaadás azért, amit a hazáért és értünk tettek.

A munka véget ért, de a kert még forró volt. Már úsztunk egyet a tóban, s most élveztük a terített asztal vonzását. Elkezdődött a munkavacsora. Első témánk az UV-sugárzás volt.

Mára aztán megkaptuk: a természet, a gazdaság, a társadalom sokkhatás alatt áll. Ha ez sem ébreszt fel, két választásunk marad: a purgatórium vagy a pokol. Pedig mennyországban is élhetnénk.

A szubszidiaritást a kisegítés elveként szokás magyarra fordítani, amivel igencsak leszegényítjük ezt a gazdag, sokszínű fogalmat. A szubszidiaritás egy társadalomfilozófiai és jogi alapelv. Célja, hogy a döntések a lehető legközelebb maradjanak az érintettekhez.

Gizi mama haláláig a mi bázisunk, sziklaszilárd alapunk maradt, akihez bármivel lehetett fordulni. Hat osztályával és tiszta, logikus, intuitív székely eszével mindenre tudta a választ.

A Magnifica humanitas arra bátorít, hogy építsük újjá az „aktív mezoszférát”: a helyi cselekvő közösségeket, a szakmai hivatásrendeket, a civil kezdeményezéseket, amelyek képesek „leszerelni” a technológiát és saját emberi léptékű medrükbe terelni azt.

Milyennek kell lenniük közösségeinknek, ha komolyan kívánják venni elhívásukat belső valóságukban és a társadalom számára? Szembe tudunk-e nézni azzal, hogy evangelizációs feladatunk hiányos elvégzése is az oka, hogy a kereszténység nem gyakorol kellő hatást jelenkori európai kultúránkra?

Kíváncsi lettem és keresgélni kezdtem. Kik a 20–21. századunk nagyjai a magyar klasszikus zenében? Hosszú listába botlottam.

Esti mese a Kossuth Rádióban: a tyúktól a rókáig megeszik egymást az állatok, az utolsónak maradt farkast lelövi a vadász. Nem hittem a fülemnek. Most Benedek Eleket égeti a rádió: esti mese csak 6 éven felülieknek(!) és jönnek a borzalmak, a gyilkosságok…

A meghatározás szerint az izgalom „olyan érzelem, amely örömmel, néha kis szorongással jár egy várható, vagy várva várt jó eseménnyel kapcsolatban.” Tulajdonképpen egy felfokozott lelkiállapot, amely motiváló erőként működik.

Olyan korban élünk, amely fél a csendtől. A közélet állandó hangossága folyamatos nyomást gyakorol az emberre. Ez a zaj nem semleges háttér, hanem erőszakos hatás: présként nehezedik a lélekre, tompítja az ítélőképességet és megnehezíti, hogy a másik embert ne ellenfélként, hanem személyként lássuk.