Az emberfia – ha van annyi mersze, hogy pár pillanatra ki merjen lépni a számára oly jól kitalált mókuskerékből –, csak gondolkodik, mélázik, csodálkozik.

A papír, a számítógépes oldal fehérjét mindig kihívásnak érzem, mely felelősség is. Olyan, mintha megadatna az esély, hogy a jó ügyek érdekében indított csaták mezején én rendezhessem pacifista harcra képletes ólomkatonáim.

Pepe nem hibátlan valaki. Nekem ő az igazi király. Mint minden ember, aki elkötelezetten és lelkiismeretesen végzi munkáját, uralva szakterületét.

A szerzőt a való életből vett példa, orosz és ukrán tanítványainak barátsága ihlette meg.

Ha ezt a szót hallom, elsőnek a pozitív jelentése ugrik be. Nem a gúzsba kötés, hanem az egyént mint önálló entitást megerősítő valami, ami a teljes egyéni szabadságot jórészt megtartva tesz védettebbé, sőt társsá, és éppen ezért egyben felelőssé is.

A reklámszlogen, ami azt szajkózza, hogy digitálisnak születtünk, szemenszedett hazugság. Az embert nem arra teremtette a Jóisten, hogy állandóan kapkodja a fejét újabb és újabb vizuális élmények után. Nagy kár lenne, ha a digitális világ átvenné felettünk a hatalmat.

Művészetek, álmok, mesék nélkül elviselhetetlen volna a világunk. El sem merem képzelni e fantázia és humor nélküli miliőnket. Mindig jobb világról álmodom, igyekszem tenni érte.

Voltunk már kompország, legvidámabb barakk, Európa védőbástyája. Lesajnáltak, eladtak, lenéztek, megsemmisítettek volna, mi mégis maradtunk. Valamit tudunk, ha még nem is tudatosult ez bennünk, valamiért mindig megmaradtunk.

Ha felismerjük mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a média magában hordoz, akkor kapukat tudunk megnyitni a keresztény értékek, az örömhír közlése, továbbadása és megosztása terén.

Korunknak anti-kultúrája kezdetben csak a szerinte méltatlanul szerzett érdemeket akarta eltörölni. De gyorsan eljutott oda, hogy mindent, amivel nem ért egyet, sőt személy szerint azt is, aki elég merész vele egyet-nem-érteni. Régi fogalmak egész sorát deportálta.

Az orosz-ukrán háborút még elbírta a lelkünk, pedig a szomszédunkban zajlik és magyarokat is érint. Az évezredes, mondhatni bibliai időben gyökerező izraeli–palesztin viszály durva fellángolása azonban már soknak bizonyult. Előhozta a mumust.

Szép névsor. Büszkék lehetünk mindannyiukra, mert együtt, közös erővel, közös célért, közös ellenség ellen harcoltak hősiesen. Példát mutattak emberségből és vitézségből. Meg abból, hogy minden nemzeti torzsalkodáson túl kell lépni és túl is lehet, ha szent cél vezérel minket.